A hazugságok tengere

2002. 06. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aki elég idős hozzá, az jól emlékszik azokra a zsibbasztóan nyomasztó pártállami évtizedekre, amikor erőnek erejével tették zenei kultúránk szerves részévé a kommunista mozgalmi indulókat és dalokat. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek reggeli rádiós műsorai ezekkel a melódiákkal igyekeztek kedvet csinálni az iskolába, munkába készülő polgároknak. Csináltak is.
Miközben a kórusok ajkáról messze szállt az ének, azalatt az ország valamennyi munkahelyén kommunista (szocialista) párttitkárok, valamint hozzájuk kötődő szakszervezeti tisztségviselők és személyzeti vezetők irányították a helyi káderpolitikát a magasabb szintű elvárások szellemében. Az üzemekben és a gyárakban munkaversenyeket szerveztek, amelyeken illendő volt Sztahanov elvtárs példamutató termelési eredményeit követve többszörösen túlteljesíteni a normát. Aki hosszabb távra kívánt berendezkedni, annak szocialista brigádokba kellett tagozódnia. Ki kellett vennie a részét a munkahelyi mozgalmakat erősítő teendőkből (brigádversenyek, kommunista szombatok, vállalati ünnepségek április 4., május 1., november 7., amelyeken a szónokok jól odamondogattak a kapitalista-imperialista burzsoáziának), és ajánlatos volt felvonulnia a munka ünnepén, merthogy keményen számon tartották, ki ment el, s ki nem. Aki kihúzta magát a kollektív őrületből, az a prémiumok és a jutalmak osztogatásakor tapasztalhatta a hátrányos következményeket. Ügynökök és besúgók kiterjedt hálózata szállította az információkat az emberek szűkebb környezetének minden zegzugából, s a fél ország rettegett attól, hogy a hatalom részéről valamilyen atrocitás éri.
A rádió ez idő tájt naponta szolgáltatta a sajátos zenei élményt: „Sződd a selymet elvtárs…”, „Vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci út felelj neki…”, „Április négyről szóljon az ének…”, „Munkásőrnek egy baja, így van ez, mért nincs három élete, élete…”. Zengett a dal. Közben a származásuk, a korábbi társadalmi, politikai hovatartozásuk vagy ötvenhatos magatartásuk alapján számon tartott és megbélyegzett emberek börtönökben sínylődtek (már aki elkerülte a kivégzést), illetve a városokból kitelepítve, vagyonuktól megfosztva, embertelen körülmények közé kényszerítve éltek. A hátrányosan megkülönböztetett családok gyermekeit elzárták a továbbtanulás lehetőségeitől, az e körhöz tartozó értelmiségieket pedig arra kárhoztatták, hogy fizikai munkával keressék kenyerüket. Az osztályharcnak nevezett gyalázatos tevékenység a társadalom minden rétegét elérte és megalázta.
Fel lehet tenni a kérdést, vajon miért jut eszünkbe mindez most, az új magyar demokrácia tizenharmadik évében?
Nos, azért, mert a Fiatal Baloldal jóvoltából nemrég kényszerű időutazást tehettek a sötét múltba azok, akik Tokaj közelében, a kenusok által szívesen látogatott Bodrog-parti Unió Campingben kerestek felüdülést. A kemping gazdái ugyanis lehetőséget adtak a nevezett szervezet tagjainak arra, hogy saját emblémájukat, valamint az MSZP szegfűs címerét kihelyezve felállítsák kék egyensátraikat, majd a kocsmaszerű büfé termében élő rockkoncerttel szórakoztassák magukat.
Ezzel amúgy nem is volna különösebb gond, hiszen láttunk már ehhez hasonlót, s a fellépő együttes valóban jó színvonalon adta elő zeneszámait. A társasággal egy kempingben tartózkodó, pihenni vágyó embereknek azonban már okozhatott némi kellemetlenséget az, amikor a tábortűz és a fáklyák körül imbolygó, alkoholmámorba szédült baloldali fiatalok minősíthetetlen kornyikálással előadták azokat a dalokat, amelyek hallatán a jobb érzésű emberek idegszálai összekuszálódnak.
Mi, akiknek megadatott e műélvezet, reméltük, hogy elfogadható időn belül véget ér a különös produkció. Tévedtünk. Éjjel egy órakor is harsogott a „Vörös zászló leng, lengeti a szél…”, a „Hej, te bunkócska, te drága…”, a „Föl, föl, ti rabjai a Földnek…”, no és persze az elmaradhatatlan Vörös Csepel.
Mindez olyan fiatalemberek előadásában, akiknek nem lehettek megélt élményeik a baloldali diktatúra említett időszakából, s akiknek különös módon nem akadt a repertoárjában egyetlen magyar népdal, de még magyar nóta sem. Eltekintve attól, hogy e fiatalok egyesekben nagyon rossz emlékeket ébresztettek (s ettől azért nehéz eltekinteni), elgondolkodtató, hogyan hidalható át az a szakadék, amely a Magyar Szocialista Párt állítólagos Kovács László pártelnök által gyakran hangoztatott szociáldemokrata értékrendje, illetve a párt fiatal szimpatizánsainak, s részben utánpótlásának értékrendje között tátong. (Amennyiben mégsem tátong, úgy nem kell áthidalni.)
Ha abból indulunk ki, hogy egykor az MSZP ideológiai és szellemi elődei (vagyis a sztálini diktatúra honi irányítói) keményen szétverték és felszámolták a szervezett munkásság körében népszerű, hiteles baloldali irányt képviselő Szociáldemokrata Pártot, ma pedig kisajátítják annak értékrendjét, miként a nép vagyonát az 1989-es spontán lenyúlások idején, akkor nem csodálkozhatunk a Fiatal Baloldal identitászavarán és tanácstalanságán. Kovács pártelnök és Medgyessy miniszterelnök újabb bejelentését követően, miszerint a szocialisták a frissen barkácsolt „nemzeti közép, demokratikus koalíció” tagjává avanzsálták magukat, immár tartani lehet a Fiatal Baloldal teljes megzavarodásától.
E baloldali mozgalomnak halovány sejtelme sem lehet arról, mi fán terem a baloldal. Tagjai kapaszkodót keresnek a hazugságok tengerében. Amikor azt látják és hallják, hogy a szocialisták – akiknek a holdudvarában, de mai vezetői között is szép számmal akadnak multimilliomosok – a kongresszusukon szemrebbenés nélkül éneklik az Internacionálét, s arra bíztatják az éhes proletárt, hogy tegyen már valamit a saját érdekében, akkor bizony hiába markolásznak fogódzó után.
Nem marad más a kezükben, mint a „Vörös Csepel”.
Ami pedig a tokaji Unió Campinget illeti, javasoljuk a tulajdonosának, változtassa meg az intézmény nevét. Lehetne például Szovjetunió Camping. Akkor senkit nem érne meglepetés a sátorverés után.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.