Nem elegendőek azonban pusztán az ISPA-források, mert a pályázati feltételek között szerepel az is, hogy az önkormányzatoknak saját erőforrást is biztosítaniuk kell. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere ennek kapcsán kifejtette, hogy a környezetvédelem sok pénzbe kerül, s ez az állampolgárokban még nem tudatosodott eléggé. A megyei szelektív hulladékgyűjtési programot koordináló politikus aggodalmát fejezte ki emiatt. Elmondta, hogy a debreceni szelektív hulladékgyűjtési program 1993-ban már megbukott a városban, mert az érintettek nem voltak hajlandóak a megfelelő kukákba hordani a szemetet. Hasonlóképpen aggályosnak nevezte, hogy a kiépülő csatornarendszerre a bekapcsolt területek lakóinak csak mintegy 50 százaléka hajlandó ráköttetni csatornarendszerét, mert az ezzel járó többletköltséget nem kívánják vállalni. Így van ez annak ellenére is, hogy a hulladéktörvény előírja: a hulladék kezelésének költségeit annak tulajdonosa köteles vállalni. Kósa Lajos szerint erősíteni kell a környezetvédelmi propagandát, és fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a hulladékkezelés költségeit minden egyes embernek vállalnia kell.
Eredményeket is fel tud mutatni Hajdú-Bihar, mind a környezet effektív védelme, mind az emberek meggyőzése területén. Kiváló példa erre a Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédelmi Kör tevékenysége, amely öt más szervezet bevonásával megszervezte a megye illegális szemétlerakóinak felderítését. A munka során – amelyet néhány százezer forinttal a Hulladék Munkaszövetség is támogatott, ötvennégy lerakót derítettek fel, amiből negyvennyolcat felszámoltak. Amint azt Molnár Attila, a program vezetője lapunknak elmondta, a gond csak az, hogy e lerakók jó része néhány napon belül „üzemelni” kezd. Éppen ezért a programot folytatni szeretnék: az erről szóló tárgyalások már megkezdődtek a környezetvédelmi tárca illetékeseivel.
Csurka Istvánnak mindenben túl korán volt igaza - az író-politikusra emlékeztek a Terror Háza Múzeumban