Kovács eligazít

Örömünkre az egész balliberális sajtót alázta meg saját agit-propos múltjának atavisztikus előtörésével Aczél Endre, a Népszabadság vezércikkírója, a Pannon mobilcég házi lapjának főszerkesztője, a szocialista Klubrádió hullámlovasa, amint közszolgálati álarcában búcsúzott el a Nap-keltében Kovács Lászlótól. „Köszönjük, hogy itt volt és hogy eligazított bennünket!” – így Aczél. Több mint egy pillanatra eltűnt a díszlet és előbújt a nem is olyan régi munkásőrmúlt, amelyben a fegyvert oly közmondásos sikkességgel forgató mai médiatársaság (Bedő Iván és társai) fejét jobbra csapva menetelt a munkásosztály szent ünnepein a Dózsa György úti dísztribün, a nagy eligazítók előtt. Förtelmes pillanat volt. Akár az új demokrácia hangadóinak eligazításra váró és az egykori, aczélgyörgyi időknek megfelelően önjáróan is igazodó embereinek folyamatos és gyakorlatilag kizárólagos látványa a képernyőn.
*
Épp egy hete, múlt szombaton zajlott le egy olyan beszélgetés Verebes István és Betlen János között, szintén a Nap-keltében, amelyet mindenekelőtt a médiát Budapesten figyelemmel kísérő szervezeteknek és nagykövetségek sajtósainak ajánlhatnánk. A dialógus külföldi füleknek megdöbbentő, hiszen kiderül belőle: még a jobboldali elfogultsággal igazán nem vádolható műsorvezető is teljes egyetértéssel és azonosulással részletezi azt a helyzetet, amely szerint a mai koalíció nemhogy a számára ellenségesnek ítélt (értsd: kritikus) hangokat parancsolja le a képernyőről, de azokat is, melyek tulajdonosai úgy érzik, hogy függetlenek a két tábortól.
*
Születésnapját ünnepelte Habsburg Ottó. „Köztiszteletben áll, valóságos erkölcsi intézménynek tekintik, becsülik családszeretetét.” Így hirdeti címoldalas kiajánlójában a Népszabadság szerdai száma a posztkommunista lap bécsi tudósítójának, Szászi Júliának fél újságoldalt betöltő írását (Európa fontosabb a trónnál – Ausztria ünnepli a kilencvenéves Habsburg Ottót). A szélsőjobboldali elhajlást zsigerileg is olyannyira „megérző” újságírónő, hogy Jörg Haider irodája annak idején tiltakozott is, amiért Szászi a vele készült interjút meghamisította, Habsburg Ottóhoz írt ódáját nyilván már korábban megírta. Így azután nyilván helyhiány miatt szorult ki a Népszabadságból az a szenzáció, amelyet a Der Standard című osztrák liberális lap a Pentagon ma zsidó intézmény, a Magyar Nemzet pedig Habsburg Ottó kemény nyilatkozata címen hozott. A nyilatkozat, mely a szenzációkra amúgy rendkívül kiéhezett balliberális lapokban még a botrány kirobbanását követő harmadik napon sem jelent meg, aláhúzza a Szászi cikkének bevezetőjében írtakat, mely szerint a tiszteletre méltó európéer nem olyan ember, aki „egy percig is titkolná, mi a véleménye a világról”. Hát nem titkolta. Méghozzá a Haiderék pártjához közel álló folyóiratban, a Zur Zeit-ben. Habsburg Ottó szerint az amerikai hadügyminisztériumban a vezető tisztségben zsidók ülnek, akiknek fő célja Izrael megvédése. A másik oldalon, a külügyminisztériumban pedig feketék vannak. Vagyis tudtunkra adta, hogy a világ legfontosabb külpolitikai történése zsidó–néger biznisz. A kérdés az, hogy Bárándy Péter készülő új gyűlölet- és antiszemita törvénye értelmében Habsburg Ottót bekasztniznák-e nálunk? Nyilván enyhítő körülménynek tekintenék, ha azzal védekezne: enyhe drog hatása alatt tette ezt a Neue Zürcher Zeitung csütörtöki számában antiszemitának minősített nyilatkozatát, amelyet, roppant érdekes módon, az antiszemita vádiparban utazó balliberális média most egyöntetűen nem támadott. A média ez ügyben is eligazodott.
*
Magyar delegáció tárgyalt a bukaresti igazságügyi minisztériumban. A téma: miként iktatható a román jogrendbe a gyűlöletbeszéd, a magyarok elleni etnikai gyűlöletkeltés, a rasszizmus formáinak elítélése. A delegáció vezetője kijelentette: a tárgyalási fordulótól a román törvényalkotási mechanizmus beindítását várja. A Medgyessy-kormány akciója dicséretes – még ha „extraterritoriális” átnyúlásról is van szó –, hiszen így talán sikerül elejét venni C. V. Tudor pártvezér és Gheorghe Funar kolozsvári polgármester magyarellenes őrjöngéseinek. Ezek még nem szúrtak szemet sem a NATO-nak, sem az amerikai politikusoknak, sőt, még a nyugati újságíróknak sem, és ez ugyancsak figyelemre méltó. Bámulatunkat fokozza, hogy ugyanezek és más román politikusok antiszemita nyilatkozatai sem érdemelnek említést még azokban a cikkekben sem, amelyek szorgalmazzák, hogy Romániát vegyék fel a NATO-ba. Abba a szervezetbe, amelyből Magyarországot ki kellett volna lökni Orbánék állítólagos antiszemitizmusa miatt. Talán csak az állítja helyre magából kifordult világképünket, hogy a hír nem igaz. Semmiféle magyar delegáció nem tárgyalt Bukarestben. Az eredeti hír a Népszabadságból való és aszerint Avraham Becker, a Zsidó Világkongresszus főtitkára tárgyalt kedden az itteni Igazságügyi Minisztériumban. Az idézet többi része – mutatis mutandis – igaz. A fordulat a magyar jogrendben és a többiek. Hiszen, mint szintén olvashatjuk, „Medgyessy Péter kormányfő New Yorkban megbeszéléseket folytatott a ZSVK vezetőivel, ahol kilátásba helyezte ilyen törvények megalkotását… a ZSVK javasolni fogja azt, hogy a magyar büntető törvénykönyv ne csak általánosságban ítélje el a rasszizmust; tartalmazza az antiszemitizmusnak – mint a szélsőséges fajgyűlölet egyik formájának – elítélését is”. Habsburg Ottónak tehát a jövőben nagyon vigyáznia kell arra, hogy hol beszél.
*
A fényes papíron nyomott Oktogon című építészeti lap Torony és düh címmel támadja Makovecz Imrének Petőhenyén épült új templomát. Az Oktogon ítésze szerint a templom dühöt fejez ki. Innen már csak egy lépés a „gyűlöletkeltés” vádja. Makoveczet is le kell csukni, hiszen a kiengedett drogosok teremtette cellavákuumot csak be kell tölteni valahogy. Egyébként jellemző, hogy a templomot azonnal megszerető petőhenyeiek Makovecz Imrét keddre egy csellel elhívták Petőhenyére, és ott az építész 67. születésnapjára egyebek között aranygyűrűt is kapott. A petőhenyeiek tudják azt, amit mindenki: Makovecz tornya kizárólag annak a körnek a szemében fejez ki dühöt, amely Orbánról terjeszti azt, hogy antiszemita.
*
Havas Henrik „Kurva vagyok” című könyvével lepi meg a Big Brother-fogyasztó olvasókat karácsonyra. A könyv a hírek szerint nem önéletrajz.