Postakocsik, gyorskocsik

A XIX. század közepén, a vasútpálya-építések hajnalán a személy- és csomagszállítás legfőbb eszközei még a lovak, postakocsik és gyorskocsik voltak. Az ekkoriban még különálló Pest-Budának már volt saját postaállomása, a budai a Batthyány – az akkori Bomba –, míg a pesti a Kerepesi – a mai Rákóczi – úti Vörösökör fogadóból indult vidéki útjára. A polgárok évtizedekkel később is szívesen emlékeztek a postakocsi kellemesen csengő trombitájának hangjára, amitől megindultak a lovak és csikorogni kezdtek a kerekek.

A mai Batthyány téri Vásárcsarnok és Markovics Iván utca környékén állt az egykori budai postaház, ahonnan 1752. szeptember 18-án gördült ki az első postakocsi, ahonnan a XIX. század végéig indítottak közönséges postajáratokat. Az országban létező hat főpostatisztség közül, amelynek postamesterei jellemzően grófok, bárók és egyéb nemesek voltak, a budai hivatalhoz szép számú személyzet is tartozott. A császári és királyi örökös aranykulcsos udvari főpostamester Herceg Paár Károly alá egy főtisztet, két ellenőrt, három ellenőrködő tisztet, hat kezelőtisztet, hat járulnokot, négy gyakornokot, két szolgát, három budai és hét pesti levélhordót rendeltek. Naponta indult innen kocsi Komárom, Győr és Bécs felé, magukkal szállítva a Nagyszombatba szállítandó leveleket is. Hétfőn, szerdán, csütörtökön és szombaton Nyitra és Galgóc felé, míg hétfőn és csütörtökön Székesehérvár, szerdán és szombaton pedig Léva felé indult járat.
A pesti főpostakocsi-hivatalt – amely mellékállomásként szerepelt – a budai alá osztották be. Innen, mai Rákóczi úti Vörösökör fogadó udvaráról indult naponta reggel hatkor gyorskocsi Gyöngyös és Eger felé, és az elküldendő leveleket legfeljebb előző nap két óráig lehetett leadni a helyszínen.
Lovasposta lényegesen több és gyakrabban járt az ország minden szegletébe, mint postakocsi. A Pest-Budára érkezett leveleket a postatisztség reggel nyolctól délután két óráig adta ki a postahivatalokban, amelyeket ekkoriban nem hordtak ki a házakhoz úgy, mint ma.
Különjárat – az úgynevezett Diligence – Budáról indult Kolozsvárra minden csütörtök reggel hat órakor, jó úton és kedvező időjárás mellett pedig hétfőn és pénteken tért vissza ide. A gyorskocsi, az Eilwagen Buda és Bécs között közlekedett naponta kétszer, délután négykor és este tíz-tizenegy között, amely este hétkor és reggel kettő-három között érkezett vissza. A postatárszekerek Budáról indultak Bécsbe és Zimony felé, amelyek levelek mellett árukat és az utazók poggyászait is szállították. A Rákóczi út elején, a későbbi Pannónia Szálloda helyén másfél évszázaddal ezelőtt még a Griff fogadó állt. Néha ennek udvaráról indult a Diligence a tekintetes úrral és asszonysággal. Egyszerre felharsant a kürt, az ostor pattogása hallatszott, nyikorogva megindultak a kerekek, majd a zsebkendők is előkerültek a hozzátartozók zsebéből, amelyeket egészen addig lengettek, míg a kocsi már valahol Rákosmezőn járt. A postakocsis utazásnak is megvolt a maga előnye, hiszen a hosszú út alatt az utasok között kellemes beszélgetések zajlottak, amely néha oly szoros kapcsolatok kialakulását eredményezte, amelyek végül lakodalomba torkolltak.
A postakocsik korszerűtlenné válása a XIX. század végére végleges megszüntetésükhöz vezetett, ám a polgárok évtizedekkel később több helyen is visszaállítottak egy-egy régi, kellemes emlékeket idéző járatot.