Terézváros egy régi polgári, mondhatni történelmi kerület, az első két ciklusban mégis a baloldal volt többségben. Ön 1998 óta polgármester, az áprilisi országgyűlési választáson viszont az MSZP ismét fölényesen győzött. Mire számít most?
– Szerintem a választási eredményt döntően a személyes meggyőzés, a személyes kapcsolatok, az utolsó pillanatig tartó közvetlen hatások fogják meghatározni, és nem az, hogy ki mit mondott, mit teljesített. Az az érzésem, hogy az ellenfelem mindazt, ami sikeres, elfogadja, kicsit hozzátesz. Például így: ő még több gépet küldene az utcára, még több segélyt adna és a többi. Mindez teljesen hasonló a Medgyessy-propagandához. A lényeg a személyes meggyőzés, a kapcsolat. Ha ebben fel tudja venni a versenyt a polgári oldal, akkor tényleg az értékekről születik majd döntés.
– A polgári pártok az 1994 és 1998 közötti időszakban számos kerületi visszaélésről, ingatlanügyről beszéltek, s ezek bírálatával, sőt megváltoztatásával indult a jelenlegi ciklus.
– Valóban, döntően ez játszott szerepet abban, hogy négy éve a polgári oldal szerzett többséget. Ugyanakkor az önkormányzati választás más, mint a parlamenti. Az itt élőket sokkal inkább érdekli, hogy sorba kell-e állni a rendelőben, van-e tornaterem az iskolában, milyen szemetes az utca, este is lehet-e biztonságosan járni az utcán, van-e rendezett park, kapnak-e támogatást a rászorulók. Az én kampányom döntően az eredmények bemutatására épül, bár nem hallgatjuk el azt sem, ha a riválisom nyerne, akkor mire számíthatna a kerület. Tehát azt a gazdálkodási politikát, azt a városvezetési stílust, amit négy évig tapasztalhattak, arra cserélnék föl, amit a korábbiakban már többször is átéltek. Számomra jó érzés, hogy konkrét ügyekkel nem tudnak szembesíteni. A négy évvel ezelőtti választás hemzsegett ezektől. Most vetélytársaim csak általános ügyeket tudnak előszedni. Ilyen például szerintük, hogy korrupt a polgármester, csődbe vitte az önkormányzatot. Ez természetesen nem igaz, de mással nem tudnak foglalkozni. Ez megnyugtató. Mindezzel szemben én eredményeket tudok felmutatni.
– Az elmúlt években nagyon sok minden megváltozott itt. Az Andrássy utat a világörökség részévé nyilvánították, s ez nyilván megtisztelő az egész kerületnek. Ha valaki végigmegy az Andrássy úton, azt látja, van néhány palota, amelyeket felújítottak. Nagyon szépek, viszont vannak olyan épületek, ahol a vakolat hullik, és nagyon rossz állapotúak.
– Csaknem kétszázmillió forintot fordítunk évente a társasházakra. Az úgynevezett vissza nem térítendő támogatásokat az előző önkormányzat megszüntette. Úgy ítéltük meg, hogy vannak olyan munkák, amelyekhez ilyen támogatást is kell adni a társasházaknak. Egy ember boldogulásához általában három dolog szükséges: az otthon, a munka és az egészség. Az otthonát nagyon sok ember nem tudja megfelelő állapotban tartani, még a mi támogatási rendszerünkkel sem. Ezért vannak ilyen hatalmas kontrasztok. Egy alapot akarunk létrehozni a bevételek és tartalékok híján ellehetetlenült házak támogatására. Szakmai elemzést követően döntenénk arról, hogy az érintett háznak mennyi pénzre van szüksége a rendbehozatalhoz, és ebből mennyit tudunk biztosítani.
Jó tudni azonban, hogy az Andrássy út a magyar állam pályázatával nyerte el a megtisztelő címet, igaz, mi kezdeményeztük. Példa nélküli, hogy a négy érintett polgármester leült egy asztalhoz, s együttműködésünk nyomán kiváló pályázati anyag született. Hozzáteszem: feladat továbbra is van. A címet el is lehet veszteni, vissza is vonhatják. Azt szeretnénk, hogy az állam legalább az induló, félmilliárd forintnyi összeget biztosítsa, s akkor elkezdhetjük a munkát.
– Készült-e számítás arról, hogy a terület rekonstrukciójához mennyi támogatás kellene évente?
– A pályázat első szakaszában, úgy másfél évvel ezelőtt készült egy felmérés csak a homlokzatokra, ez akkor hárommilliárd forint lett volna. Ezt úgy kell érteni, az Andrássy út 132 épülete között vannak olyanok, amelyekhez nem kell hozzányúlni, ilyen az Operaház, s több nagykövetség. Így lehet, hogy csak nyolcvan házhoz kell támogatás, ám akkor még nem nyitottunk be az ajtón sehol, hogy milyen a lépcsőház, a függőfolyosó vagy a tető. Van olyan házunk, ahol több száz millió forintos felújításra van szükség.
– Fejérdy Tamás, az UNESCO világörökség bizottságának magyar elnöke egyik interjújában azt mondta, hogy ő a Kodály körönddel kezdené a felújítást.
– A köröndi házakkal kapcsolatban egy projekten dolgozunk. Zömmel a tetőterek tulajdonjogáért cserébe kérünk felújítást, s ez a tetőtér-hasznosító cégek számára is fontos. Jól haladunk, a Kodály-ház esetében hamarosan megtörténhet az átalakítás.
– A műemléki házakat milyen áron vehetik meg majd a lakók?
– Ugyanolyan feltételekkel, mint bárki más, 15 százalékos áron, a kilencvenes évekbeli értékbecsléseket alapul véve. A műemléki épületeknél olyan konstrukciót is elképzeltünk, amelynek lényege, hogy a nagy alapterületet bérlők a most kalkulált áron a vételi összeget befizetik nekünk, tulajdonosi közösség jön létre, de nem társasház. Így nem egy céget bízunk meg a felújítással, hanem a vételár befizetése helyett ugyanolyan összeggel maguk a tulajdonosok finanszírozzák a rehabilitációt.
– Az önkormányzat nemrégiben ingyenes vízóraakciót is hirdetett.
– Felhívásunkra csaknem ezer tulajdonos és bérlő jelentkezett. A napokban műszaki emberek fogják felkeresni őket, hogy a lakás mennyi órát igényel. Fél éven belül a jelentkezőknek térítésmentesen beszerelik a készülékeket. Az önkormányzatnak mindez nem jelent nagy kiadást. Durván tizenötezer forintba kerül egy óra, szereléssel együtt. Ha nagyobb tétellel számolunk, akkor az öszszeg lejjebb is mehet, tehát a kerület kiadása a mostani jelentkezőket figyelembe véve nem haladja a tizenötmillió forintot.
– Most kampányidőszak van, az ellenfelei ezt biztosan a szemére vetik.
– Én azt mondom, minél közelebb van a választás, annál inkább kiforgatnak mindent. Például a nyugdíjasoknak 1999 óta adunk karácsonyi csomagot, én pedig már két éve rendszeresen meghívom őket egy dunai hajózásra.
– Erre bárki jelentkezhet?
– Igen, hatszáz személyes hajóval megyünk. Kerékpározást is szervezünk a gyerekeknek. Ezekre azt mondani, hogy ezt kampánycélokból teszem, nagyon olcsó és rosszindulatú feltételezés. A szociális segélyeket már tavalytól bevezettük, hogy aki valamilyen okból kimarad a támogatási keretből, az nálunk ugyanúgy kaphasson anyagi segítséget, mint aki nem. A közgyógyellátásban is bevezettük azt a rendszert, hogy akik rászorulnak, de átlógnak a törvényi jövedelemsávokon, azok is kaphassanak igazolványt. Az ellátás színvonalának javításáért a napokban vesszük át a fővárostól a gondozóintézeteket. Már korábban megalakult az alapítványi formában működő terézvárosi foglalkoztató, amelynek mi biztosítottuk a helyet. Munkát teremtettünk százhúsz kerületi, bármilyen nyugellátásban részesülő ember számára.
– A Terézváros az első kerület, ahol minden utcában van kamera. A térfigyelőrendszer kiépítésével javult-e a közbiztonság?
– A térfigyelőrendszer kimutatása szerint három hónap alatt több mint húsz olyan napunk volt, amikor nem volt esemény, nem volt olyan szabálytalanság, amit a rendőrségnek kellet volna regisztrálni. Átlagosan negyven százalékkal esett vissza a bűncselekmények száma. Leglátványosabb eredmény a gépkocsifeltöréseknél mutatkozik: napi három helyett háromnaponként egyet észlelnek a rendőrök. Ma már elkerülik a kerületet a bűnözők. Ez volt a legjobb döntésünk.
– Azt mondják, hogy akkor van igazán közbiztonság, ha a lakó is úgy érzi.
– Kérdezze meg az embereket! Nekem is elmondják, hogy sokkal nyugodtabb az utcák és a házak élete. Akit most elcsípünk, azt a tudatlansága miatt csípjük el: nem tudja, hogy itt működik ez a rendszer, pedig táblákon is hirdetjük.
– A köztisztaság ügyében mit lehetne tenni?
– Több takarítógépet kell venni. Ez elenyésző összegből megoldható, nem terheli meg jelentősen a költségvetést. Ugyanakkor elkerülhetetlennek látom, hogy jövő tavasszal a lakosság helyi népszavazással döntsön az ebadó bevezetéséről. A jogi részét még nem vizsgáltuk, de erre nagy lakossági igény mutatkozik.
origo.hu
Orbán Viktor: Kezdünk
