Búcsú a Pest-Budától

A Magyar Nemzet Pest-Buda melléklete lapunk kiadójának döntése értelmében egy év és egy csonka hónap eltelte után holnaptól nem jelenik meg többé. Búcsúzunk, de álmainkat és reményeinket nem adjuk fel. Egyik szemünk sír, ám a másik nevet, hiszen olvasóink számára jó a rosszban, hogy ezután minden, a főváros életét befolyásoló történés, hír, információ eljut Magyarország minden szegletébe. Az egyetlen polgári, és április óta az egyetlen ellenzéki napilap hatalmas olvasótáborát november 2-ától a belpolitikai, illetve más rovatokban dolgozó munkatársaink továbbra is tájékoztatják majd a Budapestet és agglomerációját érintő ügyekről, jó és rossz dolgokról, az önkormányzatokban hozott pozitív és botrányos döntésekről egyaránt.
2001. október 8. óta rendszeresen hetente ötször jelentkeztünk, s ez idő alatt összesen 275 számot állítottunk elő. Hogy eddigi munkánk nem volt hiábavaló, jelzi az a sok-sok levél és e-mail, amelyeket rendszeresen kaptunk önöktől. Közöttük volt jó néhány dicsérő és számos bíráló is. Köszönjük! Valóban követtünk el hibákat is nemegyszer, s hoztunk szívbajt napos-, olvasó- és tördelőszerkesztőkre, korrektorokra egyaránt. Köszönet a türelmükért! Előfordult, hogy olvasóinkat is a guta kerülgette, amikor például azt írtuk, hogy Budafok alatt ötvenezer kilométer hosszú pincerendszer van, miközben a Föld Egyenlítője is „csak” negyvenezer kilométer. Szintén emlékezetes bakiként tartjuk számon, hogy a fővárosban élő mintegy kétszázezer kutya ürülékének mennyiségét hatvanezer tonnányira becsültük, holott egy eb józan ésszel nem „termelhet” egy nap alatt hárommázsányit.
Mindeközben azonban mindnyájunkat ugyanaz a cél vezérelte, amelyről első számunkban a Beköszöntő helyett című jegyzetemben írtam: „Lapunk Pest-Buda mellékletének célja nem lehet más, mint hogy pontos és hiteles tájékoztatásával, értékteremtésével és elsősorban szolgáltató jellegével bemutassa: a XXI. századi Budapest nem ilyen (amilyenné a város vezetői az elmúlt tizenkét évben tették, s amilyenné még további négy évig tehetik – a szerk.). Hogy a jövő végre szeretett fővárosunkban is elkezdődhessen.”
Akkor még nem tudhattam, hogy 2002 áprilisában valósággá válnak a bohókás-fantasztikus film kockái: Vissza a jövőbe. Igen, visszatért a múlt, s vele a hivatalostól, „pártunk és kormányunk” vonalától eltérő (más) vélemények gyűlölete. Ezt vajon büntetné-e a lex Bárándy? Visszatérve a több mint egy évvel ezelőtti „beköszöntőre”, úgy érzem, minden egyes megállapításom ma is aktuális. Akkor szóltam a fővárosból az agglomerációba „menekült” százezrekről, Budapest – dicső és szégyellni való korszakaival együtt – vállalható múltjáról, illetve szerethetőségéről, a „világváros” többszörösen is ellentmondásos jelenéről, jövőképének egyre égetőbb hiányáról, a széthúzásról, a gáncsoskodásról, a nemtörődömségről, a közpénzek politikai célú felhasználásáról, a magyar főváros „nyitottá” züllesztéséről.
Sajnos mindez jelenleg hatványozottabban igaz. Az országban és különösen a fővárosban jelentkező szellemi és a valóság-show-s szenny már-már a dekadens Rómát idézi.
Ugyanakkor ígérhetem, hogy újságírói tevékenységünk során a jövőben is azon leszünk, hogy az ország nyilvánossága megismerje, hogy Budapesten mit tesz a jelenlegi baloldali hatalom, s mit javasol a polgári ellenzék sorsunk jobbra fordítása érdekében.