Mediterrán Ferencváros

Veltelini
2002. 08. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha az Üllői útról befordulunk a Liliom utcába, lehangoló látványban lesz részünk. De ne ítélkezzünk első látásra, mert pár lépés után, a Tűzoltó utca sarkára érve gyökeresen megváltozik a kép. A környék megújítása, a város rendszerváltott sikertörténete. Nyomuk sincs a régi lerobbant bérkaszárnyáknak, a környék tiszta, nyugalmas és rendezett. Ebben az újjászületett környezetben természetesen több vendéglátóhely is nyílt, lehet válogatni közöttük. Egyelőre maradtunk a Liliom utcában és az Oliva étterembe tértünk be. Mint neve is mutatja, ez egy mediterrán vendéglő, s a globalizáció ilyen típusú megnyilvánulásait mindig örömmel üdvözöljük. Az Oliva diszkrét, visszafogott eleganciával berendezett étterem. A belső tér hívogató kellemetességei ellenére a teraszon kerestünk helyet, de csak azért, mert olthatatlan vágy él bennünk a szabad levegő illúziója iránt. Hiszen a Liliom utca kicsinosított házai nem sokáig kötik le a bámészkodókat.
Viszont az Oliva étlapja érdekfeszítő olvasmány. Általában olívaolajjal főzik és sütik az olasz, francia, spanyol jellegű ételeket, de vannak görögös, törökös fogások is. A szárnyasok és a halak viszik a prímet, sertésből és marhából viszonylag kisebb a választék. A nemes halak bősége az első pillanatban feltűnik, hiszen választhatunk tőkehalat, tokhalat, pisztrángot, tintahalat, fekete kagylót, királyrákot, vagy a tenger gyümölcseivel készült paellát. Az is feltűnő, hogy a halak viszonylag olcsóbbak, mint a többi húsnemű. Mert az árak elég húzósak, a főételek 2000 forint körül vannak. Persze a rendkívüli minőségért ez sem túl sok, ám a minőség nem mindig rendkívüli. A csibeleves maceszgombóccal szép tiszta, de nem elég jellegzetes, mondhatni ízetlen mű. A maceszgombócon kívül sárgarépakocka, kelbimbó és fürjtojás gazdagítja a levest, de a betétek előállításában nagyrészt a hűtőipar jeleskedett, így az ízharmónia megszületéséhez némi fantázia is szükségeltetik. Az Adria steak ígéretes alkotásnak látszik, több örömünk is volt benne, mint a levesben. A roston sült bélszín vastag, a pácolás ellen sem lehet kifogásunk, csak apró bosszúság, hogy újkori divat szerint, itt is előreszeletelt, csomagolt kenyérből készítik a krutont. A burgonyakrokett szintén gyorsfagyasztott, de legalább gondosan megsütötték. Nagyon finom és valóban különleges a tejszínes, vörösboros, kapros rákragu, attól válik adriaivá a steak és enyhültebbé a hangulatunk. Összességében ez egy jó étel, amit érdemes megkóstolni. Ám az Oliva igazi erőssége az italválaszték. Kitűnő rozébort kortyolgattunk az ételek mellé, s a kifogástalanul erős és zamatos kávéhoz kért bodzapálinka pedig egyenesen élményszámba megy. Bodzapálinkához csak elvétve juthat földi halandó, s mindenkit jó lélekkel biztatunk, ha alkalma adódik, éljen a lehetőséggel és kóstolja meg.
Minden jó, ha jó a vége – mondhatnánk, hiszen többségében kellemes benyomásokat szereztünk az Olivában, s az utolsó aktusként elfogyasztott bodzapálinka egyértelműen pozitív irányba billentette a mérleg nyelvét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.