Tollhegyen

Egy elvetemült hírlapíró cikket készített Gergics Gyuláról a Mai Napban. Jó fényben tüntette fel említettet, ez valószínűleg félreértéseken alapult (talán jegyzékváltás is lesz a dologból, esetleg párbaj a Vérmezőn, hatkor a hárs alatt). Maradjunk Gergics Gyula hal- és munkásőrnél, ő itt a fix pont. Fehérek közt egy traffipax.
Jó a cikk, egyebek közt ilyeneket mond Gergics Gyula hal- és munkásőr: „Ha felújítják a Munkásőrséget, én leszek az első, aki szolgálatra jelentkezem, soha egy napot nem hiányoztam, most is az első szóra mennék.”
Ne menjünk most bele, mennyi szellemet dózeroltak bele annak idején Gergics Gyula hal- és munkásőr fejébe, aki szolgálatra jelentkezik. (Félek, nem volt levegő a munkagépben.) Gergics Gyula hal- és munkásőr most beszédet mond hozzánk, közel kétkolumnás a szöveg, a szálkákat tessék menet közben kiköpni, felelősséget nem vállal a szerkesztőség. Megjegyzem, a fotó alapján emelkedettebb hal- és munkásőrnek feltételeztem Gergics Gyulát, de nem baj, az idő mindenre gyógyír, mit lehet tudni, mi lapul még Gergics Gyulában. Gondolom, a gyanakvó hal- és munkásőr, aki óv minket a sötétben lapuló, rémhíreket terjesztő ellenforradalmároktól. Egyem a munkásmozgalmi szívét!
Vigyázzunk a Gyulákra!