MDF-stop

Hat megyében önálló listával indul a Magyar Demokrata Fórum az önkormányzati választásokon, több településen saját polgármesterjelöltet kíván állítani. Elmaradt az országos megállapodás megkötése a Fideszszel, mert az MDF túlzottnak tűnő igényekkel állt elő. A bizakodásuk – miszerint egyedül is képesek átlépni a négyszázalékos küszöböt – viszont megalapozatlannak tűnik. A közvélemény-kutatók egybehangzó véleménye szerint a párt jelenlegi népszerűsége országos szinten mindössze egy százalékra tehető.
A fönti jelek arra utalnak, hogy az MDF nem tanult a múltból. Az elmúlt években többször is kísérletet tettek már arra, hogy önállóan mutassák fel az erőt. A Békejobb mozgalom azonban látványosan kudarcba fulladt, a székesfehérvári időközi parlamenti választáson elindított saját jelöltből is csupán a szocialisták profitáltak. 2001-ben csak hosszú vajúdás után született meg a két párt átfogó megállapodása a közös listáról. A szoros összefogás demonstrálása egyértelmű sikert aratott, hiszen egyesült erővel megelőzték az MSZP-t tíz mandátummal. A kedvezőtlen végeredményt részben az okozta, hogy a MIÉP és az FKGP szavazótáborát nem sikerült kellő arányban integrálni, részben pedig az, hogy a szabad demokraták mégis átlépték az ötszázalékos küszöböt. Bár a Centrum jónak tűnő eredménye miatt a mai napig azt sugallja a politológusok egy része, hogy ez a konglomerátum az MDF-fel megerősítve képes lett volna a parlamentbe kerülni, közben ne feledjük el, hogy ebben az esetben a Fidesz nem az MDF önmagában csekély szavazóbázisát vesztette volna el, hanem azt az integratív jelleget, ami nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy versenyben maradhasson a szocialistákkal szemben.
Mert itt van a dolgok lényege. Az MSZP a rendkívül kiterjedt klientúrahálózatával megtámogatva szinte az egész baloldali térfelet képes lefedni, míg a jobboldalon kis taglétszámú pártok, civil szervezetek tarkabarka sokasága működik a mai napig. Az 1994-es parlamenti választások sokkoló végeredménye megmutatta, hogy amennyiben ezek a kis pártok önállóan állnak rajthoz, gyakorlatilag egymást ütik ki. Minden olyan kísérlet, ami az elmúlt fél évtizedben nagy nehézségekkel létrehozott jobboldali egységet megbontja, az MSZP-nek kedvez. Ne felejtsük el, hogy a szocialisták oldalán ott sorakozik a médiakedvenc SZDSZ, valamint az értékes százalékokat kezében tartó Munkáspárt. A baloldal pártjai egy rendkívül hatékony együttműködési szisztémát fejlesztettek ki az elmúlt években, pontosan fölmérve, hogy az ország mely régiói azok, ahol a kooperáció nélkülözhetetlen a jó eredményekhez.
Ezt a gondolkodásmódot a jobboldalnak is meg kell tanulnia. Nem az a lényeg, hogy hány MDF-es, fideszes vagy éppen kisgazda ül egy helyhatósági testületben, hanem az, hogy a jelenlegi kormánykoalíció pártjai a lehető legtöbb önkormányzatban ellenzéki pozícióba szoruljanak. Nem szabad az egyéni ambícióknak, az értelmetlen különcködésnek alárendelni ezt a célt. Hatványozottan igaz ez az olyan településekre, mint például Székesfehérvár, ahol az MSZP igen erős bázissal rendelkezik és ahol – immár nem először – vita robbant ki a jobboldal pártjai között. Az ellenzéki erőknek a lehető legszorosabb összefogást kell megvalósítaniuk. Erre azért is szükség van, mert a polgári körök országos hálózatának kiépítésével most esély nyílik arra, hogy sehol ne maradjon gazdátlan szavazótábor. Idén ősszel kiderül, hogy a most már kellő mélységben beágyazott jobboldali integráció mire lehet képes. Ehhez azonban az kell, hogy mindenki egy és ugyanazon cél érdekében kezdjen neki a várhatóan igen nehéz kampányidőszaknak.