Torz képet adnak a természetfilmek

A természet úgy érdekes, ahogy van, még akkor is, ha nem állandó akcióból áll az élet ezen a területen – vallja Gadó György Pál természetfilmes, erdőmérnök, a WWF Magyarország munkatársa. A szakember szerint a természetfilmekben a népszerű „akciók” mellett helyet kell kapnia az élővilág nyugalmának is. Gadó életcélja a Kárpát-medence bemutatása és a természetvédő szemlélet terjesztése.

Egyre népszerűbbek a nyugati tévécsatornákon is látható látványos természetfilmek, amelyekben állandó mozgás és akció látható. Gadó György Pál szerint az alkotók abból indulnak ki, hogy az vált ki valódi izgalmat, ha a nézők tanúi lehetnek például annak, miként támad meg a gepárd egy antilopot. Az ilyen filmek láttán lassan már a gyerekek is hozzászoknak, hogy az a természet, ahol forr minden, a nagy támadások, a gyors mozgások és a nyargalások a jellemzők. Ezzel szemben a kirándulásokon unalmasnak találják, amit a valóságban látnak. – Nekünk, filmeseknek az a dolgunk – tette hozzá a szakember –, hogy a gyerekeket és a felnőtteket megpróbáljuk ráébreszteni a magyar tájban meglévő érdekességekre és izgalmas történésekre. A ragadozók zsákmányállatként növényevőket ejtenek el, ami része a természetnek, ezt nem kell eltitkolni a filmekben. Ugyanakkor csendesebb események is zajlanak ott, amelyeket legalább ilyen fontos bemutatni.
Gadó elmondta: az említett filmek torz képet tükröznek, hiszen ahhoz napokat, heteket kell a helyszínen ülni, hogy egy nagy támadást fel lehessen venni, és az sem ritka, hogy az alkotók trükköket vetnek be a sikeres felvételért. Homoki Nagy Istvánnak, a klasszikus magyar természetfilmek egyik nagy alkotójának csodálatos munkái voltak, amelyeken generációk nőttek fel. Sokan emlékeznek a Gyöngyvirágtól lombhullásig vagy a Hegyen-völgyön cimborák című filmekre, ugyanakkor ma már tudjuk, hogy Homoki néhány munkájánál nem éppen természetkímélő módszerekkel dolgozott. Igen sok betanított állatot használt, emellett a természetben élő fajok jó néhány egyede elpusztult a forgatások során. Hozzátette: ezt ma már nem érdemes felróni neki, hiszen más volt a világ és a szemlélet az ötvenes-hatvanas években.
Ma már tudják az alkotók: úgy kell dolgozniuk, hogy a filmes „simuljon bele” a természetbe, és ne okozzon felesleges pusztulást. Gadó György Pál azt tekinti legfőbb feladatának, hogy megpróbálja a nézők szemléletét formálni, azonban a filmek készítésénél a pénz is fontos szerepet játszik. A tőlünk nyugatra fekvő államokban sokkal nagyobb összegeket szánnak erre, Magyarországon az ORTT vagy a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatából lehet pályázati úton a természetfilmekre pénzt szerezni.
Saját filmjei közül megemlítette a Duna deltájának a bemutatásáról és az erdélyi Retyezát Nemzeti Parkról szóló alkotásokat, amelyekben a forgatócsoportjával arra törekedett, hogy együtt mutassa be a tájat, a természetet és az ott élő embert. A nemzeti park esetében például egy természetvédelmi terület létesítésének a nehézségeiről esett szó. A két filmbe megpróbálták „becsempészni” a természetvédelmi szemléletet, ezért hiteles embereket szólaltattak meg. A retyezáti park vezetője a filmben elmondta: Romániában azelőtt csak papíron léteztek természetvédelmi területek. Olyan körülmények között kell tehát dolgozniuk, ahol még nincs kultúrája a természetvédelemnek, ezért apróságokra is figyelnek. Nemrég például azt vitatták meg, hogy kell-e szeméttartókat kialakítani a csodálatos erdélyi tengerszemek partján, vagy elég rávenni az embereket a szemét hazavitelére.
Gadó György Pál kiemelte: ma a természetfilmek legfontosabb feladata tudatosítani a Kárpát-medence lakóiban, hogy az itteni természeti értékek Európa többi részével öszszehasonlítva is egészen kimagaslók és sajátosak.
Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a természetfilmek leglényegesebb eleme a gyönyörködtetés, az értékek tudatosítása. Az egész azonban nem ér semmit, ha eközben az emberek felelősségére nem hívják fel a figyelmet. Ugyanilyen fontos, hogy a filmekben bemutassák az említett értékeket veszélyeztető tényezőket. Megemlítette: egyik korábbi munkatársa, Kocsis Tibor éppen most dolgozik egy filmen, amelynek Gyilkos üzlet lesz a címe, és az állatkereskedelem természetkárosító következményeiről szól.
Nap mint nap találkozhatunk a motokrosszosok és hegyi kerékpárosok természetpusztításával is, emellett a városok terjeszkedése és az útépítések is súlyosan érintik a védett területeket. Ezért e témáknak helyük van egy, a természet védelméről szóló filmben is – közölte.
– Ne maradjunk meg a puszta látványnál, azaz ne leíró jellegű természetismereti filmek készüljenek a jövőben.
Példaként említette: a Harangvölgyben, a Normafától nem meszsze él egy olyan lepkefaj, amely mára egészen kis területre szorult viszsza. Ezeket a lepkéket az autóforgalom növekedése súlyosan veszélyezteti a felszálló por miatt. Kérdésünkre, hogy a jövőben milyen természetfilmeket készítene, Gadó György Pál elmondta: azokat a témákat választaná, amelyekkel a munkahelyén is foglalkozik, azaz a vadvirág-kereskedelem következményeit vagy a Budai-hegység páratlan értékeinek bemutatását és azt, hogy a főváros környékén folyó esztelen terjeszkedés milyen hosszú távú negatív következményekkel jár majd. Szívesen készítene filmet a Budaörs felett, a Csíki-hegyeken és a Nagykovácsi és Pilisszentiván között, a Szénás-hegycsoporton található dolomit sziklagyepekről is. Ezeknél az óriási fajgazdagság a jellemző, olyan bennszülött növények vannak, amelyek a világon sehol máshol nem fordulnak elő. A legfiatalabb természetvédelmi területre, az Őrségi Nemzeti Parkba is elvinné a felvevőgépet. Ott például az ember és a természet együttélése lenne a fő téma. Mint mondta: ebben a parkban több helyen szükség van az ember beavatkozására is, hogy a természeti értékek és az élővilág változatossága megmaradjanak. Az is megérne egy természetfilmet, hogy az Őrségben és máshol az országban az erdőgazdálkodás mennyire egyeztethető össze a természetvédelem érdekeivel. Igazi filmes téma lenne a XIX. század második felében kipusztuló hód visszatelepítése Magyarországra. Ezt az állatot 1996-ban hozták vissza Ausztriából.
A szakember kiemelte: barátjával együtt már elkészítették az Élet az aszfalton című film tervét. Ebben bemutatják majd a Parlamentben élő vörös vércséket, az Óbudai lakótelep denevéreit és a városi körülményekhez alkalmazkodó többi állatfajt. Végezetül megjegyezte: bármilyen sok legyen körülöttünk a beton, tudomásul kell vennünk, nemcsak az állatok, mi is a természet részei vagyunk.

Gadó György Pál erdőmérnök, a WWF Magyarország munkatársa, 1994-től öt éven át a Duna Televízióban a Talpalatnyi zöld című környezetvédelmi magazin szerkesztője volt. Ebben az időben több természetvédelmi filmet készített, amelyekben többek között bemutatta a Nyugat-Szibériában élő nyelvrokonaink természettel való kapcsolatát, a Duna-delta világát és a Kárpát-medence történeti ökológiáját. Kereki Alberttel írt közös könyvet a vadvirág-kereskedelem pusztító hatásáról 2001-ben. A WWF Magyarország Budai-hegység és Fóti-Somlyó természetvédelmi programjainak a vezetője.