Vadonná alakítják a szántóföldet

Komoly összegeket fordítanak a Bükki Nemzeti Parkban arra, hogy ismét vadonná varázsolják azokat a parcellákat, amelyeket az elmúlt évtizedek alatt szárítottak ki és alakítottak át termőfölddé. A programhoz sikerült elnyerni az érintett gazdák támogatását is. Varga Ferencet, az ország legnagyobb területű természetvédelmi igazgatóságának helyettes vezetőjét az élőhely-rekonstrukciós program mellett az elmúlt évek eredményeiről is kérdeztük.

Idén fejezi be a Bükki Nemzeti Park igazgatósága a borsodi mezőségen a vizes élőhely-rekonstrukciós programot. Varga Ferenc igazgatóhelyettes elmondása szerint a területet a mezőgazdasági termelés érdekében évtizedekkel ezelőtt lecsapolták, mára viszont védett területként ismét régi-új feladatát látja el. Helyreállítják ugyanis a mocsárréteket, és a Tisza egyes pusztuló holtágait is felélesztik.
A tavalyi KAC-pályázaton elnyert 90 millió forintot és a Life-programból származó több mint 100 millió forintot arra kívánják fordítani, hogy a környéken gazdálkodó földtulajdonosok részvételével a hagyományos extenzív (legeltető) gazdálkodást elősegítő mezőgazdasági terület- és tájhasználati rendszer alakuljon ki.
Ugyancsak pályázati pénzekből tervezi a Bükki Nemzeti Park igazgatósága a Tisza völgyében a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetben őshonos állatállomány megtartását célzó, valamint a gyepgazdálkodási és élőhely-rekonstrukciós programok végrehajtását.
A tiszai alföldi területen, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben, a Ludas-fertőn pedig az egykori vizes ártéri mocsárréteket állítják vissza. A legelőterületeken – amelyek ugyancsak nedves rétek – természetvédelmi és extenzív gazdálkodást indítanak el.
A Bükki Nemzeti Park igazgatósága hatásköre a Bükki Nemzeti Parkra, a hozzá tartozó tájvédelmi körzetekre és természetvédelmi területekre terjed ki. Az igazgatóság feladata a védett területek, a források, vízfolyások, a lápok megóvása és a védett fajok felügyelete.
Az elmúlt időszak tevékenységéről szólva Varga Ferenc igen fontosnak nevezte több, fokozottan védett barlang megóvását, kiépítését, köztük a lillafüredi Szent István-barlang új bejárati épületének, fogadóközpontjának kialakítását, amelyet nemzetközi szakértők világszínvonalúnak minősítettek.
Az igazgatóhelyettes kiemelte: az igazgatóság ipolytarnóci őslábnyomos természetvédelmi területén a miocén földtörténeti korszak végéről származó, 2,4-2,6 millió évvel ezelőtti vulkanizmus és földtani folyamatok révén az akkori ősállatok lenyomatait őrzik.
A leletegyüttes, illetve a kiépített bemutatóhelyek színvonalának elismeréséül az Európa Tanács tíz évvel ezelőtt Európa Diplomát adományozott.
Az igazgatóság az Ipoly-völgy közelsége miatt az említett területen holland pénzügyi támogatással vizes élőhelyet hozott létre, hogy az ehhez kötődő állatfajok – többek között a kétéltűek vagy egyes madárfajok – újabb életlehetőséget találjanak a természetvédelmi területen belül.
– Tavalyról ez évre áthúzódóan egy korszerű leletraktárat építettünk, valamint ugyanezen a területen természetvédelmi oktatóközpontot is létesítettünk az Ipolytarnócot felkereső iskolások részére – közölte Varga Ferenc, hozzátéve: erre azért volt szükség, mert az ottani kiállításnak – egyben a természetvédelmi területnek is – évente mintegy 25-27 ezer látogatója van, s többségükben diákok.
Varga Ferenc kitért arra is, hogy a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében a Bükki Nemzeti Park igazgatósága területén két kiemelt hely szerepel. Az egyik a már említett borsodi mezőség, ami részben átnyúlik a Hortobágyi Nemzeti Park területére, a másik pedig a hevesi sík. E helyeken a védett területeken kívül is segítik a környezetkímélő gazdálkodást, amely programnak a helyi felelőse szintén az igazgatóság. Ezt a tevékenységet Varga Ferenc nagy sikernek könyveli el. Mint mondta: nemcsak a jogszabályokkal érték el a céljukat, hanem a területen gazdálkodó földtulajdonosokat is sikerült megnyerniük. Ebben a természet- vagy környezetkímélő gazdálkodást segítendő a magyar környezetvédelmi kormányzat is partnere volt a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának.
Az igazgatóság a mátrai, a bükki, a zempléni és a borsodi hegységi, dombsági területeken szintén az élőhely védelmet és a fajok óvását segítő gazdálkodás előkészítésében vesz részt. Itt említette a hegyi kaszálórétek megtartását az erdőterületeken, valamint a nem őshonos erdőállományok termőhely szerinti fafajokkal történő felváltását. – A Zempléni Tájvédelmi Körzet területén egykor telepített fenyvesállomány helyére például tölgyest ültetnek. A Tokaj–Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet területén pedig – amely a nemzetközi szabályozás szerint is különlegesen védett területnek számít – a korábbi évtizedekben az ártéren telepített nemes nyárosok felváltását végzik – az élőhelynek megfelelő – kocsánytalan tölgyesekre – sorolta. A fokozottan védett ragadozó madárfajokról szólva megjegyezte: a fészek- és a táplálkozóterület őrzésébe, védelmébe a természetvédő civil szervezeteket is bevonják. Ennek keretében rövidesen beindul a tiszai Alföldhöz tartozó területen egy komplex túzokvédelmi program.