Mi a Budapest Klub célja, miért hozták létre ezt a civil szervezetet?
– A turisztikai kínálat, a programok, a beruházások, a város tisztasága összefüggő feladat, amit csak egységben lehet vizsgálni. A szakmák között kapcsolatot kell teremteni, kezdjünk végre el kötetlenül beszélgetni, és a párbeszédnek legyen visszhangja! Publikáljunk fontos gondolatokat, hátha ezzel elősegítjük azon folyamatok irányát, amelyek Budapest városfejlesztéséhez és a fővárosi turizmus fejlődéséhez is szükségesek. Ebből indultam ki, amikor először meghívtam a klubba szakembereket, építészeket, turisztikai vállalkozókat. A harmadik ilyen kerekasztal-beszélgetés után kezdődött az együttműködésünk az Urbanissimus Egyesülettel, amely hasonló szellemben és filozófiával tevékenykedik a településfejlesztésben. Az Urbanissimus neve alatt a Budapest Klub egy önálló civil fórum lett.
– Szakemberek szerint az európai városok közötti kulturális versenyben alig javultak Budapest pozíciói az elmúlt években.
– A rendszerváltozás előtt azért kerestek fel minket a nyugati és keleti turisták, mert kíváncsiak voltak a legszabadabb kommunista országra. Sajnálatos tény, de tagadhatatlan: tömegesen ez vonzotta ide a turistákat. A rendszerváltozást követő néhány év még az erős érdeklődés jegyében telt Budapest és a Balaton iránt. Ez a jól definiálható kereslet leginkább a változó, eközben olcsó országnak szólt, és nem az ezeréves kultúránknak, természeti kincseinknek. Most már ennek is vége. Most eljutottunk oda, hogy Budapestnek végre meg kell fogalmaznia önmagát: mit akar, milyen város akar lenni a XXI. századi Európában. Ha ez sikerül, akkor ezen elvek mentén kell a továbbiakban tevékenykedni, s nem csak a turizmusban.
– A rendszerváltozatásnak szóló érdeklődést kellően kihasználta-e Magyarország, Budapest?
– Ehhez nem kellett különösebb koncepció, hiszen a tények és a hírek adottak voltak. A vállalkozók, amit lehetett, kihoztak a témából. A gond 1995 után kezdődött, amikor be kellett látnunk, hogy már nem vagyunk az egyik legérdekesebb exszocialista ország. Egy ország és egy város vagyunk Európában, nagyon komoly vetélytársakkal a vonzerőt illetően, és erős turisztikai kínálattal a környező országokban. Azt is észre kellett vennünk, hogy a turisták létszáma, költési hajlandósága, az ide látogatók nemzeti összetétele és – sajnos – kulturális szintje is megváltozott: negatív irányba.
– Kevesebb az egyéni turista, több a csoportos látogató. Sokan a szálláson és az olcsó étkezésen kívül semmit nem igényelnek, a színvonalasabb kulturális és városnéző programok nem érdeklik őket. Ebből az állapotból feltétlenül tovább kell lépni!
– Ne értse senki félre, nagyon jó, hogy ezek a turisták itt vannak, és maradjanak is nálunk. De a jövő lehetőségeit tervezve ez nagyon kevés. Az a réteg, amelyre színvonalas és hosszú távú vállalkozásokat építhetnek a turisztikai vállalkozók, elkerül minket. Évekig próbáltam a budai Várban gyalogos városnézéseket szervezni. Egy ilyen kétórás sétára, amellyel be lehet mutatni ennek az országnak és ennek a városnak a történelmét és kulturális értékeit, értelemszerűen csak a műveltebb réteg fizet be. Egy ilyen programot a turisták „középosztálya” már nem vesz meg. Budapest turisztikai lehetőségei kiaknázatlanok. Ennél, ami ma van, ez a város sokkal többre képes. Legalább 10-15 évre előre meg kell tervezni, hogy mit szeretnénk.
– Tehát eddig az volt a probléma, hogy a szakemberek nem tervezték meg a turisztika irányvonalát?
– Igen. Jó példa erre a napfogyatkozás. Abban az évben Magyarországon és Budapesten júniustól szeptemberig egymást érték a nagy rendezvények. Adott volt egy természeti jelenség, ami vonzotta az embereket, és azon kívül sok-sok hagyományos program. Többek között a Forma–1, más sportrendezvények, kongresszusok, a Sziget-fesztivál. Ezt lehetett tudni korábban is, ugyanakkor az előző évben meghirdették a bor és gasztronómia évét. Ez diszharmóniát okozott, a két jelentős kínálati elem nem volt összhangban. A napfogyatkozásra kellett volna szervezni már öt évvel előtte, hiszen a bor és a gasztronómia olyan hagyományos értékei Magyarországnak, amelyek mindig megvannak és jól kamatoznak bármikor.
– A város kulturális kincsei nem jelentenek elég vonzerőt?
– Jelenleg Budapest semmi olyan kulturális többlettel nem rendelkezik az európai piacon, amely nagy tömegeket vonzana. Aki múzeumokat akar látogatni, annak Budapest nem elég. Tény, hogy például a budai Vár, az Operaház, az Iparművészeti Múzeum tagadhatatlanul építészeti remekművek, de önmagukban, szolgáltatások és attrakciók nélkül nem elégségesek arra, hogy tömegeket vonzzanak. A kulcsszó az összeurópai kínálat, amelyben meg kell találni ennek a városnak a helyét. Budapest nem rendelkezik olyan kiemelkedő és öszszehangolt kulturális kínálattal, amely miatt érdemes lenne felkeresni. Ahhoz, hogy hozzáférjünk egy fizetőképes nyugati piachoz, komoly küzdelmet kell vívnunk.
– Mi lehet az önök által szorgalmazott kulturális többlet?
– A városfejlesztési koncepció kidolgozóival egyetértek abban, hogy részben a zenére lehet felépíteni Budapest egyedi arculatát. A komolyzene, a dzsessz vagy a modern zene területén is képesek lennénk különlegeset letenni az asztalra. Ennek az alapjai már ma megvannak, de természetesen ehhez leginkább az intézményi hátteret kell biztosítani. Szükség lenne egy zenei központra és több korszerű hangversenyteremre is. Évente visszatérő fesztiválokat, zenei heteket lehetne szervezni Lisztre, Bartókra és más zenei korszakokra alapozva. Segíteni kellene a pop- és a könnyű műfajokat is, hogy az ne a nyugati divatok egyszerű másolása legyen.
– Ön részt vett Terézváros pályázatának az előkészítésében, az Andrássy út világörökségi címének elnyerése érdekében. Egy ilyen cím markáns kulturális vonzerő a világ minden táján…
– Pontosítanék, segítettem a tervezőirodát a pályázat elkészítésében, a turisztikai szempontok megadásával. A vonzerő tekintetében igaza van: A Várnegyedtől a Hősök teréig egy olyan építészeti és kulturális egység lenne a világörökségi listán, amely Európában egyedi és semmihez nem hasonlítható. Ez egy olyan tengely, amelyre a budapesti turizmus „felfűzhető”. Sok turista semmire sem kíváncsi Budapesten, de mozog a városban, és az Andrássy útra mindenképpen eljut. Kezd egészségesen elkülönülni egymástól a Parlament környéke a maga gyönyörű épületeivel, de „szolgáltatásmentes” utcáival, vagy a Váci utcától, ahol szinte csak boltok és szolgáltatások vannak. A kialakuló „pesti Broadway” az Andrássy út környéke, amely tele van nagyszerű kulturális, szórakozási és kulináris élményekkel. Az ötlet, hogy ezt a területet tegyük turisztikai látványossággá, rímel a már meglévő világörökségi területek továbbfejlesztési szándékával. Össze kell hozni a sugárút lehetőségeit egy turisztikai programba, és úgy megjeleníteni, hogy abban mindenki megtalálja a maga számára vonzó oldalát. Minden adott ebben a térségben. Zene, múzeum, étterem, bár, revü, operett, opera.
Budapest vonzereje abban van, hogy kellemes építészeti környezetben magas fokú kultúra párosul egy aktív és barátságos emberi magatartással. Ez így magyar és így vonzó. Minden fejlődésnek ez az alapja.
Molnár Dániel
Elemzők nyilatkoztak a kormány készülő akciótervéről
