Ha az Üllői útról befordulunk a Liliom utcába, lehangoló látványban lesz részünk. De ne ítélkezzünk első látásra, mert pár lépés után, a Tűzoltó utca sarkára érve gyökeresen megváltozik a kép. A környék megújítása, a város rendszerváltott sikertörténete. Nyomuk sincs a régi lerobbant bérkaszárnyáknak, a környék tiszta, nyugalmas és rendezett. Ebben az újjászületett környezetben természetesen több vendéglátóhely is nyílt, lehet válogatni közöttük. Egyelőre maradtunk a Liliom utcában és az Oliva étterembe tértünk be. Mint neve is mutatja, ez egy mediterrán vendéglő, s a globalizáció ilyen típusú megnyilvánulásait mindig örömmel üdvözöljük. Az Oliva diszkrét, visszafogott eleganciával berendezett étterem. A belső tér hívogató kellemetességei ellenére a teraszon kerestünk helyet, de csak azért, mert olthatatlan vágy él bennünk a szabad levegő illúziója iránt. Hiszen a Liliom utca kicsinosított házai nem sokáig kötik le a bámészkodókat.
Viszont az Oliva étlapja érdekfeszítő olvasmány. Általában olívaolajjal főzik és sütik az olasz, francia, spanyol jellegű ételeket, de vannak görögös, törökös fogások is. A szárnyasok és a halak viszik a prímet, sertésből és marhából viszonylag kisebb a választék. A nemes halak bősége az első pillanatban feltűnik, hiszen választhatunk tőkehalat, tokhalat, pisztrángot, tintahalat, fekete kagylót, királyrákot, vagy a tenger gyümölcseivel készült paellát. Az is feltűnő, hogy a halak viszonylag olcsóbbak, mint a többi húsnemű. Mert az árak elég húzósak, a főételek 2000 forint körül vannak. Persze a rendkívüli minőségért ez sem túl sok, ám a minőség nem mindig rendkívüli. A csibeleves maceszgombóccal szép tiszta, de nem elég jellegzetes, mondhatni ízetlen mű. A maceszgombócon kívül sárgarépakocka, kelbimbó és fürjtojás gazdagítja a levest, de a betétek előállításában nagyrészt a hűtőipar jeleskedett, így az ízharmónia megszületéséhez némi fantázia is szükségeltetik. Az Adria steak ígéretes alkotásnak látszik, több örömünk is volt benne, mint a levesben. A roston sült bélszín vastag, a pácolás ellen sem lehet kifogásunk, csak apró bosszúság, hogy újkori divat szerint, itt is előreszeletelt, csomagolt kenyérből készítik a krutont. A burgonyakrokett szintén gyorsfagyasztott, de legalább gondosan megsütötték. Nagyon finom és valóban különleges a tejszínes, vörösboros, kapros rákragu, attól válik adriaivá a steak és enyhültebbé a hangulatunk. Összességében ez egy jó étel, amit érdemes megkóstolni. Ám az Oliva igazi erőssége az italválaszték. Kitűnő rozébort kortyolgattunk az ételek mellé, s a kifogástalanul erős és zamatos kávéhoz kért bodzapálinka pedig egyenesen élményszámba megy. Bodzapálinkához csak elvétve juthat földi halandó, s mindenkit jó lélekkel biztatunk, ha alkalma adódik, éljen a lehetőséggel és kóstolja meg.
Minden jó, ha jó a vége – mondhatnánk, hiszen többségében kellemes benyomásokat szereztünk az Olivában, s az utolsó aktusként elfogyasztott bodzapálinka egyértelműen pozitív irányba billentette a mérleg nyelvét.
Zelenszkij fél
