A lehetőségekhez képest legjobb béke címmel történészként többször is tartott szemináriumot az egyetemen. Politikai államtitkárként is a lehetőségekhez képest a legjobb alkunak tartja a mostani koalíciós szerződést?
– A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége számára az Orbán-kormány leváltása volt a választások politikai célja. Ennek a feltételrendszere a választások után csak a koalícióval jöhetett létre. Ahogy a pax optima rerum – a vesztfáliai béke –, szükséges kompromiszszum volt, úgy a koalícióra is azt mondom, hogy meg kellett kötni. Az Oktatási Minisztérium a koalíciós megállapodás értelmében vegyes irányítású tárca, a minisztert a Szabad Demokraták Szövetsége delegálja, míg a politikai államtitkárt a Magyar Szocialista Párt. Még egy specialitása van a dolognak: engem a miniszterelnök úr kért fel a politikai államtitkárságra.
– Az ifjúságpolitikai és oktatási kabinet felállítása nagyobb ellenőrzést jelent a tárca fölött az MSZP részéről?
– A kabinet, amely a miniszterelnök vezetésével jön létre, nem ellenőrző szerepet tölt be, hanem azt az elkötelezettséget mutatja, amely a kormány egészét jellemzi az oktatásügy iránt.
– A kormányprogram vitájában említette az egykori jeles előd, Csáky Albin oktatási miniszter nevét. A minisztériumban látható egykori oktatási miniszterek folyosói arcképcsarnoka láttán nem szeretne inkább közéjük tartozni?
– Minden reggel eljövök a miniszterek arcképei előtt, és büszkeséget érzek, hogy láthatom őket. A szocialista párt legutóbbi kongresszusán elmondtam a véleményemet. A legnagyobb nyilvánosság előtt kifejtettem: a döntés után az ember döntés előtti állapotról már nem morfondírozik, mert fél szívvel, fél lélekkel nem lehet dolgozni, én legalábbis nem tudok. Amikor igent mondtam a politikai államtitkári felkérésre, akkor azt fejeztem ki, hogy a magyar oktatásügyért teljes szívvel és teljes lélekkel a jelenlegi körülmények között kívánok dolgozni. Azt is megfogadtam, hogy az elkövetkező négy évben erről a kérdésről nem fogok többet nyilatkozni.
– A választási programjukban szereplő pedagógus-béremelés eredetileg 2003. január elsejére vonatkozott, önök mégis szeptember elsejétől akarják megvalósítani. Ez kampányfogásnak látszik, hiszen jönnek az önkormányzati választások.
– Nekem még ez a magyarázat nem jutott eszembe, pedig a választási programért én voltam a felelős. Inkább az oktatási kabinet sikerének és személyes sikeremnek tartom. Semmi köze az önkormányzati választásokhoz annak, hogy az időpontot januárról szeptemberre változtattuk. A tanévkezdés és a béremelés egységesítése volt az igazi ok.
– Az előző kormány által tavaly megemelt minimálbérek kapcsán bértáblatorlódást emlegettek. Az SZDSZ által javasolt diplomás-minimálbér hoz-e magával hasonlót, azaz az ötven százalék mindenkinél másfélszeres emelést jelent?
– A pedagógusoknak tett ígéretünket mindenképpen teljesítjük. Jó esély van arra, hogy a bértábla A és J kategóriája között több mint ötven százalék lesz a bruttó alapbér emelkedése. Emellett a kormányprogram tartalmazza a diplomás-minimálbér kategóriát, amely a mindenkori minimálbér kétszerese. Ez biztos, hiszen a kormányprogramban rögzítettük.
– Hogyan veszik figyelembe a tanári pályán eltöltött időt?
– Fontos szempont, de a kormány és a parlamenti többségi frakciók előtt ez az anyag még nem szerepelt. Nyolcszáz méteres síkfutás esetében hatszáz méternél nem készítünk célfotót. Jelenleg a teljes tábla kidolgozása munkafázisban van.
– Milyen eredményeket tart átvehetőnek a Pokorni Zoltán és Pálinkás József által vezetett oktatási tárca munkájából?
– Az elmúlt négy évben a magyar oktatásügyben is történtek helyes, rendjénvaló dolgok, amelyeket ezért folytatni fogunk. Az én alapállásom nem az, hogy az oktatásügy minden kormányváltáskor a nulláról induljon. A diákhitelt például helyes és jó rendszernek tartom, kiállok mellette, és azt mondom, hogy folytassuk. Szeretném persze, ha a visszafizetés is sikeres lenne. Érdekelt vagyok abban, hogy mindaz, amit helyes konstrukciónak látok, és a megalkotása az előző négy évhez kötődik, az folytatódjék. Ilyen a Bursa Hungarica-ösztöndíj is. Egyetértek azzal, hogy szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok, akik a felsőoktatásba kerülnek, plusz- juttatásban részesüljenek, miközben a konstrukciót egyelőre számos ponton gyengének látom. Az Arany János önkormányzati programról pedig azt gondolom, hogy a tehetséget külön érdemes gondozni. És ezt nemcsak a közoktatásban, hanem a felsőoktatásban is fontosnak tartom.
– Magyar Bálint többször emlegette az olvasásra-szövegértésre vonatkozó PISA-felmérés lehangoló eredményeit. A magyar diákok viszont több mint negyvenezren indultak a középiskolai tanulmányi versenyen, a diákolimpiákon mindig az élmezőnyben szerepelnek. Valóban ilyen súlyos a helyzet?
– A PISA 2000 felmérés eredményei valóban súlyos jelenséget mutatnak. Maga a vizsgálat két évvel ezelőtt történt, de ma is valós kihívást jelent a szakemberek számára. A diákolimpikonokról annyit, hogy nagyon büszke vagyok azokra a tanulókra, csapatokra és felkészítő tanárokra, akik évről évre matematika, fizika, kémia szaktárgyi világversenyeken nyernek. A két dolog azonban nem áll ellentétben, ha megnézzük, hogy milyen színvonalú iskolákból kerülnek ki ezek a remek fiúk és lányok. A többség viszont nem tanul meg rendesen írni, olvasni, gond van a szövegértésükkel, az alapvető számtani műveleteket sem sajátítják el. Ez nem a tanítók és a tanárok hibája, inkább azoknak a környezeti hatásoknak a következménye, amelyek otthon és az iskolában érik őket.
– A közoktatás minőségét a kerettantervek vagy az SZDSZ-programban leporolt Nemzeti alaptanterv (NAT) biztosítja majd? A NAT-ot a szocialisták programjában nem láttuk leírva.
– Miért, a kormányprogramban látta? Az oktatási fejezete szociáldemokrata alapokon álló, a liberális értékeket hűen tükröző program, amely a szó legnemesebb értelmében vett konzervatív gondolkodásmódhoz is számos kapcsolódási pontot jelent. Bár látva az ország mai helyzetét, nagyon elenyészőnek tartom a pártok közötti konszenzus lehetőségét.
– Az egyetemisták, főiskolások közül nagyon sokan részt vesznek a polgári erők politikai rendezvényein. Nem zavarja ez önöket?
– Én ezt a problémát nem az íróasztal mögül látom, hiszen 1983 óta az ELTE-n dolgozom. A magyar egyetemista, főiskolás rétegben a jobboldali gondolkodás szervezettsége jelentősebb, artikuláltabban, jobban tudják kifejezni a gondolataikat. Az egyetemista társadalom baloldali, szociáldemokrata elveket valló rétege viszont ma érzelmi számkivetettségben érzi magát. Kevésbé tudja megszervezni, szervezetileg, vagy akár egymás között is kifejezni ezt a nézetrendszert. Ezért valóban fontos, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatóság körében a mi politikánk megértést, befogadást nyerjen. Emellett arra is szükség van, hogy a hozzánk hasonlóan gondolkodó réteg az érzelmi számkivetettségből felszabaduljon, kijusson.
– A minőségi vagy a mennyiségi szemlélet híve a felsőoktatásban?
– Helyesnek tartom azt a trendet, hogy 3,2-szeresére növelték a hallgatóság létszámát egy évtized alatt. Ezzel együtt nem történtek meg azok a lépések, amelyek a felsőoktatás minőségét szinten tudták volna tartani. Fontosnak tartom, hogy a létszámnövekedés ne álljon le, de leginkább a minőség és a mennyiség harmonizálását támogatom. Az oklevél értékét nem a mennyiségi mutatók viszszafogásával, hanem az oktatói kar anyagi megbecsülésével és infrastrukturális beruházásokkal lehet emelni. Ez utóbbi ciklusokon átívelő dolog, amiért az előző kormányzat is tett, ha számos esetben kritizálható módon is.
– Magyar Bálint azt nyilatkozta, hogy nem híve a felsőoktatásban a létszám emelésének. Ön erről az ellenkezőjét mondta.
– Én a vitának nem vagyok ellene. Fontos, hogy az a megegyezés miatt történjen. Szerintem az előző kormány által két évre előre elfogadott létszámemelés a nappali tagozaton államilag finanszírozott képzésben tartható. Döntéseinket egyébként közösen és egyeztetve hozzuk meg.
***
Hiller István, az OM újonnan kinevezett politikai államtitkára 1964. május 7-én született Sopronban. Alsó- és középfokú iskoláit itt végezte, 1982-ben felvették az ELTE történelem–latin szakára. Egyetemistaként 1983–1988 között Eötvös-kollégista volt. A diploma megszerzése után, 1988-tól az ELTE középkori és kora újkori magyar történeti tanszékén dolgozik, előbb mint a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa, majd egyetemi tanársegéd, 1994-től egyetemi adjunktusként, 2001-től egyetemi docensként. 1990-ben doktorált, 1996-ban szerzett tudományos fokozatot (PhD). 1995-ben és 1997-ben a bécsi tudományegyetem történeti intézetében dolgozott és kutatott. 1999-ben a hallgatók szavazatai alapján Az év oktatója címet nyerte el.
Orbán Viktor
Orbán Viktor: Brüsszel nem Magyarország főnöke
