Tollhegyen

Történelmi nap a mai. Százötvenhárom évvel ezelőtt ezen a napon, május huszonegyedikén foglalták vissza a magyar honvédek Buda várát az osztrák megszállóktól. A tavaszi hadjárat legnagyobb csatája mérföldkő a szabadságharc történetében – máig vita tárgya, helyes volt-e nekiállni a hosszú, véres ostromnak, vagy jobb lett volna inuk szakadtáig üldözni, felmorzsolni a menekülő sógorokat. Kossuth és Görgey vitájából a kormányzó került ki győztesen, Budának indult a magyar sereg, s nagy áldozatok árán be is vette. (Az ütközetben az osztrákok parancsnoka, Henzi is elesett.)
Csalóka diadal volt. Míg dúlt az ostrom, a süldőkorban lévő császár, Ferenc József Varsóba sietett, kezet csókolt minden oroszok cárjának,
I. Miklósnak. Hetekkel később elindult Paskievics herceg kétszázezres ármádiája. A haza elveszett… (Jó száz évre rá, ötvenhatban egy másik jellemóriás, Kádár János, a magyar Júdás szaladt át oroszékhoz kezet és ülepet csókolni. Napokkal később már itt volt Hruscsov elvtárs regimentje. A történelem ismétli önmagát…)
Itt jegyzem meg, Görgey Artúr, a magyar történelem talán legnagyobb katonája, hadvezére, a budai győző szintén május huszonegyedikén – 1916-ban, kilencvennyolc évesen – adta vissza lelkét a teremtőnek. Napra pontosan hatvanhét évvel legnagyobb diadala után.
Buda (Budapest) – vele az ország – most 2002-ben ismét elesett. Hiába harcolt derekasan a vidék. A tankokat felváltó bankok fővárosi tűzereje eldöntötte a csatát. Kuncze tábornok elégedetten pödri a bajszát, Medgyessy Péter segédtisztnek fülig ér a szája. (A tisztikarban egy Görgeyt is találhatunk, a nagy hadvezér ükunokáját, Gábort – állítólag miniszter lesz az új kabinetben. Hej, ha ezt szegény Artúr bácsi tudná, forgolódna a sírjában…)
Megszállók? Köszönjük, most is vannak. Dzsidások, hernyótalpasok helyett a maffia. Változnak az idők.
Buda? Visszafoglaljuk. A reklám után visszajövünk.