Packázások

Nem volt rossz minősítés ez száz évvel ezelőtt sem, mert a packázás szóról mindenkinek a hivatal jutott eszébe. Vagyis az, hogy ide-oda tologatják az iratot, iktatják, majd bekerül a várakozók fiókjába, szekrényébe vagy a hivatalnok asztalára, ahol egyre inkább tornyosul a munka, és mire az ügyintéző belefogna az ügy érdemi elbírálásába, addigra az ügyfél által beküldött papírok, igazolások határideje lejár – és kezdődhet az egész elölről. Hivatalos levél az ügyfélnek, szigorú felszólítás, hogyha ennyi és ennyi idő alatt, postafordultával nem szerzi be újra a szükséges iratokat, nem pótolja a hiányokat az ilyen és ilyen törvény bekezdése, paragrafusa alapján, akkor ügyének elbírálását megszüntetem.
Ez nem vicc, ez ma még mindig a valóság a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának ügyfélszolgálati irodáiban. A várakozási idő egyeseknél – olykor minden indok nélkül – több hónap, akár több év is lehet, ha valaki letelepedési, tartózkodási engedélyért folyamodik. A hivatalnak ez a lassúsága, ez a szenvtelensége főként a határon túli magyarokat, elsősorban az erdélyieket sújtja. Ha lejár valakinek a bevándorlási kérelme, akkor, megszakítva a munkáját, mehet át a határon lepecsételtetni az útlevelét, legyen nála néhány tízezer forint, amit be kell mutatnia, majd a friss dátummal ismét visszatérve, dolgozhat tovább. Azért mondom, hogy a szomszédunkban élő magyar származásúakat sújtja leginkább ez a rendelkezés, mert tegyük fel, kínai állampolgárságú vagy valamelyik más ázsiai, afrikai országból letelepedni vágyóknak, menekülteknek nem mondhatják, hogy ugorjon át néhány ezer kilométert a „szomszédba” egy pecsétért.
Sok más kálvária mellett történetünk egy székely fiatalemberről szól, aki 1995-től Budapesten vállalt hivatalosan munkát, és 1999 végén küldte el bevándorlási kérelmét. A közjegyzői okiratok beszerzése, a hitelesítés, az illetékbélyeg, a születési anyakönyvi kivonat, az útlevél hivatalos fordítása románról magyarra és még számos irat beszerzése az első fordulóban közel százezer forintba került. De mivel az ügyintézés a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalában több mint egy évet késett, emiatt lejárt a benyújtott okmányok érvényessége. A hivatal újabb értesítést küldött a székely fiatalembernek, hogy postafordultával ismét küldje el többek között a 2001. évi adóköteles jövedelmet igazoló adóhatósági igazolást, munkáltatói kereseti igazolást hat hónapra visszamenőleg, érvényes tartózkodási engedélyt (hiteles másolatban) és a munkavállalási engedély hiteles másolatát. Ez mind idő, pénz és pénz, újra utazás a romániai határra a pecsétért.
Bár jó egy évvel ezelőtt a közigazgatási hivatalban lelepleződtek a korrupt hivatalnokok, és úgy tűnt, a szigorú rendszabályokkal megtisztult a hivatal. Reméljük, ez ma is így van. Mégis: a hazai migrációs ügyek kezelését kicsit rugalmasabban, szervezettebben, gyorsabban kellene intézni a BM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának ügyfélszolgálati irodáiban, főként, ha magyar nemzetiségűek ügyéről van szó.
2002. augusztus 28-át írunk. A székely fiatalember még mindig nem kapott a kérelmére érdemleges választ. Tudomásom szerint kilencven nap az ügyintézés végleges határideje. Hányszor kilencven napot kell még várni? Reméljük, ezúttal nem a hivatal ismételt packázásról van szó.