Tomboló liberalizmus

Hollandia lázban van, ám erre a lobogásra aligha vágytak a helybeliek. Öt nap alatt háromszor forrtak az indulatok a kis nyugat-európai országban, amely magáról fennhangon hirdeti, hogy a liberalizmus legfőbb bástyája. A toleranciájukra büszke hollandok előbb Amszterdamot dúlták fel, miután szombaton bajnokká avatták az Ajax labdarúgóit, szerdán éjjel Rotterdamban tört ki a mindent elpusztító szabadosság, ezúttal az apropót az szolgáltatta, hogy a Feyenoord a német Dortmund ellenében elhódította a második legjelentősebb európai futballtrófeát, az UEFA-kupát. Az örömittas szurkolók kirakatokat törtek be, parkoló autókon vezették le „kimondhatatlan” boldogságukat. A polgárháborús állapotok mindkét esetben órákon keresztül tartottak, de egyáltalán nem szokatlanok. Arrafelé mindennapos esemény, hogy egy-egy futballmeccs kapcsán pusztító sáskahad vonul át a városokon, a márciusi Ajax–Utrecht kupaelődöntő apropóján elkövetett incidensek miatt az amszterdami polgármester már a pálya betiltását is kilátásba helyezte.
Persze a határtalan liberalizmus nem csupán a szurkolói hordák szíveit járja át, átlényegül ettől minden holland lelke, s egy ilyen háborgó lélek a két városi csetepaté között lepuffantotta a radikális jobboldal vezérét, Pim Fortuynt. Hollandiában tehát nem viccelnek, egy igazán liberális országban a radikalizmust nem szívlelők nem csupán emlegetik, hogy likvidálni kellene a másként gondolkodókat, mint mifelénk, ott tüzelnek. Közben fölényeskedve kirekesztik azokat az országokat, ahol ugyan nem szokás nomád pusztítást végezni egy-egy sportsiker kapcsán, a politikai ellenvéleményre sem golyó tesz pontot, csupán a mindent átható liberalizmusból, no meg az azzal járó bűnözési hullámból, a korrupcióból van elegük a polgároknak.
A németalföldi káoszon azonban felesleges csodálkozni, súlyos oka van ennek. A minap kiderült, a Feyenoord labdarúgócsapatában játszó lengyel Euzebiusz Smolarek szervezetében egy vizsgálat során cannabinol nyomaira bukkantak. A marihuána használatára utaló eredmény alapján azonban a lengyel játékost a holland szövetség aligha tiltaná el, hiszen a cannabis legálisan forgalmazható ott. Smolarek azonban mégsem lélegezhet fel, ugyanis egy UEFA-kupa-mérkőzésen történt az ellenőrzés, azaz a nemzetközi szabályok vonatkoznak rá, s nem bízhat a liberális nagyvonalúságban.
A hollandok lassan kezdenek rádöbbenni, milyen veszélyekkel is jár a parttalan szabadelvűség, s az országot elözönlő szenny ellen tiltakozva mind többen támogatják a radikális jobboldalt. Hiába riogatja a liberális sajtó arrafelé is a választópolgárokat, ők naponta keserűen tapasztalják saját bőrükön, hogy nem Fortuyn pártja az igazi métely. A történtek után az lenne az igazi meglepetés, ha a közelgő parlamenti választásokon nem folytatódna a radikális párt előretörése. Az emberek Hollandiában már megtanultak félni a liberalizmustól. Én is komolyan kezdek félni, hiszen a honi „liberális” párt éppen a kormánykoalícióról tárgyal, s emlékezhetünk, soha annyi utcai robbantás, lövöldözés nem fordult elő, mint Kuncze Gábor „liberális” belügyminisztersége idején. Akkortájt dúltak a leghevesebb harcok a futballpályák környékén, eltűntek a lelátókról a családok, a békésebb szurkolók.
Hollandia nem sziget.