Tágra zárt karok

Fidel Castro 1959-es kommunista forradalma óta nem tette lábát hivatalban lévő vagy akár hajdani amerikai elnök Kuba földjére. Egészen vasárnapig, amikor is Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke magának a Máximo Lídernek a meghívására Havannába látogatott.
Castro, aki negyvenhárom esztendős regnálása alatt mintegy tíz amerikai elnököt „fogyasztott”, meglehetősen nagylelkűnek bizonyult – mondván, kubai tartózkodása alatt Jimmy Carter azzal találkozik, akivel akar.
Ehhez hozzájárulhatott, hogy a kubai vezetőnek meglehetősen jó emlékei lehetnek Carterről: több elődjével és utódjával ellentétben ugyanis a demokraták hajdani elnöke se merényletet nem tervezett az akkori forradalmi vezető ellen, se a szigetország megszállását nem tűzte ki célul. 1977 és 1981 között bizonyos enyhülés is bekövetkezett az amerikai–kubai kapcsolatokban: Carter például nagyban hozzájárult az amerikai diplomáciai képviseletek újbóli megnyitásához, és egyebek között elérte, hogy több ezer politikai foglyot szabadon bocsássanak Kubában.
Carter és Castro egyébként meglehetősen furcsa párt alkotnak. Míg az amerikai exelnököt szerte a világban az emberi jogok egyik leglelkesebb szószólójaként tisztelik, addig a kubai vezetőt mindezek legnagyobb eltiprójának tartják. Ezek után nem csoda, ha a Bush-kabinet azzal bocsátotta útjára a volt amerikai elnököt, hogy nagy hangsúlyt helyezzen a demokrácia és az emberi jogok alapvető fontosságára. Emigráns csoportok azt remélik, hogy Carter látogatásával kellő támogatást kap az úgynevezett Varela-terv, amelyet alig két nappal az amerikai látogatás előtt terjesztettek elő. A több mint tízezer aláírást tartalmazó petíciótól egyebek között az egypártrendszer felszámolását, új választójogi törvényt, általános választások kiírását remélik ellenzékiek, no meg népszavazást a szólás- és gyülekezési szabadságról.
Bárhogy is alakuljon exelnök kubai útja, Castro nyilvánvalóan politikai tőkét igyekszik majd kovácsolni belőle. A „jó Cartertől” nem utolsósorban azt reméli, hogy közbenjár az 1962 óta érvényben lévő amerikai kereskedelmi embargó feloldása érdekében. Szemben vele a hivatalos Amerika a rosszat testesíti meg: a „gonosz Bush” emberei legutóbb például azzal vádolták meg Havannát, hogy biológiai fegyverek gyártására alkalmas technológiát exportál az úgynevezett latorállamoknak.
Nem valószínű egyébként, hogy Jimmy Carter látogatásával a két ország között rózsásabb lenne a viszony. Már csak azért sem, mert Bush elnök addig nem hajlandó feloldani a szankciókat, amíg Kubában nem tartanak szabad választásokat, és nem bocsátják szabadon a politikai foglyokat. Mindezeken túl az amerikai külügyminisztérium egyik illetékese a minap úgy nyilatkozott, hogy „semmi esetre sem dobnak mentőövet ennek a csődbe jutott, korrupt, diktatórikus és gyilkos rezsimnek”. Hozzáállásukat pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Washingtonban sokak szerint Kuba nem más mint Észak-Korea – pálmákkal.