Leszállva a vonatról a paradicsomba érkezett

Szent István-napi visszaemlékezések elevenednek meg előttünk, ha Elekfy Jenőné könyvébe belelapozunk. Tizennégy nyárról szólnak, amikor névnapján Szőnyi Istvánt tréfás versekkel is köszöntötték a bohókás festőbarátok, felejthetetlen napokat töltve el a Dunakanyarban. A falusiak megszerették a művészeket, s így fejlődött szinte észrevétlenül Zebegény amolyan festőteleppé. A ház, ahol Szőnyi lakott, 1967 óta emlékmúzeum. Három szobában és a műtermekben látható az állandó kiállítás, a többi helyiségben pedig rendszeresen időszaki bemutatókat rendeznek.

Az embert magával ragadja, ha a festői szépségű Dunakanyarba látogat. Zebegény különleges kis gyöngyszeme ennek a vidéknek. Már a főtéren lévő Kós Károly tervezte kis templom sajátos miliőt teremt. A hegyoldalban van a temető, ahol Szőnyi István is nyugszik. Mellette a kálváriadombon felsétálva, a Trianon emlékparkban a nyár végi napon is frissen kötött, nemzeti szalagos koszorúkat találunk (Ulmból érkeztek látogatók). A kilátó vékony vaslépcsőire felkapaszkodva elénk tárul valami abból a csodából, ami Szőnyi Istvánt is megihlette: a Dunakanyar szavakban elmesélhetetlen varázsa. S már szinte bele is léptünk abba a világba, ami Szőnyit megihlette.
A mintegy száz méterre lévő Szőnyi-ház eredetileg az ismert literátor-politikus, Bartóky József tulajdona volt. Szőnyi későbbi apósa a századfordulón nyaralónak vásárolta meg, majd jelentősen átalakíttatta. Szőnyi életének több szempontból is döntő mozzanata volt találkozása és házassága Bartóky Melindával. 1924-ben ki is költöztek Zebegénybe, s csak második gyermekük születése után tértek vissza Budapestre, de úgy, hogy a nyarakat később is mindig a Dunakanyarban töltötték.
A múzeum három szobája és műtermei mind az egykori időket idézik. A sarokszoba hangulatát egy régi, ritka, szép formájú hangszer, a zsiráfzongora uralja. Itt láthatjuk a gyerekek portréit. Közülük ma már csak Zsuzsa van az élők sorában – Rómában lakik. Jolán 1916-ban született, Péter pedig igen fiatalon, a háború idején halt meg. Mint a múzeumról szóló ismertetőjében Köpöczi Rózsa írja: „A nappali szobában érezhetjük meg leginkább a hajdani légkört. A könyvtár, a bútorok híven őrzik a Szőnyi család emlékét. Egyik fő műve, az 1943-ban festett Kerti pad szinte beragyogja a környezetét.” A „magyar szobában” pedig a népi bútorok összhangja a megkapó, mely szinkronban van a falon lévő festményekkel is.
Szőnyi István „városi fiúként” Újpesten született. A mai fővárosi IV. kerület büszke is rá: a Deák u. 23. szám alatti ház emléktáblát is kapott. Nevét egy újpesti utca és a káposztásmegyeri Lakkozó utcai általános iskola is viseli.
A Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, majd a nagybányai művésztelepen tanult Ferenczy Károlynál. A húszas években a Vörösmarty utca 35. alatti közös műteremben dolgozott Pátzay Pállal, 1922 tavaszán harmadikként meghívták Nemes Lampérth Józsefet is, aki ez év végéig maradt velük. Később műterme a Baross u. 21. alatt volt, de ezt a II. világháborúban találat érte. Sok képe megsemmisült. „A legnagyobb csapást azonban fiának, Péternek a halála jelentette, kinek az ostrom alatti nélkülözésektől legyengülő szervezete nem tudott a fertőző betegségnek ellenállni” – írja róla Pataky Dénes.
– Szőnyi számára mindig Zebegény jelentette az igazi menedéket – mondja Klemmné Németh Zsuzsa, a múzeumház igazgatója. – Ha leszállt a vonatról, úgy érezte magát, mint aki a paradicsomba érkezett. Mintegy kétezer festményének jelentős része itt készült. Ma ezek többsége magángyűjtőknél található. Itt a múzeumban mindössze ötven képe van, de annál több grafika. Az állandó kiállítás mellett rendre tartunk időszaki kiállításokat is, amelyek valamilyen módon szintén kapcsolatban vannak Szőnyivel. Most éppen a Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasaink a képei láthatók, szeptembertől pedig Maróti Géza-kiállításunk lesz. 2000-ben Tisztelet a Mesternek… címmel a Szőnyi-tanítványok csoportos kiállítását rendeztük meg hatalmas sikerrel. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó Szőnyi István Emlékmúzeum a megye második leglátogatottabb intézménye, évente mintegy húszezren zarándokolnak ide, csak a szentendrei Kovács Margit-gyűjtemény előz meg minket. Azt szeretnénk elérni, hogy élő legyen a mi múzeumunk…
Részben ennek jegyében működik immár 35 éve a zebegényi szabadiskola. Már a múzeum alapításakor felmerült, hogy a ház melletti nagy kert alkalmas lenne egy festőiskola létrehozására. Nem volt ez idegen a Szőnyi-hagyatéktól, hiszen a mestert egész életében szoros szálak kötötték az oktatáshoz. Tanított a Képzőművészeti Főiskolán, s már fiatalkorában is magániskolát tartott fenn.
A szabadiskolában az évek során új szellemiségű képzőművészeti oktatást valósítottak meg, ahol a kísérletező, a kreativitást előtérbe állító szemlélet kialakítása volt a cél. Mint Köpöczi Rózsa is írja: a Szőnyi-ház és a szabadiskola olyan kulturális együttest alkotnak, mely a korszerű múzeum eszményét testesíti meg.