Jóslatok jövendölték meg Buda visszavételét

A török hódoltság idején egyre több röpirat látott napvilágot, amely kiemelt szövegben közölte a jóslatokat, előrejelzéseket. A jövendölések között szerepelt Buda visszafoglalásának évszáma is. A hiedelmek szerint Konstantinápolyban 1686. július 22-én – a Buda bevételét eldöntő lőrobbanás napján – délután négy órakor elsötétült az ég, és ez a jelenség egy óra hosszat tartott. Az Aja Szófia-mecseten egy hatalmas fénylő kereszt jelent meg ezekben a pillanatokban.

Buda visszafoglalásakor országszerte nagy teret nyertek a hiedelmek és a babonák. Az 1686 körüli esztendők a csodavárás jegyében zajlottak, a lakosság mindenben a törökök kiűzésének jelét látta. Ebben az időszakban a jóslásoknak is nagy szerepük volt. A babonák ellepték az emberek gondolkodását, a kuruzslás, az ördögűzés és a csodálatos gyógyítások mesterei kitűnően megéltek „tudásukból”. A hiedelmeket nagyjából három csoportra oszthatjuk: a legnépszerűbbek a történelmi eseményekkel kapcsolatos jövendölések voltak, de az orvosláshoz, valamint a természeti jelenségekhez fűződő babonák és hiedelmek is fontos szerephez jutottak.
Buda régóta esedékes visszafoglalása megmozgatta az emberek csodaváró képzeletét. Egy röpirat szerint Konstantinápolyban 1686. július 22-én – a Buda bevételét eldöntő lőrobbanás napján – délután négy órakor elsötétült az ég, körülbelül egyórányi időre. Az Aja Szófia-mecseten egy hatalmas fénylő kereszt jelent meg ezekben a percekben. A tömeg a keresztet nagyon rossz előjelnek tartotta: a hiedelmek szerint az oszmán birodalom összeomlását jövendölték így meg. Az asztrológiai előrejelzések is alátámasztották ezt a magyarázatot. Budán eközben az ostromoló sereg katonái között elterjedt annak a híre, hogy XI. Ince pápa megjövendölte Buda visszavételét. Mind több röpirat látott napvilágot, amely kiemelt szövegben közölte az előrejelzéseket, jóslatokat. Ezekben szerepelt Buda visszafoglalásának évszáma is. A jövendölések szerint „a Boldogságos Szűz, isten szülőjének segítségével foglalnak el a mieink mindent, ahogyan a barbár törökök erejétől összeomlott hatalmunk határainkon, épp úgy a te erőd összetöri ellenségeinket és porba hull az erőtlen hold”. A betűk számértékének összeadásából a misztikusok az 1686-os évszámot kapták.
A korszellem babonás szokásait örökíti meg az az esküminta is, amelyet a zsidóknak kellett letenniük perdöntő esetekben. „Ha mindaz, amit mondok, nem igaz és hazugság, akkor nyeljen el rögtön a föld, mint Dathant és Abyront, verjen az isten haragja, küteg és seb lepjen el, mint az, amely Helickon könyörgésére szír Noamont elhagyva, szolgájára, Jossyra szállott át, nyavalya, vérzés és guta szálljon rám, hirtelen halál ragadjon el és rothassza testemet, lelkemet és minden hozzám tartozóét és sohasem jussak el Ábrahám kebelébe.”
A második csoportot a „természeti tüneményekre” vonatkozó hiedelmek, babonák alkották. 1699. szeptember 4-én a pestvárosi plébános figyelmeztette a tanácsot a napfogyatkozásra, és felhívta a lakosság figyelmét, hogy szeptember 8. és 24. között mindennap könyörgést tartanak a Szentháromság-szobor előtt. A tanács erre az időre azt is kimondta, hogy Budán tilos zenélni és mulatozni a fenti időpontban. Az, aki a rendeletet megszegte, pénzbírságot fizetett.
A Nap mellett a Holdnak is különleges jelentőséget tulajdonítottak. A pesti szerviták lejegyezték, hogy 1711-ben, a pestisjárvány idején a seborvos nem adott orvosságot a betegeknek, mert holdtölte volt. Biztos volt abban, hogy a telihold rontó ereje miatt felesleges az orvosságot beadni, mert a Hold úgyis hatástalanná teszi azt.
Egyes orvosok holdtölte szerint vágtak eret a betegeken. A 15 év felettieknek újhold után, a 25 év felettieknek az első negyed után, a 35 év felettieknek pedig telihold után vágtak eret. A 49–60 év közöttieknek szigorúan várniuk kellett az utolsó negyed utánig.
A kalendáriumok azt is megjövendölték, hogy melyek a jó, eredményes napok, és melyek azok, amikor minden balszerencsésen végződik. A földműveseket a csillagjóslások elsősorban a termény szempontjából érdekelték. A gazdák ugyanis a kalendáriumoknak köszönhetően előre készülhettek a kedvező vagy a termés szempontjából kevésbé jó időjárásra. Így nem véletlen, hogy a XVII–XVIII. században a kalendáriumok a földművelők körében nagyon népszerűek voltak.
A budai Nottenstein-kalendárium egy egész évre közölt időjárás-jelentést. 1741-ben a kalendárium a Jupiter és a Vénusz okozta nyirkos, mérsékelt idő miatt gazdag termést jövendölt. A kalendáriumok azt is részletesen leírták, hogy milyen növényeket érdemes ültetni abban az esztendőben.
Merésznek tűnik, hogy a csillagok segítségével a jövendölők napra pontosan megjósolták az időjárást, hiszen napjaink időjósai a mai technológiai háttérrel sem tudnak biztosat ígérni.