Kamu

Azért valamiben az MSZP is jó. Sőt verhetetlen. A szocialista politikusok ugyanis úgy tudják megszólítani a mélynépet, ahogyan arra jobboldali közszereplő az életben nem lesz képes.
Ott van mondjuk Lendvai Ildikó. Mint egy matektanár. Vagy fizika. Vagy még ennél is rosszabb. Ha ő beszél, akkor csend van. Meg rend. És fegyelem. És nincs közbedumálás. Ellenvélemény meg pláne. Csak kinyilatkoztatás abból az erkölcsi magasságból érkezve, ahol Lendvai Ildikó tölti a hétköznapjait ki tudja immár hány évtizede.
De még Lendvai Ildikónál is van jobb. Például Horn Gyula. Őneki inni kell a szavait – stílszerűen –, zabálni a gesztusait gondolkodás nélkül, hiszen őszinte gondolatokat hiába is keresnénk ott, ahol Most már álljon meg a menet!-et kiáltanak, csak mert a nép szeretné tudni, hogy kik mószerolták negyven éven keresztül.
De még ez is egy nagy semmi Kovács Lászlóhoz képest. Külügyminiszterünk tényleg best of, módszerét egészen bizonyosan oktatni fogják a politikusképzőkben, ha majd végre távozik a közéletből. Pedig olyan egyszerű az egész. Áll Kovács László a kamerák kereszttüzében és traktálja a közvéleményt. Ilyesfélékkel: Ekkor rám kacsintott az amerikai külügyminiszter és azt kérdezte, hogy te, Laci, mit kavarnak nálatok ezek a fideszesek?
Vagy: Megfogta a karomat a német kancellár, kicsit megszorította, mélyen a szemembe nézett, és a fülembe suttogta, hogy baj lesz, Lackó, ha a népakarat az utcára vonul, mert…
Az MSZP-s szavazó meg ettől úgy érzi, hogy ő is ott van az események zajlásának kellős közepén és Lacival vállt vállnak vetve néz a világpolitikával farkasszemet. Holott kisstílű trükk az egész. Egy messziről jött, „azt mondok, amit akarok” külügyminiszter rosszindulatú mesterkedése.