Új kihívásokkal kell szembenéznie az emberiségnek, hiszen az ipari forradalmat követő gazdasági és társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre érezhetőbben nőttek környezeti és szociális terheink is. Egyre nagyobb gondot jelent az üvegházhatás és a globális felmelegedés, valamint hamarosan az ásványi anyagok készleteinek kimerülése is. A gazdasági növekedésnek ökológiai határai vannak, a megtermelt javak egyre nagyobb hányadát kell visszaforgatni a felmerülő problémák megoldásához. A világ tudományos akadémiáinak deklarációja (Átmenet a fenntarthatóságba, Tokió, 2000) szerint a fenntarthatóság „az ember jelen szükségleteinek kielégítése a környezet és a természeti erőforrások a jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg” – jelezte Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense.
Mint mondta: míg néhány évtizeddel korábban a fenntartható fejlődést a környezetvédelemmel azonosították, mára ez a fogalom jelentősen kibővült. A környezet, a gazdaság és a társadalom kérdései azonos hangsúlyt kaptak, és a fő cél a jogos emberi szükségletek kielégítése, a társadalmi, szociális jólét megteremtése is. Az energiatermelés és energiaellátás alapvetően fontos a modern társadalomban, de emellett az egyik legjelentősebb tényező a levegő, a vizek és a talaj szennyezésében. A fosszilis fűtőanyagok kitermelése és felhasználása a globális környezeti károsodás – a földfelszínpusztítás, a légkörszennyezés és az éghajlatváltozás – egyik legnagyobb forrása volt az elmúlt évszázadban. A fenntarthatóság egyik alapfeltétele a világ energiaellátásának biztosítása oly módon, hogy az ne idézze elő a készletek kimerülését, ne vezessen az üvegházhatás fokozódásához vagy más globális környezeti problémához.
Felmérések szerint a XX. században a világ energiafelhasználása tizenötszörösére nőtt, és még a legoptimistább becslések szerint is megduplázódik a következő száz évben. Egyes forgatókönyvek szerint az egy főre jutó energiafelhasználás legalább részben kiegyenlítődik a fejlett és a fejlődő országok között, ami azt feltételezi, hogy a fejlődő országokban megháromszorozódik, míg a fejlett országokban a felére csökken az egy főre számított energiafelhasználás.
Az ezredfordulón egy év alatt felhasznált 9,7 milliárd tonna olajegyenértéknyi energia 35 százaléka olaj, 23,5 százaléka szén, 20,7 százaléka földgáz eltüzeléséből származik. A biomassza és a hulladékok égetéséből nyerhető energia részaránya az összenergián belül 11,1 százalékot, a nukleáris energiáé 6,9 százalékot, a vízenergiáé 2,3 százalékot, a nap-, szél- és geotermikus energia pedig összesen 0,5 százalékot biztosított. Noha a megújuló források aránya gyorsan nő, a mai 12 százalékról maximálisan 20-25 százalékra növekedhet az összenergia- felhasználásban a XXI. század közepére. Különösen fontos a villamosenergia-termelés kérdése, amelynek nagy előnye, hogy könnyen szállítható és széleskörűen – ipari és lakossági célokra egyaránt – felhasználható. Napjainkban a villamos energia legnagyobb része szén elégetéséből származik, amelyet a vízenergia, az atomenergia és a földgáz követ.
Szakértők szerint a fosszilis források kimerülése és környezeti hatása (globális felmelegedés), valamint a megújuló energiaforrások alacsony részaránya és igen magas költsége miatt a villamosenergia-termelésben felmerülő új igények gazdaságosan csupán a nukleáris energia felhasználásával biztosíthatók. Mindemellett a jövőben a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelésen belüli felhasználásának fejlesztésére a modern társadalmaknak jelentős forrásokat kell fordítaniuk a kutatás-fejlesztés területén. Az emberiség energiaigényeit hosszú távon ugyanis csak a nukleáris energia biztonságos alkalmazása és a megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztése közösen biztosíthatja.
Romanowski valaszolt Magyar Péter fenyegetésére
