1956-os napok Angyalföldön

A mai napig tisztázatlan, feldolgozatlan az 1956-os forradalom és szabadságharc XIII. kerületi története, bár a helyi önkormányzat kiadott egy füzetet a témában. A hiedelmekkel szemben Angyalföldön is voltak harcok, a Rákos-patak közelében, s a felkelők vezetőit, valamint két forradalmárt is kivégezték a szovjet tankok árnyékában ismét hatalomra jutott kommunisták. Az áldozatok emlékét nem őrzi szobor, de még egy emléktábla sem.

Bár a rendszerváltás, a szabad nyilvánosság, a levéltárak kutathatósága lehetővé tette az 1956-os forradalom XIII. kerületi eseményeinek feltárását, még mindig bőven akadnak fehér foltok – olvasható Eörsi László, az 1956-os Intézet munkatársának a XIII. kerületi Helytörténeti Füzetek 1997-es kiadványához fűzött előszavában. Az kiderült, hogy a „kommunisták sasfészkeként” emlegetett Angyalföldön a forradalom első napjaiban többen megpróbáltak fegyvert szerezni a Teve utcából, az akkori kerületi rendőrkapitányság épületéből. Október 25-én a rendőrök, akik itt nem álltak át a forradalmárokhoz, három civilt lelőttek, hatot megsebesítettek és csaknem 90 fiatalt lefogtak. Őket később a tömeg követelésére elengedték.
A XIII. kerületi kapitányság vezetői csak október 31-én „vették rá magukat” az átalakulásra, s több tiszt kezdeményezésére és részvételükkel itt is megalakult a forradalmi bizottság. „A bizottság tagjai (mind újlipótvárosiak) kommunista érzelműek voltak – írta Eörsi László.
Korabeli dokumentumok szerint egyébként hat felkelőközpont alakult az akkori Mautner Sándor utcai általános iskolában, a József Attila Kultúrházban, a Rákos-patak mellett, az úgynevezett Gödör és környékén, az angyalföldi vasúti pályaudvarnál és a ládagyárban.
A szovjet csapatok támadásának hatására a kerületben a forradalmi erők a kezükbe vették az irányítást. Az egyik legerősebb felkelőcsoport Csizmadi Ferenc szállítómunkás parancsnoksága alatt a Váci út és a Rákos-patak kereszteződésénél jött létre. A Váci út 109. szám alatti, úgynevezett Kerekes-ház egyik udvarán nehézfegyvert állítottak föl. November 5-én kisebb délelőtti harcok után 14-15 óra körül harckocsioszlop vonult a Dagály utca felől a Nyugati pályaudvar irányába. A Gödör környéki szabadságharcosok és a szovjet tankok csatája azonban egyenlőtlennek bizonyult, s a bázist pillanatok alatt szétlőtték – olvasható a füzetben.
Bányai József volt XIII. kerületi önkormányzati képviselő szemtanúja, sőt résztvevője volt a harcoknak. Lapunknak elmondta: nem sok esélyük volt puskákkal, géppisztolyokkal és Molotov-koktélokkal a T–34-esekkel szemben, s a Kerekes-ház kilövése után egyetlen ágyújuk is megsemmisült. – Később letagadtam, hogy részt vettem a felkelésben, s egy nagy pofonnal – kiszakadt a dobhártyám – megúsztam – tette hozzá.
Nem járt így Csizmadi Ferenc és Viskovics János. A harcosok vezetőit kivégezték, mint ahogy ilyen sors várt Törzsök Géza és Balázs Ferenc forradalmárokra is. Emléküket ma nem őrzi sem szobor, sem emléktábla a XIII. kerületben.