Ünnepi hangulat, ünnepi kínálat

Ünnepi hangulat uralkodott a BÁV Rt. aukciósházának kiállítótermében nemrég, amikor negyvenedik művészeti aukcióját rendezte meg a cég. Évtizedeken át monopolhelyzetben volt a magyar műkereskedelemben. A kilencvenes években azonban az is kiderült, hogy képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, így ma már nem csak a múltjából él. Kétségtelen, hogy bizonyos területeken – például a XX. századi magyar festészet, azon belül is a klasszikus modern művek műkereskedelmében – nem tartozik a piacvezetők közé, más területeken – bútor, szőnyeg, ékszer – azonban ma is gyakran felbukkannak értékes, érdekes darabok az aukciókon. Ami pedig a mennyiséget – a kalapács alá kerülő tárgyak számát és az aukciós összforgalmat – illeti, nos, a BÁV Rt.-nek igazán nem kell keserű szájízzel ünnepelnie.
Különösen akkor nem, ha olyan szép cukordobozok szerepelnek a kínálatában, mint amilyen a mostani árverésen is. A majd ötven dekagramm súlyú ezüstdoboz az osztrák Franz Rumwolf mester műhelyében készült a XIX. század végén, vésett díszítést kapott, a tetejére pedig stilizált kabak került. Azt ugyan nem magyarázza meg a katalógus műtárgyleírása, hogy mi is az a kabak, és mi a szerepe egy cukordoboz díszítésében, de ez láthatóan nem zavarta a licitálókat, mert 95 ezres indulás után 130 ezerért ment el a szépen megmunkált ötvösmunka. A tárgy az aukció második napján került kalapács alá, de az első nap sem múlt el izgalmak, magas árak nélkül. Erre két ékszer adta a legmeggyőzőbb példát: egy női szoliter gyűrű, amely 1,8 és egy karkötő, amely kétmillió forintért talált gazdára. Ez az utóbbi volt a legértékesebb ékszer az aukción, 18 karátos fehér aranyból készült 1900 körül, az egykori ékszerész három nagyobb és további 132 apró briliánssal ékesítette.
A műtárgyak között kimagasló árat ért el a Goldscheider bécsi műhelyében 1920 körül készült késő szecessziós, festett fajansz hangulatlámpa (480–950 ezer), s igen jó érzést okozott a szemlélőnek, hogy a XX. századi magyar kerámiaművészet olyan jeleseinek a munkái jelentek meg sorra-rendre, mint Gorka Géza és lánya, Gorka Lívia, Gádor István, Kiss Roóz Ilona, Endrő Margit, Kovács Margit vagy a kerámiában is erős Medgyessy Ferenc. Egyiküket-másikukat a világ már az art deco virágzása idején, a harmincas években felfedezte, az utóbbi években a munkáik újra kezdik megkapni méltó megbecsülésüket – bár a mostani árak még mélyen a kívánatos alatt maradtak.
Az aukció harmadik napján olyan különböző tárgytípusok kerültek egymás mellé, mint festmény, bútor és keleti szőnyeg. Nos, mindhárom kategóriában voltak kiemelkedő darabok, bár a BÁV festménykínálatának értékét jelzi, hogy míg néhány aukciósház sorozatban produkálja a több tízmilliós leütési árakat, addig itt és most csak egy kép került a milliós kategóriába. Igaz, az nem érdemtelenül: Czóbel Béla Asztali csendélete, amely 800 ezerről indult, és 3,2 millióért ment el, a mester igen értékes művei közé tartozik.
Nem hiányoztak azonban a milliós tételek a bútorkínálatból sem: a sok szép darab közül két ebédlőgarnitúra emelkedett ki, a tizenhárom darabos, XIX. század végi, világos színű neorokokó 1,5 millióért, a tizenkét darabos, dióborítással ellátott, XX. század eleji neobarokk 2,4 millióért került új tulajdonosához. Hogy szőnyeget is itt vettek-e hozzájuk, vagy nem, ki tudja, tény, hogy a három nap nyolcszáz tételének egytizedét szőnyegek jelentették az árverés zárásaként. Egyik legszebb darabért, a XIX. század végi tebriz szőnyegért, amelynek licitje 380 ezerről indult, végül 460 ezret adott új tulajdonosa. Soha rosszabb zárást!