Napi sajtószemle

BBC News
Növekszik a világon az Amerika-ellenesség – olvasható a brit közszolgálati adó honlapján.
Ez olyan vizsgálatból tűnt ki, amelyet 44 országban végeztek és 38 000 embert kérdeztek meg. Az Amerikával szembeni ellenérzés növekedett olyan országokban is, amelyeket hagyományosan az Egyesült Államok szövetségeseinek tekintenek.

Der Tagesspiegel
Magyartalan – a Nobel-díj Kertész Imrének és Magyarország jobboldalának címmel a német lapban Elsbeth Zylla fordításában jelent meg a Berlinben és Budapesten élő Dalos György író hosszabb cikke, mely szerint a jobboldali, magát „nemzettudatosnak” (idézőjel az eredetiben – L. I.) nevező tábornak megvannak a maga problémái a díjazottal. A Magyar Nemzet, „a konzervatív sajtó zászlóshajója” 2002. október 11-e óta Kertész nevét több mint kétszáz alkalommal említette. A politikailag „hasonló póluson” álló Heti Válasz interjút is készített vele. A mérsékelt és a radikális jobboldalon a zavarodott reakciók skálája a hűvös udvariasságtól a nyílt becsületsértésig terjed. A Fidesz a parlamentben ugyan „örömmel” (idézőjel az eredetiben – L. I.) üdvözölte az írót, de nem mulasztotta el, hogy felsorolja azon jelentős magyar szerzőknek a listáját, akik nem kaptak irodalmi Nobel-díjat. A jobboldali médiában egyesek azon igyekeznek, hogy más lehetséges jelölteket – mint Nádas Pétert és Esterházy Pétert – a díjazottal szemben kijátsszák. A Kertész körüli tojástánc közvetlenül vagy közvetve annak zsidó származásával és a holokauszt témájával függ össze. Ehhez jön még az 1998-as frankfurti könyvvásárral kapcsolatos vita, amelyben Magyarország volt a súlypont. Ekkor heves antiszemita kilengésekre került sor a magyar sajtóban, mivel a súlypont szellemét „magyartalannak” (idézőjel az eredetiben – L. I.) ítélték, és úgy vélték, hogy azon a zsidó származású szerzők túlzott számmal kaptak helyet. „Az akkori Fidesz uralta kormányt ezt az abszurd jelenetet tétlenül és megjegyzés nélkül szemlélte.” Kertész Imre levonta a következtetéseket, és lemondott arról, hogy bármilyen állami támogatással vegyen részt a könyvvásáron. Kertész Imre soha nem hallgatta el, hogy a mai Magyarországon uralkodó politikai antiszemitizmus őt a késői harmincas évek légkörére emlékezteti, és hogy a magyarok még nem néztek szembe a holokausztban való részvételükkel. Kertész októberben Budapesten azt is hangoztatta, hogy szívesen hozzájárulna a zsidók és nem zsidók közötti kibéküléshez. „Minden bizonnyal a radikális jobboldalt – amelynek Magyarország most is jelentős a médiabeli jelenléte – éppen ez riadóztatta.” Csurka István, aki maga elismerte, hogy a Sorstalanság „kitűnő könyv”, majd miután a dicséreteit megismételte a tévében, a Magyar Fórumban publicisztikai „pitbulljait” – mint Hering Józsefet és Szőcs Zoltánt – ráeresztette Kertészre. Ehhez képest a Magyar Demokratában megjelenő szánalmas olvasói levelek kifejezetten ártalmatlanok – írja Dalos.