Hogyan ítéli meg az esélyeit, milyen eredményre számít Budavár polgármestere néhány nappal a választások előtt?
– Az ember óvatosan nyilatkozik, de úgy vélem, minden okom megvan az optimizmusra. Az esélyeket nem a jelöltek száma határozza meg, hanem az a munka, amelyet az eddigiekben elvégeztünk. A felmérések és a személyes tapasztalataim alapján az itt élők pozitívan értékelik az önkormányzat utóbbi négy évét. Számos sikert könyvelhettünk el, és sok tekintetben tudtunk javítani az itt élők helyzetén. A kerületben tapasztalható nagyfokú politikai tudatosság és közéleti aktivitás jó okot ad arra, hogy bizakodóan nézzünk a választások elé.
– Ön áprilisban az I. kerületben megnyerte az országgyűlési választást. Katona Tamás többek között azzal indokolta indulását, hogy egy parlamenti képviselőnek annyi munkája van, hogy nem jut idő másra, pláne nem a polgármesterségre.
– Először azt hittem, ellenfelem már elfelejtette, hogy 1994 és 1998 között ő vezette a kerületet, s a Pest megyei MDF-listáról szerzett mandátummal bent ült a parlamentben. Egyébként ma az Országgyűlésben több mint hatvan polgármester foglal helyet. Sok településen kifejezetten örülnek az ott élők annak, hogy polgármesterük az Országgyűlésben is képviselheti őket. A Parlamenttel átellenben mintegy tízpercnyire ezt a feladatot el lehet látni, és az eddigi négy év engem arról győzött meg, hogy a kettő nem zárja ki egymást.
– Egyértelmű, hogy a polgári oldalnak ott lehet esélye, ahol összefogás van. Nemrégiben viszont azt hallottam, alpolgármestere kilépett a Fideszből. Sokaknak feltűnt az is, hogy a Magyar Televízió korábbi elnöke, Mendreczky Károly, aki ma is I. kerületi képviselő, most a polgári oldal ellenében indul. Mi történt?
– A hírekkel ellentétben nálunk összefogtak a polgári erők. A kereszténydemokraták, a Magyar Demokrata Fórum a Fidesszel közös képviselőjelölteket állított, minden egyéni körzetben indulunk. Remélem, hogy az a munka, amit magunk mögött tudhatunk, és az az értékrend, amellyel eddig irányítottuk a kerületet, méltó arra a bizalomra, amivel folytathatjuk a munkát. Giessler Éva alpolgármester akkor lépett ki a Fideszből, amikor kiderült: a jövőben várhatóan nem töltheti be ezt a posztot. Ez személyi és nem politikai kérdés. Nem véletlen, hogy azok az emberek, akik ma Katona Tamás „hátán” igyekeznek bejutni a képviselő-testületbe, azok valamilyen módon voltak már ilyen-olyan pártszínekben képviselő-testületi tagok, és egyfajta sértett emberként szeretnének visszakapaszkodni. Ebben nem látok nagy drámát. A Fidesz is és a polgári pártok egységesek, felkészültek a választásokra. Mendreczky Károlynak a nemzet színe előtt kell elszámolnia tetteivel, és én ezt nem óhajtom megítélni.
Azt viszont nagyon furcsának tartom, hogy valaki, aki olyan tisztséget töltött be, és ezt talán nyugodtan hívhatjuk nemcsak pozíciónak, hanem tisztségnek is, hogy a független közszolgálati televízió elnökeként, mondhatjuk úgy is, hogy a sajtószabadság egyik bástyájának őreként kapott bizalmat, és dolgozhatott az elmúlt években, csapot-papot otthagyva néhány héttel a leköszönése után rögtön zörget egy másik párt ajtaján, és újból pártszínekben óhajt politizálni. Ez azt is kérdőjelessé teszi, amit az eddigi munkájával elért. Valószínűleg nem csupán személyes ambíciókról van itt szó, hanem olyan motívumokról, amelyeket mi nem érthetünk meg a saját kis perspektívánkból.
– Budavár sokak számára nemcsak politikai, hanem történelmileg is szimbolikus városrész.
– Jó lelkiismerettel állok most a választók előtt. Tisztában és tudatában vagyok a budavári önkormányzat szimbolikus jelentőségével és súlyával. Nagyon sok eseményt, ünnepséget, rendeztünk, hagyományőrző tradíciókat elevenítettünk föl, amelyek éppen a történelmi tudatot, ezt a fokozott környezetvédelmi és műemlékvédelmi felelősséget erősítették az itt élőkben. A lokálpatriotizmust egyébként nem is kell olyan nagyon propagálni, mert a polgárok szeretnek a kerületben élni. Területileg és lélekszámban is ez az egyik legkisebb kerület, de a város történelmi magja a királyi várral, a polgárnegyeddel, a Vízivárossal és a Krisztinavárossal olyan hagyományokkal rendelkezik, amelyekre méltán vagyunk büszkék.
– Az elmúlt négy évben melyek voltak azok az önkormányzati területek, ahol sikerült előbbre lépni?
– Az első és legfontosabb feladatunk volt, hogy rendbe tegyük a gazdálkodást. Amikor elődeink átadták az önkormányzatot, csaknem 500 millió forint banki adósság volt a számlán. Sok-sok munka eredményeképpen most azt mondhatom, hogy a kerület 500 millió forint plusszal rendelkezik. Pedig az adósságspirálból nem volt könnyű kilábalni. Nem voltak előkészített ügyek, csak hátrahagyott számlák. A vagyongazdálkodást és az intézményrendszert átvilágítottuk, s abból megállapítottuk: a szabályozatlanság, a pénzügyi fegyelem hiánya, a lazaság következtében pazarló intézményrendszert tartott fenn az önkormányzat. Ezeket az anomáliákat felszámoltuk, bevezettük az úgynevezett kiskincstári rendszert, áttekinthetőbbé vált a gazdálkodás. Azért kell jól gazdálkodni, mert az így megtakarított pénzek később a beruházásokra, fejlesztésekre fordíthatók. Ennek köszönhetően beszélhetünk egyenként kicsinek tűnő, ám együttesen mégis látványos eredményekről a lakóházak, az iskolák, az intézmények fejlesztése, felújítása, karbantartása kapcsán. Három intézményünk kapott új helyet, nemrégiben pedig felújítottuk a Roham utcai idősek klubját és étkezőjét.
– Javaslataikkal a helyi ellenzék is egyetértett?
– Általában igen. Néha viszont úgy tűnt: egyesek arra játszanak, hogy az önkormányzat vezetése ne tudjon megoldani bizonyos problémákat. Ilyen volt például, amikor a Zsolt utcai új orvosi rendelő kialakítása ellen foglalt állást az a települési képviselő, aki ma MSZP-s polgármesterjelöltként jóléti rendszerváltást sürget. Valójában azonban a legfontosabb kérdésekben konszenzussal tudtunk dönteni, és viszonylag széles körű egyetértés volt a célok elfogadásában is. A híradásokból úgy tűnik, hogy az önkormányzatnak mára már csak egyetlen nagy problémája, hogy a vári lakók megvehetik-e a műemléki lakásokat, s ha igen, mikor. Ennek mindeddig törvényes akadályai voltak. Politikai ellenfeleink azt terjesztették rólunk, hogy ezeket a lakásokat el akarjuk adni a lakók feje fölül. Ennek természetesen semmi valóságalapja nem volt. Ugyanakkor számba vettük, mit kell tenni ahhoz, hogy a jövőben a világörökségi terület arculatát, hangulatát megőrizhesse, s milyen lehetőségei vannak a műemléki lakások magánosításának.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kérésünkre leírta, hogy a törvényben foglalt feltételek biztosítása esetén elvileg nem látják akadályát a privatizációnak, de a feltételeket szabatosan rögzíteni kell. Ma ott tartunk, hogy megrendeltük az úgynevezett örökségvédelmi hatástanulmányt. Ez év végére készül el, és ennek ismeretében a szakemberekkel és az állami hatóságokkal egyeztetve fogjuk majd megállapítani azt a feltételrendszert, amelynek alapján az itteni műemlékek értékvédelme és a lakók jogos igénye egyaránt kielégíthető.
– Mit tudott tenni az önkormányzat azokban a kérdésekben, amelyek leginkább érdeklik a lakosságot?
– A közbiztonság terén az önkormányzatnak csak korlátozott lehetőségei vannak, ez alapvetően rendőrségi feladat. Alapítványunkon keresztül támogatjuk a rendőrséget eszközökkel, anyagi segítséggel. A fővárossal és a rendőrséggel közösen kiépítettük a térfigyelő rendszert. Érezhetően visszaszorultak azok a szervezett bűnbandák, amelyek korábban a turisták kifosztására szakosodva dolgoztak itt. A Batthyány tér korábban kedvelt tartózkodási helye volt a hajléktalanoknak napközben. Most őriztetjük, és ki tudjuk szűrni az illegális árusokat, s azokat, akik közbotrányt okozó magatartásukkal riogatják az itt élő, utazó, közlekedő embereket.
A köztisztaság fenntartása szintén nem kerületi, hanem fővárosi feladat. Ugyanakkor a polgárok életkörülményeinek javítása érdekében a kerület járdatakarító gépei járják az utcákat, és kutyakukákat is elhelyeztünk több ponton. Sok helyen már érezhető a változás, érzékelhető a különbség a fővároshoz, illetve a kerülethez tartozó területek között. Tervünk, hogy – esetleg más önkormányzattal közösen – a közterület-felügyeletet átvegyük a fővárostól. Ma egyetlenegy közterület-felügyelő jut az egész kerületre.
– A parkolási rendszert sok kritika éri a budai kerületekben is. A napokban, meglepő módon, a főpolgármester itt csökkentette a parkolási díjakat.
– Nyilvánvaló kampánylépésről van szó. Mutatja, hogy mennyire átgondolatlan és szakszerűtlen ez a döntés, hogy nem is lehet végrehajtani ilyen rövid idő alatt. A parkolási rendszer nálunk felemás. A fővároshoz tartozó főutakon eddig nem vezették be a parkolási rendszert. Mi csatlakoztunk a pesti kerületek parkolási társulásához, és érzékelhetően enyhült a zsúfoltság. Egyébként örülünk a díjcsökkentésnek, mert már többször jeleztük: a főváros irreálisan magasan állapította meg a parkolási díjakat. Ennél azonban többre van szükség: a fővárosi rendeletet úgy kell módosítani, hogy a kerületek nagyobb önállóságot kapjanak. Furcsa, hogy a főpolgármester pont a választások előtt sűríti a BKV-járatokat, mérsékli a terheket.
– Visszatérve a kerületre, itt is egyre több a gondoskodásra szoruló idős ember, ugyanakkor a fiatalok, a családok is segítséget várnak az önkormányzattól. E kettősség feloldása érdekében mit tettek az elmúlt években?
– Összehasonlítva más kerületi önkormányzatokkal, az egyik legszélesebb támogatási rendszert nyújtó, mondhatom úgy is, hogy az egyik legbiztonságosabb szociális hálót fenntartó önkormányzat az I. kerületé. Minden 80 éven felüli nyugdíjasnak ingyenesen biztosítjuk a közgyógyellátási igazolványt. Kulturális rendezvényeket szervezünk a nagycsaládosoknak és a nyugdíjasoknak, akiknek ingyenes nyaralást is biztosítunk a Balatonnál, minden évben karácsonykor is megajándékozzuk őket. A fiatal családok életkezdését is támogatjuk. Az azonban adottság, hogy nálunk kevés új lakás épül, többnyire az is piaci alapon. A meglévő szociális bérlakásokat azonban felújítjuk; a közeljövőben három ilyen épület is elkészül. Nálunk az a természetes és egészséges folyamat, hogy azok a gyerekek, akik itt nőttek föl, kirepülnek a családi fészekből, és azután évtizedekkel később visszatérnek. Aki egyszer valamilyen módon kötődött a kerülethez, az visszavágyik ide. Tréfásan mondják is, hogy Budapesten kétféle ember van: aki az I. kerületben lakik, és a másik, aki az I. kerületben szeretne lakni.
origo.hu
Magyar Péter-hazugságok: Hann Endre és a Medián legnevetségesebb trükközései
