Két éve, 2000-ben „született” a legtöbb új amerikai milliárdos, és a sajtó már tudomást sem vett olyanokról, akiknek csak rongyos 500 vagy 750 millió dollárjuk volt. Az internetes ipar például egyedül 1999-ben tizennégy új milliárdost termelt ki magából – írta a Tom Wolfe az Amerikai kapcsolat című művében. Feltehetjük a kérdést: a 2000. év után ki ne akart volna továbbra is milliárdos maradni? A válasz egyértelmű, noha a remények szerint az amerikai vállalatvezetők többsége nem tett olyan lépéseket, amelyek csupán saját, önön hasznukat szolgálták, szemben a részvényesek érdekeivel.
Talán minden tavaly szeptember 11-én kezdődött el, amikor az Egyesült Államokat terrortámadás érte, de azt már az USA politikája sem tudta pontosan meghatározni, hogy honnan, milyen okból történtek a tragikus események. A sorozatos emberi mulasztások, a nem megfelelő politikai, nagytőke nyomása, a verhetetlenség hite és még sorolható, hogy milyen hiú ábrándok keringtek az amerikaiak fejében. A szeptemberi események után a befektetőket óvatosság jellemezte, a légitársaságok csődjei (lásd Swiss Air), az oly híres szórakoztatóipar (így a Disney) visszaeső bevételei, és még számos jel mutatott rá, hogy az amerikai és az európai gazdaság depresszióba süllyedhet.
Intő jel volt a tavaly decemberi Enron-botrány, amelynek végkifejleteként az energiakereskedelmi cég csődbe ment. Az év elején még senki sem tudta, hogy melyek azok a társaságok, ahol a menedzsment szántszándékkal meghamisította a könyvelést. Azt viszont már ekkor lehetett látni: az Enronon kívül más társaságok vezetői is a „feltupírozott” könyvvitelt alkalmazhatták. Az első eset után több kisebb botrány került napvilágra, és a tudósítók szinte mindegyiknél arról számoltak be: a cégvezetés saját szűk érdekeit képviselve mindent megtett azért, hogy a részvényárak erősödjenek. A csőd felé tántorgó Enront a techológiai és távközlés jelentős szereplői követték, elsőként az európai internethálózatot birtokló holland KPNQwest, majd a francia Vivendi média- és távközlési csoport, ezt követte az amerikai szintén internetes szolgáltatást nyújtó WorldCom. A napokban bukott ki a tengerentúlon a Qwest távközlési cég könyvelési manipulációja.
Nagyjából mindegyik esetben az a közös, hogy a vezetők saját érdekükben mesterségesen drágították a részvényárakat. A közvélemény és a részvényesek többsége csupán a vállalati csődök, csőd közeli helyzetek kapcsán ismerik meg a körülöttük tevékenykedő cégek, cégvezetők működését. Így derült fény a Vivendi távozó vezérigazgatójának Jean-Marie Messiernek a végkielégítésére is, ami 18 millió eurójába került a francia cégnek. Egyúttal a Vivendi esete kapcsán tudomásul kellett venni, hogy részben a vezérigazgatónak köszönhetően, a cég szinte életképtelenné vált pénzügyi problémái miatt.
Hasonló, de a közvélemény idegeit jobban borzoló esetet ismertünk meg a Qwest amerikai távközlési cégnél, ahol az egy hónappal ezelőtt távozott vezetőkről kiderült, hogy összesen 500 millió dollárnyi részvényt adtak el akkor, amikor már tudták: a cégük bajban van. Jospeh P. Nocchio, a Qwest vezérigazgatója 227 millió dollárnyi részvényt dobott piacra, miközben tisztában volt vele, hogy a publikált és könyvvizsgálaton átesett cég eredményei hamisak. Miközben a kasszában már alig volt pénz, a vállalat legnagyobb részvényese, Philip F. Anschultz 1999 májusában még 1,5 milliárd dollárnyi részvényt dobott gyorsan piacra. A Qwest vezetőinek részvényeladási ügyletei, a Vivendi menedzserének végkielégítése mind-mind azt jelzi: a George Bush által aláírt új törvényre egyre nagyobb szükség van.
Elon Musk pártot alapított
