A tárogató ünnepe Cseszneken

A kuruc élet keserédes romantikájához tartozó tárogató muzsikáját hallhatták a Veszprém megyei Csesznekre látogatók a vár születésnapjára érkezők augusztus 3-án. A XVI– XVIII. századi fejedelmi és nemesi udvarokat mozgalmas zenei élet jellemezte. A tárogató régi, magyar, fából készült fúvós hangszer, általában tábori, hadi célokat szolgált mint riasztó-, jelző- és irányítóeszköz. Sajátos hangzása a mai embert is mély érzelmekkel tölti el.

N agy Ferenc várüzemeltetőtől származik a cseszneki tárogatófesztivál ötlete: azt óhajtotta, hogy vár élete újból felpezsdüljön. Művészetkedvelő ember, a zenét kiváltképpen szereti, s egy szerencsés véletlen kapcsán megismerkedett a tárogató sajátos muzsikájával. 1993-ban hívta életre és azóta üzemelteti a cseszneki kőbányai szabadtéri színpadot, az idén tizedszer rendezték meg a vár építése évfordulójának ünnepét. A cseszneki nyár programjaira sokan zarándokolnak el messzebbről is.
Mivel a várban a Rákóczi-szabadságharc idején ellátóközpontot létesítettek a kuruc csapatok. Akkoriban a tárogatómuzsika számított divatos zenének, így ez illeszkedik a mai vár rekonstrukciójához, hangulatához, gondolta Nagy Ferenc. Vallja, hogy ez a hangszer a magyar embereknek szól, magyar érzületet tükröz, és a magyarságtudatot erősíti, ráadásul ez az egyetlen olyan hangszer, amelynek nevét nem fordították le semmilyen idegen nyelvre.
Az idén már a harmadik tárogatófesztivált tartották, közülük az első nemzetközi volt. Nagy Csaba nyíregyházi zenepedagógus toborozta össze a csapatot. Voltak itt ír, svájci, német, angol muzsikusok is, és külön ínyencséget is hallhattak a zenerajongók, mivel jó néhány zenész a tárogatót nemcsak kuruc nóták eljátszására használta, hanem bizony dzseszszes motívumokat is előadott vele. Az elmúlt évtől – eredetileg beugróként Balogh József – klarinétművész szervezte meg a fesztivált. A rossz idő miatt azonban nem a várban, hanem a katolikus templomban tartották meg, és hatalmas sikere miatt az idén is megrendezték, szintén az ő szervezésében. Az idei fellépők összeválogatásában fontos szempont volt, hogy olyan művészek előadását hallhassa a közönség, akik a tárogatót több oldaláról mutatják be.
Balogh József elmondta: ez nem versenyfesztivál, hanem fesztiválkoncert, így díjakat sem lehet nyerni. A település méretei azonban behatárolják azt, hogy komolyabb, bentlakásos tárogatókurzust vagy -fesztivált lehessen a várdombra szervezni, bár megérné, hiszen hangulatos és gyönyörű a környék. Mesélt arról is, hogy a XVIII. században II. József parancsára összegyűjtötték és eltüzelték a hangszert, mint a magyar szabadságharc szimbólumát. A XIX. században, a kiegyezés után kezdtek újra tárogatót készíteni, amely csak annyiban hasonlított az előzőre, hogy ezt is fújni kellett. Ezt is betiltották, később azonban Horthy kedvenc hangszere lett. A második világháború után, a Rákosi-érában ismét betiltották. Jelenleg sem sokkal jobb a helyzet, néhány helyen készítik ugyan, de mindenki a régit keresi, azok közül pedig nagyon kevés használható.
A fesztiválon öt tárogatós előadását hallhatta a közönség, és fellépett egy háromtagú zenekar is. A művészek arra törekedtek, hogy a hangszer különböző korszakaiból vett zenei idézeteket szólaltassanak meg: virágénekeket, XVIII. századi verbunkosokat, XVI– XVII. századi dallamokat, valamint a tárogató újkori fellendülésével újraírt kuruc-romantikus darabokat.
A lovagi játékok hagyománya szintén Nagy Ferenctől származik. Kuriózumnak számít a várjátékok között Csesznek, mert két helyszínen tartanak programokat: fent a várban, illetve a kőbánya szabadtéri színpadán, mivel a várudvaron a nagyobb lovas programokat nem lehetne megrendezni.