Jason Momoát, Hollywood vadmeberét leginkább a dothraki sereg éléről vagy az óceán mélyéről, Aquamanként ismerjük, ezúttal azonban új arcát mutatta meg, basszusgitárosként lépett a budapesti Akvárium színpadára.

A szerep régi-újnak mondható, aki követi a Trónok harca Khal Drogóját a közösségi felületeken, tudja, hogy a sztár nem ma kezdte az ismerkedést a műfajjal.
Óriási metalhead, aki él-hal a gitárzenéért, előszeretettel pogózik koncerteken a tömegben
(legutóbb a Black Sabbath birminghami búcsúkoncertjén vadult meg a közönség soraiban), a Dűne 2019-es budapesti forgatáskor például beugrott a hazánkban koncertező Anthrax és a Slayer közös koncertjére, backstage-es akcióját pedig rengeteg fotóval és videóval dokumentálta. Most ismét a nagy sikerű sci-fi kapcsán (a Dűne harmadik része forog) tartózkodik a színész Magyarországon, és ha már így alakult, gondolta, összeköti filmes és zenei tevékenységeit, és megmutatja, hogy nemcsak Aquaman szigonyával, hanem a bőgővel is jól bánik.
Öof Tatatá nevű zenekarával a turné tavaly áprilisban kezdődött Új-Zélandon, először baráti körben, Jack Black vendégszereplésével egy Metallica-dal előadásával. Azóta kisebb klubkoncerteken léptek fel az Egyesült Államokban, ahol később D. B. Weiss is csatlakozott hozzájuk a színpadon. A zenekarban Momoa mellett Mike Hayes énekel és Kenny Dale Borill dobol, de szombat este
Momoa Lisa Bonet színésznővel közös fia, Nakoa-Wolf is színpadra lépett, aki láthatóan ugyanúgy oda van a mázsás riffekért, mint apja.
A Rage Against The Machine Bulls On Parade-jében a gitárját nyűtte, a Billy Idol-klasszikus Rebel Yellben pedig a refrént énekelte/üvöltötte. Ebből is látszik, hogy a zenekar repertoárja viszonylag széles skálán mozog: a Black Sabbath, a Led Zeppelin vagy a Metallica mellett jól megfér akár egy Prince-feldolgozás is.
A tribute műfaj létjogosulságának kérdése általában vitaindító téma, most csak annyit jegyeznék meg, hogy legendás bandák korszakalkotó dalaihoz illik alázattal nyúlni. A Öof Tatatá nem veszi őrülten komolyan, amit csinál, és ez nem is feltétlenül baj, ugyanakkor néha úgy éreztük, ez a hozzáállás inkább való a próbaterembe, semmint 1500 ember elé.
Az egész produkciót Mike Hayes viszi a hátán, parádés gitárfutamokat hallhattunk tőle, a hangja karaktere is otthonos ehhez a műfajhoz, a frontemberi mellett viszont úgy tűnik, kénytelen-kelletlen atyai feladatok is hárulnak rá – óvó tekintetét végig a kissé spicces Momoákon hagyta, nehogy félúton elszaladjon a produkció.
Jó hanulatú, olykor kifogasolható minőségű és egyben szürreális koncertélményen vagyok túl – ritkán jönnek össze egy teremben autentikus, őszinte rockerek és trendingelő témákra vadászó influenszerek. Előbbiek talán inkább csalódottan (az eddigi internetes reakciók alapján legalábbis), utóbbiak valószínűleg elégedetten hagyták el a koncerttermet, nyugtázva, van elég alapanyag az új shortvideóhoz.