Egyes közgazdászok szerint nemcsak az komolytalan fölvetés, hogy Medgyessy Péter a KGB ellen dolgozott volna, de az IMF-csatlakozás előkészítésével sem lenne sok dicsekednivalója. A Nemzetközi Valutaalapot ugyanis a nyolcvanas évek elején alaposan becsapták Magyarország pénzügyi helyzetét illetően.
– Amikor a csatlakozás ügyét körbejártuk, és Hetényi István akkori pénzügyminisztert meghallgattuk, egyértelművé vált, hogy semmi közük nem volt ehhez a folyamathoz. Innentől kezdve nem hiszem, hogy egy főosztályvezető többet tudott volna erről a kérdésről, mint egy miniszter. Azért kell ezt külön hangsúlyozni, mert szakmai kérdésről van szó, s a szolgálatok általunk meghallgatott képviselői mindig aláhúzták: ők szakmai kérdésekbe nem is szólhattak bele. A másik fontos megjegyzésem: a szolgálatok szigorúan titkos tisztté nem szoktak tudományos kutatókat kinevezni. Tehát az szt-tiszti státus soha nem volt tudományos poszt. Az ilyen tiszteknek meghatározott feladatuk volt, s azt kellett elvégezniük. Szervezeti és működési szabályzatuk ismert, s ezt kellett betartaniuk.
Tisztázatlan ellentmondások
– Melyek azok a pontok, amelyek miatt még az esélye is elveszett, hogy a bizottság egységes jelentést készíthessen?
– Igen egyszerűen meg lehet fogalmazni, hogy miért nincsen bizottsági jelentés: a szocialisták nem akarták. Ez nyilvánvalóvá vált, s több jel is alátámasztja. Az egyik: Medgyessy Péterről szól a jelentés, az országgyűlési határozat is a kormányfőre vonatkozik, s a szocialisták jelentéstervezetét is Medgyessy csapata írta. A kör bezárult: ugyanaz a vizsgálandó, mint aki a vizsgálat eredményét írja. Ez bebizonyosodott a sajtó és az ellenzék képviselőinek szeme láttára, a miniszterelnök úr munkatársainak az irodáiban és munkatársainak közreműködésével készült a szocialisták jelentéstervezete. Látszott, amikor tervezetüket benyújtották, hogy még maga Toller László sem ismeri. A hibák és elütések alapján azonban kiderül, hogy egész sorok máshová kerültek. Most a helyesírási hibákról nem is beszélek, ám egy jellemző példa illusztrálhatja a szakmaiságot: az első tervezetükbe még Antall Józsefet is belekeverték, ám egy l-lel írták a nevét. Összegezve az eddigieket, kimondhatjuk: Medgyessy Pétert az MSZP vizsgálta és a szocialisták állítottak ki bizonyítványt róla. Végső soron Medgyessy Péter saját magát osztályozta kiválóra. Mi ehhez nem voltunk hajlandók asszisztálni, mert minket az igazság érdekelt volna.
– De hát a kormányfő végül is megjelent a testület előtt…
– Valóban megkérdeztük Medgyessy Pétert, s ő válaszolt is a kérdéseink egy részére, a többire viszont nem. Az összes megkérdezettet is beleszámítva a miniszterelnök volt az egyetlen, aki a bizottsági ülésen nem volt hajlandó a meghallgatását végigvárni. Minden beidézett személy meghallgatása úgy fejeződött be, hogy megkérdeztem, kinek van még kérdése, hozzászólása. Ha nem jelentkezett senki, megkérdeztem a meghallgatottat, van-e hozzáfűznivalója, amiről nem beszélt, ám úgy gondolja, szükséges lenne. Utána fejeztük csak be a meghallgatást. Medgyessy volt az egyedüli kivétel, aki – éppen akkor, amikor én tettem volna föl a kérdéseket – egyszer csak felállt, s azt mondta: eddig ért rá, s a viszontlátásra. Én akkor jeleztem, elkerülhetetlen, hogy újból meghívjuk, hisz lehetetlen, hogy a főszereplő, aki mégiscsak a legtöbbet tudhatja magáról, ne válaszoljon a kérdésekre, mert ez példátlanul felháborító. Ezt követően a bizottság ügyrendjének megfelelően meghívót küldtem neki, amire még csak nem is válaszolt. Csak Draskovics Tibor miniszterelnöki kabinetfőnökön keresztül üzent, hogy nem. Nyilván szabadságon volt és üdült. Mindenkinek jár a szabadság, de szeretném felhívni a figyelmét arra, ez a testület arra jött létre, hogy az ő múltját és az ebben eltitkolt momentumokat vizsgáljuk meg. Tehát Medgyessy Péter megakadályozta múltjának megismerését azáltal, hogy alkotmánysértést elkövetve nem jelent meg még egyszer a bizottság ülésén. A Magyar Köztársaság alkotmánya kimondja, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság előtt meg kell jelenni. Milyen miniszterelnök az, aki megsérti ezt az alaptörvényt? Azzal nem lehet védekezni, hogy „egyszer már jöttem”. Miután egyszer itt volt, meghallgattuk a tartótisztjeit, s a meghallgatása óta érkeztek újabb dokumentumok. Az újabb iratok, újabb parancsok, a tartótisztek vallomásai után újabb kérdések merültek fel. Határozottabban fogalmazva: újabb ellentmondások kerültek felszínre Medgyessy vallomása és a tények között. Ennek a tisztázására nem volt hajlandó a kormányfő.
– Milyen ellentmondásokra gondol? Hiszen a miniszterelnök mindig együttműködési készségét hangoztatta.
– Többek között Medgyessy azt mondta, hogy semmi köze nincs más csoportfőnökséghez. Találtunk viszont egy olyan parancsot, ami a magyar forradalom 25. évfordulóján lett kihirdetve. Ebben az akkori III-as főcsoportfőnökség megfogalmazta az összes szt-tisztnek és munkatársnak az aktuális elvárásokat. Hangsúlyozom: nem a III/III-as főcsoportfőnökséghez szólt az intő szózat. Ez 1981-ben volt, amikor Medgyessy szt-tisztként tevékenykedett. Amikor az egyik tartótisztjét arról kérdeztük, milyen mozgástere lehetett egy szigorúan titkos rendőrtisztnek, s ő úgy válaszolt: semmi mást nem tehetett, mint hogy végrehajtotta a parancsokat. Arra a kérdésünkre pedig, hogy hogyan hajtotta végre, csak annyit mondott a tartótiszt: vigyázzba vágta magát, és azt mondta, értettem. Tehát ne felejtsük el, hogy szt-tiszt, még ha D–209-es is, egy fegyveres testület tagja volt, nem pedig tudományos kutatóként egy kutatóintézet munkatársa. Márpedig egy fegyveres testület tagjaként a parancsokat végre kellett hajtania. Azt javaslom mindenkinek, aki kételkedve nézi a Medgyessy-ügyet, olvassa csak el nyugodtan a III-as főcsoportfőnökség parancsát az 1956-os szabadságharc évfordulójának előestéjén, ami Medgyessy Péternek is szólt. Összefoglalásképpen: Medgyessy Péter megakadályozta a bizottság eredményes munkáját azzal is, hogy nem jelent meg másodszorra előttünk.
D–209 parancsokat teljesített
– Nem képzelhető el mégis, hogy Medgyessy Pétert különleges „hímes kakukktojásként” kezelték a titkosrendőri állományon belül?
– Semmi nyomát nem találtuk annak, hogy Medgyessy Péter más szt-tiszt lett volna, mint a többi. Miután pedig erről nem kerültek elő dokumentumok, maga a kormányfő, illetve csapata sem tudott ilyeneket felmutatni, azt kell mondjuk, semmivel sem volt más szt-tiszt, mint a többi kollégája. De más dokumentumokat sem kaptunk meg, hiszen amikor megjelent a Magyar Nemzetben egy jutalmazási parancs, azon szerepelt egy másik szt-tiszt fedőszáma is. Én azonnal kértem annak az szt-tisztnek a dossziéját is, mivel így módunk lett volna összehasonlítani, hogy melyik dossziéban mennyi anyag van. A titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár, Tóth András MSZP-s képviselő rövid válasza annyi volt, hogy nem. Ezek után megkérdeztem egy másik anonim szt-tisztnek a dossziéját is. Úgy fogalmaztam: kérem a legvaskosabb dossziét, amellyel rendelkeznek a különböző levéltárak. Erre is az volt Tóth András válasza, hogy nem. Megakadályozták azt, hogy a Medgyessyről szóló anyagokat öszszehasonlítsuk más dokumentációkkal a tisztánlátás érdekében.
– Mire hivatkozott a Miniszterelnök Hivatal politikai államtitkára?
– Azt mondta, hogy erre nincs felhatalmazásunk. Nekem viszont meggyőződésem, hogy van. Amikor ugyanis Medgyessyt vizsgáljuk, azt is kutatnunk kell, hogy milyen más dokumentumok keletkezhettek. Nekünk például azt mondták, teljesen természetes, hogy Medgyessy iratai közt nincs levelezési dosszié. Így viszont nem tudjuk ellenőrizni, hogy ez igaz-e, hiszen nem nézhettük meg más szt-tisztek dokumentumait. Vegyük tehát sorra, mi mindent akadályoztak meg. Az MSZP-s politikai államtitkár megakadályozta, hogy hozzájuthassunk a dokumentumokhoz. A miniszterelnökről szóló jelentést a miniszterelnök környezete írja, s nyilvánvalóan vele egyeztetve.
– Ez utóbbi állítást bizonyítani is tudják?
– Ezt nem is tagadta senki. Wiener György MSZP-s képviselő az MTV Aktuális című műsorában el is ismerte, mondván, éppen ott volt szabad számítógép. De menjünk tovább: az utolsó napon egy színjáték tanúi lehettünk. Az ellenzéki oldal komolyabban gondolta, hogy egységes jelentést kell készíteni. Végigdolgoztuk az egész napot, amikor a huszonnegyedik órában Toller László MSZP-s képviselő, a bizottság alelnöke bejelentette, hogy egyébként az ő jelentésváltozatukat önálló képviselői indítvány formájában már délután benyújtották a parlamenthez.
– Minek tulajdonítja, hogy ilyen lépésre szánta el magát az MSZP? Hiszen így szinte azt deklarálták, nem is törekedtek a közös jelentésre.
– Mert ilyen hibák elkövetésére is képesek, hiszen ha másnap reggel küldik át az indítványt, nem lóg ki a lóláb mindenki számára egyértelműen. Másrészt viszont azt is jelezték ezzel a lépéssel, hogy ennyire cinikusak, s nem érdekli őket még a közvélemény kontrollja sem. Senkinek egy szemernyi kételye se legyen: a szocialisták – megcsúfolva a parlamentáris játékszabályokat – már most jelzik, hogy megszavazzák majd a parlamentben saját jelentésüket saját miniszterelnökükről.
Miért asszisztál az SZDSZ?
– A kormánykoalíciónak azonban egy másik párt is a tagja, az SZDSZ. Róluk eddig azért nem szólt egy szót sem, mert szerepüket, érdekérvényesítő képességüket már szinte elhanyagolhatónak véli?
– Hát igen, a szocialistákat még csak értem, hiszen saját emberüket védik foggal-körömmel. Az SZDSZ-en viszont tényleg nem tudok kiigazodni. Miért asszisztálnak mindehhez? Az a párt, amelynek a kommunizmus elleni kiállása nekem nagyon tetszett a rendszerváltozás időszakában. Ráadásul a III-as főcsoportfőnökség határozott elítélését végig ők vallották a legkövetkezetesebben.
– Nem túl naiv ön? A szabad demokraták ugyanis egyetlen pontban sem mondtak még ellent a „nagy testvérnek”.
– Nagyon bízom benne, hogy végre önvizsgálatot tartanak, hiszen rajtuk múlik minden. Nem hiszem, hogy a képviselőcsoportjuk célja az lenne, hogy fölszámolják saját pártjukat. Nem hitelteleníthetik el végképp a saját politikájukat a közvélemény előtt. Hogyha egy olyan gondolkodó, mint Kis János – akinek szívügye az SZDSZ, mivel szinte saját gyermeke volt –, eljut odáig, hogy kilép az általa alapított pártból, akkor már nagy baj lehet. Kis János azt írta az SZDSZ-nek lemondólevelében: „Ne is az én szavaimat szívleljék meg, hanem Kis Jánosét, s nézzenek a tükörbe a parlamenti szavazás előtt.”
– Nemcsak Kis János, de mások is úgy látják, hogy a rendszerváltás hiteltelenítése a tét Medgyessy Péter titkosrendőri múltjának megítélésekor, hiszen így utólag élhetetlennek minősülhet mindenki, aki nem az MSZMP-vel való teljes kollaborálást választotta a diktatúra idején.
– Azt akarják elhitetni, hogy a legnagyobb rendszerváltó erők az állampárt felső vezetésében voltak. Ez olyannyira abszurd, hogy igen nehéz komolyan venni. A történelemhamisítás veszélye azonban valós, a rendszerváltó erők (nem csupán az MDF és a Fidesz, hanem az SZDSZ) létjogosultságát kérdőjelezi meg. Pedig az állítólagosan puhuló diktatúrában olyan viszonyok voltak, amelyeket jól jellemzett a bizottsági meghallgatáson az egyik volt szt-tiszt. Az illető a hetvenes évek végén elhagyta a szolgálatot, mert mint mondta, elege lett abból, hogy élet és halál urai voltak, s egyetlen munkahelyen sem volt előmenetel nélkülük. Ezen az emberen még ma is látszott a félelem volt cégbeli kollégáitól. Azt viszont már nem értem, hogy mitől félnek Tóth Andrásék és az MSZP-s politikai vezetés. Annyira féltek ugyanis, hogy mindent titkosnak minősítettek. Hiába javasoltuk a nyílt ülést sok esetben, Tóth András mindannyiszor zárt ülést tett csak lehetővé.
– Gorka Sebestyént és Kiszely Gábort viszont részben külföldi állampolgárokként kockázati tényezőkként értékelte a Nemzetbiztonsági Hivatal. Az ő esetükben is a félelem motiválhatta Tóth Andrásékat?
– Mindketten nemzetközileg elismert szakemberek, a kockázatról pedig annyit, hogy NATO-társországok, Nagy-Britannia és Németország állampolgárai ugyan, de mindketten magyar emberek. Gorka Sebestyén családjának el kellett menekülnie az országból 1956-ban, Kiszely Gábor pedig maga döntött még a Kádár-diktatúra idején, hogy távozik Magyarországról. Ezt a sértő és diplomáciailag védhetetlen döntést azért merte fölvállalni az MSZP, mert a két szakértő nyilatkozataival magára vonta valakik haragját. Az igazán fölháborító viszont számomra az, hogy C típusú ellenőrzésük eredményét kiszivárogtatták a kormányközeli sajtónak. Azért fordultam tehát a legfőbb ügyészhez, mert példátlan, a rendszerváltozás óta nem tapasztalt törvénysértés történt. Nem feltételezem egyébként, hogy a Nemzetbiztonsági Hivataltól szivárgott volna ki információ, az ő munkájuk ugyanis számomra garanciát jelent. Munkájuk eredményét azonban át kellett adniuk az MSZP-s politikusoknak. Több mint 12 év óta példa nélküli eset történt meg ezután: a titkosszolgálatok munkáját pártpolitikai célokra használta fel a nagyobbik kormányzó erő. Mindez azt jelzi, hogy visszatértek a pártállami idők, holott egy többpárti demokráciában illene betartani az alapvető jogállami játékszabályokat, még egy diktatúrában szocializálódott kormányfőnek és MSZP-s pártelitjének is.
kitüntetés
Állami kitüntetéseket adott át Lázár János
