Már jó negyven éve itt működött akkor az egyetem, a II. József által feloszlatott pálosok egykori rendházában. Később a Királyi Táblához kerül ügyvédi gyakornoknak, akkori szóhasználatával élve jurátusnak. Itt, a felségsértési ügyekben is illetékes bíróságon döntenek majd sorsáról, amikor letartóztatását követően 1839-ben háromévi fogságra ítélik a Törvényhatósági Tudósítások tiltás ellenére történő terjesztése miatt. A fiatal gyakornoknak állandó anyagi gondjai vannak, amelyeket csak tetéz a kártya iránti olthatatlannak tűnő szenvedélye. Ha hihetünk a kortársak pletykálódásainak, hasonló összegeket emésztett fel egy másik kedvtelése, mely az erkölcseikben gyengébb honleányok felé hajtotta őt. Bizonyára nem ebbéli tapasztalatai ihlették egy későbbi, Vladár Kristófnéhoz írt levelét, melyben megfogalmazza klasszikus nőideálját: „Hódolva ismerem én, és ismerik minden jobbak azon hatalmat, melyet a gondviselés, erkölcs s emberiség vára a gyengéd asszonyi kezeknek adott, hogy a leendő polgár fogékony szívébe erényt csepegtessenek s érzelmet, hogy a hévvérű ifjút, magas, dicső lelkesedésre ragadják…”. Maga mint „hévvérű” ifjú már 1823-ban „dicső lelkesedésre ragadtatott”, mikor is a pesti és zempléni rendek önkényellenes fellépésén felbuzdulva részt vett a pesti fiatalok tüntetésén.
Az egyetemi templom 1849-ben az országgyűlésnek is helyet adott, de az innen alig öt perce lévő belvárosi plébániatemplomban Kossuthnak még saját mennyaszszonyát sem sikerült oltár elé vezetnie. Maga evangélikus lévén, a plébános igencsak megnehezítette egybekelését katolikus mátkájával, Meszlényi Terézzel. Igaz, kettőjük szereleme sem tartozott a legkönnyebb esetek közé. Kossuth jövendő feleségét már négy éve ismerte az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem mutatva, mikor testvére felhívta figyelmét a „becses kisasszonyra”. Addig az elszegényedett nemesi családból származó Meszlényi lány türelmesen várt. Kossuth mentségére legyen mondva, nem is igen udvarolhatott azokban az években, ugyanis büntetését töltötte fönt a budai Várban, a hírhedt Stockhausban. Nem csoda hát, ha az esketés körüli huzavona már alig-alig viselte meg a menyasszonyt. Hosszas egyezkedések után végül az azóta lebontott plébániahivatalban keltek egybe 1841-ben.
A mégoly kíváncsi utókornak sem ildomos azonban a történelmi nagyságok magánéletébe a kelleténél jobban belemélyedni. Hagyjuk hát az ifjú párt és sétáljunk át a Gránátos utcai Károly kaszárnyába. Ha valaki esetleg nem találná a címet, keresse a polgármesteri hivatal Városház utcai épületét. A körútig érő hatalmas tömb adott otthont a szabadságharc bankjegynyomdájának. Magyarország kormányának pénzügyekért felelős minisztereként Kossuth júniusban kötött szerződést a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal az új kétforintos címletek forgalomba hozataláról. Ezzel a gazdasági önrendelkezés fontos eszközét állította az önvédelemre kényszerülő ország szolgálatába.
A szomszédos Vármegyeházán először a pesti jurátustüntetés kapcsán járt 1823-ban. Tizenhét évvel később kiszabadulása után itt köszönte meg a rendek és a megyék támogatását, mellyel a „…magányos polgár sérelmét a nemzeti sérelem fokára emelték”. Ebben a beszédében nevezte Széchenyit a legnagyobb magyarnak. Az egybekelése kapcsán kialakult helyzet kapcsán szintén beszédet mondott a megyegyűlésen. Követelte, hogy büntessék meg azokat a katolikus papokat, akik a vegyes házasságra lépő protestánsoktól megkövetelik egyházuk elhagyását. Itt tartott beszédeinek is köszönhetően Pest megye 1847-ben képviselőjévé választotta. A megye követeként vett részt a híres 1848-as pozsonyi országgyűlésen.
Kossuth tehát nem hagyta el egyházát, és fiait a ma Deák Ferencről elnevezett téren álló evangélikus templomban kereszteltette. A „haza bölcse” egyébiránt a nagyobbik fiú, Ferenc keresztkomája is lett egyben.
kitüntetés
Állami kitüntetéseket adott át Lázár János
