Meglepetést ugyan nem okoz, de azért némi ironikus mosolyt csal az ember arcára az, ahogyan a lehető legfinomabb formában próbálják „lapátra tenni” Alan Greenspant, a Federal Reserve (Fed) elnökét. A Ronald Reagen elnöklése óta pozíciójában lévő vezetőt valójában tavaly ősszel kezdték „szurkálni”: akkor a korára hivatkozva több olyan pletyka jelent meg, hogy a jegybank elnöke lemond. Mint később kiderült, a híreknek nem volt semmilyen valós alapjuk. Greenspan az új amerikai elnök, George W. Bush bizalmát is megszerezte, és azt jelenleg is élvezi. Sőt maga II. Erzsébet brit királynő a napokban lovaggá ütötte Sir Alan Greenspant, ezzel is jelezve: a Fed elnökét nemzetközileg is a világgazdaság segítői között tartják számon.
Gazdasági „őrszem”
Valójában Sir Alan Greenspan nem más, mint a világ legnagyobb és legerősebb gazdaságának védelmezője, aki a nyílt piaci bizottság (Federal Open Market Comiteé – FOMC) élén az amerikai gazdasági növekedés egészséges üteme és az infláció mértéke fölött őrködik. Éberségének, előrelátásának és a kamatok feletti uralmának az USA történelme leghosszabb konjunkturális időszakát köszönheti. A Fedet vizsgáló, illetve a kamatdöntésekre érzékenyen reagáló szakértők szerint Greenspan és az FOMC mindig a legjobb időben döntött a kamatráták szintjéről. A bizakodás egészen a gazdasági problémák megjelenése előtti pillanatokig tartott: a 2000. év közepén az irányadó kamatok szintje történelmi magasságokba emelkedett. A 6,50 bázispontos kamatszint azt jelezte, hogy az Egyesült Államok gazdasága igen kedvező állapotban van. Sajnos azonban 2000-ben a technológiai lufi már javában „eresztett”. Az utolsó vigaszt az Y2K (az ezredfordulós számítógépes átállás) jelentette a cégeknek, de az újév beköszöntével problémáik kezdtek sokasodni.
Az „Öreg” sem csalhatatlan
Az egyik legbefolyásosabb amerikai pénzügyi és gazdasági vezető is csak ember – mondhatnánk akkor, amikor megpróbáljuk néhány helytelen döntését megmagyarázni. Az amerikai elemzők azonban nem így tesznek, a Fed vezetőjének jó néhány melléfogását az illető orra alá dörgölik. A CNN szakértői szerint Greenspan a reméltnél jóval többször nem állt a helyzet magaslatán. Az egyik legnagyobb hibának az 1990–1991-es recessziót és a 2000. márciust követő technológiai besszt hánytorgatják fel. Kritikák érik Greenspant az 1990-es tőzsdei „buborék” miatt is: többen úgy vélik, hogy a Fed vezetője helytelenül cselekedett, amikor nem vette észre, hogy a sokasodó tőzsdei befektetések túlfűtik a gazdaságot, és inflációt vonnak maguk után. A kamatok erőteljes emelése végül a 2001. év elején kezdődő recesszióhoz vezetett. Az elemzők (most utólag) felróják, hogy Greenspan időben előremehetett volna, és „lyukas lufit” toldozgatva-foldozgatva az USA gazdaságának javuló trendjét még egy ideig fenntarthatta volna. Nem ezt történt: lám, a „Maestro” sem csalhatatlan.
Pszichológiai fegyver
Mindig a kamatráta a legfontosabb kérdés a tőkepiacokon, de valójában a Federal Reserve-nek nem az az elsődleges feladata, hogy a kamatszintet megtartsa – mint azt a kevésbé hozzáértő külső szemlélő véli –, hanem hogy küzdjön az infláció ellen, és segítse a gazdasági növekedést. A kamatszintek változtatása csupán eszköz a cél eléréséhez. A kamatok változtatása előtti időszakokban mindig nagy a sürgés-forgás a tőzsdeparkettek közelében, a befektetők valamilyen abnormális állapotban várják, hogy Alan Greenspan, a Fed teljhatalmú ura döntsön. Greenspan eddig mindig körültekintően mérlegelt, és pszichológiai eszközökkel élve hozta meg elhatározását. Így a spekulánsok sok esetben hoppon maradtak. A szakértők többsége nem igazán érti s érzi át a jegybankelnök motivációit, mint ahogyan a befektetők sem. A tőzsdei szereplőknek mindig az éppen megfelelő pozíció megléte vagy hiánya, illetve hangulatuk határozza meg az árfolyamok alakulását. Így lehetett annak idején sokakat lépre csalni a mára több esetben elértéktelenedett technológiai cégek részvényeinek megvételével is. Hasonló események zajlottak az utóbbi hónapokban is, amikor a könyvelési csalásokra fény derült. Nem másról volt szó, mint arról, hogy a befektetők évekig azt kapták, amire vágyakoztak: jól prosperáló cégeket, nagy nyereségeket és nem utolsósorban igen magas tőzsdei árfolyamokat. A Fed-elnök több alkalommal hangoztatta, hogy a technológiai papírok igen „laza talajon” állnak. Neki volt igaza.
A „tisztán látó” lord
Sokan védik, de sokan is támadják Greenspant. Az előző tizenöt év tapasztalatát viszont nem lehet tőle elvitatni, mint ahogyan nem lehet támadni korábban meghozott és később helytelennek vélt döntései miatt sem. Jó néhányan még ma is „tisztánlátónak” nevezik, pedig az utóbbi néhány évben több esetben rácáfolt nevére. 2001–2002-ben igen nehéz helyzet alakult ki az Egyesült Államokban. A múlt év elején kezdődő recesszió kettős feladatot jelentett Greenspannek: egyrészt az amerikai gazdaságot fel kellett ráznia, másrészt akadályoznia kellett a gazdasági leépülés terjedését. Az elcsigázott USA gazdasága a szeptember 11-i terrormerényletek után hamar magához tért. A világméretű recessziót azonban nem sikerült lokalizálni, így az elérte az európai országokat is.
Dupla merülés
A legújabb események viszont azt mutatják, hogy az USA gazdasága már a dupla merülés kifejezéssel ismerkedik, aminek megakadályozása megint a „Maestróra” hárul. A Federal Reserve múlt heti, nyílt piaci bizottsági ülésén megint nagyon „tisztán” kellett látnia Greenspannek, és éreznie kellett az újabb második recessziós nyomást, mivel a jegybanki kamatok szintjén nem változtatott. A döntést igazolta a később kiadott sajtóközlemény is, amelyben szűkszavú indokkal élt a bizottság elnöke. Szerinte a kereslet tavasz óta tartó lanyhulását nagymértékben fokozta a piacokon tapasztalható gyengeség, valamint a vállalati eredményjelentéseket kísérő „problémák” sora, ez erősítette a bizonytalanságot is. Greenspan ezúttal elismerte: jelenleg inkább a gazdasági gyengeség jelei érvényesülnek.
origo.hu
Varga-Bajusz Veronika: A kormány célja, hogy minden élethelyzetben támogassa a gyermeket vállalókat
