A Kolosy téri piac

Újlak kerület, mint Óbuda külvárosa, a középkori Szentjakabfalva község helyén jött létre a török pusztítás után. Az egykorú dokumentumok szerint Szentjakabfalva település és a hozzá tartozó plébániatemplom a mai Kolosy tér környékén húzódott. A török időkben a mai Lajos utca–Bécsi utca– Kolosy tér–Nagyszombat utca között hatalmas kiterjedésű piac működött. Funkcióját a későbbiekben is megtartotta, ez volt ugyanis a visszafoglalás után, 1702-ben megnyíló első vásártér.
Szentjakabfalva helyén német és rác telepesek alapították a Neustift, vagyis Újlak nevű falut, amelynek új plébániatemploma 1706-ra készült el, és többször átalakított épülete ma is a tér Bécsi úti sarkát díszíti. Újlak túlnyomó része azonban a Rákóczi-szabadságharc alatti csatákban és az erődítési munkák miatt elpusztult, de hamarosan újjászületett, 1770-re pedig már saját iskolával rendelkezett. Zegzugos utcácskái földszintes házaiban földműveléssel, szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel és malomiparral foglalkozó lakosság élt. A XIX. században a mai Lajos utca mentén néhány többszintes házsor épült, és a század második felében az addigi mezőgazdasági település – a szomszédos Óbudához hasonlóan – iparosodásnak indult. A vidék első gőzmalma a közelben, a Kolosy tér Duna-parti oldalán kapott helyet, de itt üzemelt 1861-től az Újlaki Tégla és Mészégető Rt., valamint 1881-től az újlaki Duna-part vízműve is. A munkalehetőség megsokszorozta a lakosságot itt is, a telkeik ekkoriban váltak kertes beépítésűvé vagy udvarossá.

Az újlaki házbirtokos réteg az új üzletágban, a vendéglátásban találta meg a helyét a kialakuló nagyváros, Budapest részeként. Alig volt ekkoriban ugyanis olyan ház a környéken, amelyben valamikor ne működött volna vendéglő vagy kocsma. A legjellegzetesebb talán a Lajos utcai Régi Sípos vendéglő, amely ma is üzemel.
Az első városrendezési terv Óbudáról és környékéről 1937-ben készült, amely a katolikus plébániatemplom kivételével Óbuda és egyúttal Újlak történelmi épületeinek drasztikus megsemmisítése mellett foglalt állást. Ebből végül – az Árpád híd terveit leszámítva – semmi nem valósult meg. A második világháborút követően azonban a fővárosi általános rendezési terv „intenzív lakásépítési területnek” minősítette a városrészt, amelynek a Zsigmond tértől a Szépvölgyi útig terjedő szakaszán sávházak, láncházak és közintézmények épültek volna, egyedül az Újlaki éttermet megőrizve. Az újfent hibás koncepcióra épülő terv azonban gazdasági szempontokra hivatkozva szerencsére ismét nem valósult meg. A nyolcvanas évek elképzelései és az ezután megvalósult beruházások azonban már új irányt vettek, ezekben ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a műemléki városképi elképzelések.
Az egykori Újlak rehabilitációja végül csak a rendszerváltozás előtt kezdődhetett meg, és napjainkra közelít a végéhez. Hagyományos kisvárosi hangulatát őrző tömbjeit ma a későbbi korok építészetét tükröző épületek szakítják meg. A Kolosy tér addigi hagyományos piaca 1992-ben egy új, modern arculatot kapott, az önkormányzat tulajdonában álló épület kivételével a környező tömbök ma mind magánkézben vannak. (G. R.)