Variációk egy aktuális témára

Közúti és terepralikon elért sikereit meglovagolva a Mitsubishi idén márciusban rendkívül agresszív koncepcióautókkal jelentkezett. Ezek közül kettő méretében, kialakításában és nevében is rokonságot mutat – igaz, elég távoli rokonságot.

CZ2 és CZ3 – két alapvetően eltérő irányvonalat képviselő tanulmány. Az előbbit a Colt lehetséges utódjaként mutatták be a Genfi Autószalonon, míg az aszfaltbetyár jellemét nevében hordozó CZ3 Tarmac a raliversenyek hősévé válhat. Egyikük a praktikus megoldásokra és a harmonikus, divatos megjelenésre helyezi a hangsúlyt, másikuk kifejezetten sportos vonalakat kapott. Ami közös bennük, az az ék alakú, erőteljesen emelkedő övvonalú karoszszéria, a szűkre húzott első és hátsó lámpák, a lapos, hullámformát öltő műszerfal, valamint a négy főre szabott utastér. Érdekes ugyanakkor, hogy hátulról nézve a CZ2 tűnik agresszívabbnak – nagyobb üvegfelületeivel és tágasabb csomagtérnyílásával a CZ3 némileg a sportkombik felé kacsingat.
A CZ2 kabinja tele van ötletes apróságokkal. Az ajtózsebeket például kiemelhető táskák helyettesítik, a csomagtérben pedig elemózsiás táskát helyeztek el. A tetőt négy részre osztott üveglap alkotja, a szegmenseket külön-külön árnyékolóval látták el, így minden utas saját maga szabályozhatja a beömlő napfény mennyiségét. Az elülső ülést egybefüggő padként alakították ki. Háttámlája vízszintes helyzetig dönthető hátra, így a CZ2 utastere egyetlen hatalmas ággyá alakítható. Az utazást nem csak a barátságos és tágas belső kialakítás teszi kellemessé: a műszerfalba, illetve az üléspad háttámlájába épített LCD-monitorokon keresztül akár internetezhetnek is az utasok, a fedélzeti audiorendszerre pedig MP3-lejátszó csatlakoztatható.
Hasonló elrendezést, de homlokegyenest eltérő hangulatot kínál a CZ3 Tarmac. A bézs kárpitozás helyett a fémszínű burkolatok dominálnak, a hátul is különálló sportülések pedig négypontos biztonsági övet kaptak. A CZ2-ben egyáltalán nincs padlókonzol, sportos testvérében ugyanakkor ez a leghangsúlyosabb elem: a karosszéria élénk színére fényezett kardánalagúton a raliautókéra emlékeztető, hosszú, hajlított sebességváltó és magasra emelt kézifékkar trónol. Ez azonban senkit ne téveszszen meg, mindkét autóban CVT fokozatmentes automata váltómű viszi át az erőt a hajtott kerekekre.

Nem mindegy azonban, honnan származnak ezek a lóerők. A CZ2 esetében a kulturált futást és az alacsony fogyasztást tartották szem előtt, ezért változó szelepvezérlésű, kis lökettérfogatú, négyszelepes motort helyeztek el a hatalmas embléma mögött. A CZ3 Tarmac ezzel szemben turbófeltöltővel izmosított GDI motort kapott. A közvetlen befecskendezésű benzines négyhengeres teljesítményét nem árulta el a Mitsubishi, ám nyilván nem véletlen, hogy a hajtásláncot egyenesen az aszfaltszaggató Lancer Evolution VII-ből kölcsönözték. Az aktív központi differenciálzárral (ACD) és hátsó nyomatékelosztóval (AYC) felszerelt 4WD rendszer arról árulkodik, hogy a testvérénél egy árnyalattal laposabb, hosszabb és szélesebb Tarmac dinamikus jellege korántsem merül ki a megjelenésben.