Nem Európát utasítjuk el

Egyetlen magyar katona haja szála sem görbülhet idegen érdekekért Afganisztánban – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Csurka István. A MIÉP elnöke hangsúlyozta: nem Európa-ellenesek, de ilyen feltételek mellett tragédia lenne Magyarország csatlakozása az unióhoz.

Egyetlen jelentősebb unióellenes politikai erőként országos kampányba kezdtek. Ennek volt nyitánya a belpolitikai motiváltságú Kossuth téri demonstráció is?
– Felvilágosító kampányunkat a Kossuth téren kezdtük. Apropóját így advent idején többek között az adta, hogy a karhatalommal tépették ki a falból a Pannon Rádió antennáját, ifjabb Hegedűs Lorántot pedig igazságtalanul ítélték el. Az EU-ról szólva egyértelművé tettem, hogy el kell menni szavazni, s nemmel kell voksolni. Nem elég ugyanis az a tiltakozási forma, hogy nem veszek részt a szavazáson. Ez a MIÉP üzenete. A csatlakozási feltételek most olyanok, hogy másképp nem megy. Nem Európát utasítjuk el, nem is a mindenkori uniót hárítjuk el, hanem a csatlakozásnak ezt a formáját.
– Ön a magyarság teljes jogfosztottá válásaként tüntette fel várható EU-tagságunkat. Valóban ekkora tragédiának tartja a csatlakozást?
– Nagyon súlyos következményekkel járna. A magyar nép elvesztené a földjét. Hiába hosszabbították meg három évvel a földvásárlási moratóriumot, a nemzetközi vállalatok és pénzintézetek ügyelnek majd arra, hogy tíz év alatt se érjen annyit a kiváló minőségű magyar termőföld, mint a nyugati. Már most elkezdődött a magyar parasztság teljes elszegényítése, földönfutóvá tétele. A földek felvásárlásával 500 ezer embernek szűnne meg a létalapja. Ez már elegendő lenne arra egy tízmillió lakosú országban, hogy nemet mondjunk. További rettenetes súlyos tétel, hogy a magyar munkavállalókat a jövőben sem fogadják Nyugaton, mi viszont mindenkit fogadunk. Érvágás lenne a kisiparnak, a kiskereskedelemnek is. Olyan drágulás kezdődne, amely elviselhetetlen lenne a nyugdíjasoknak és a nagycsaládos magyaroknak. A kultúra szerepét pedig egyre inkább átvenné az az erkölcsi alacsonyrendűség, amit a Nagy Testvér és a Való Világ jelképez. Kétségtelen persze, hogy az emberek többsége élvezi ezt, ugyanis más szórakozási formához hozzá sem jut.
– Hogyan vélekedett 15-20 évvel ezelőtt az európai közösségről? Akkor még távoli álomnak tűnt ugyan a csatlakozás, mégis, mit gondolt akkor az unióról?
– 1985-ben a budapesti helsinki utókonferenciára írtam egy tanulmányt Az elfogadhatatlan realitás címen. Akkor a Szovjetunió volt az elfogadhatatlan realitás, most pedig ez az EU, a globalizáció. Az európai gondolkodás ellen nem tudnám felemelni a szavam. Ezt mindig a sokoldalúság jellemezte, amely mára viszont megszűnt. Éppen ezt nem tudom elfogadni realitásnak. Csak piacnak kellünk az Európai Uniónak, semmi másnak.
– Ön szerint az EU változott meg jelentősen?
– Amikor megalakult, örültem neki, jónak tűnt. Az utóbbi öt évben borult be felette az ég, és változtak meg elfogadhatatlan mértékben az európai testületek, a csatlakozási feltételek. Kozmopolita, internacionalista urak vezetik Brüsszelt, Prodival és Verheugennel az élen. Sajnos már teljes mértékben az amerikai, pontosabban a nemzetközi nagytőke, pénzvilág és az óriásvállalatok érdekeit szolgálja az unió.
– Ezt milyen konkrétumokkal támasztja alá? Az EU éppen az Egyesült Államok érdekérvényesítésének ellensúlyozásaképpen játszik nagy szerepet.
– Nyilvánvaló, hogy az unió mostani vezetésén keresztül a nemzetközi pénzvilágot kezében tartó, elsősorban amerikai nagytőke és azon belül is a zsidó tőke irányítja a szervezetet. Most már kénytelen vagyok azt is kimondani: Magyarországnak különleges értéke van térségünk többi országához képest is. A liberalizáció ugyanis itt érte el a legmagasabb fokot. Itt lehet az orosz, az ukrán és a közel-keleti zsidóság számára egy státust kiépíteni az izraeli és az iraki nehézségek után – hiszen az államok többsége által ellenzett háború ki tudja, milyen világfelfordulást eredményez –, kell egy másik hely, ahol biztonságban élhetnek. Ha ez nyílt ajánlatokkal valósulna meg, és nem ilyen sötét, erőszakos gazdasági módszerekkel, akkor erről lehetne tárgyalni. De itt nincs tárgyalás, csak nyomásgyakorlás. A szálláscsinálás befejeződött, most már a megszállás kezdődött el. Ennek nyilvánvaló jelei vannak.
– Nem tart attól, hogy ifjabb Hegedűs Loránt írásához hasonlóan ezekért a szavakért valaki feljelentést tesz izgatás miatt ön ellen?
– Nem. Mindig a magyarság érdekében, védelmében emelem fel szavamat, ha szükségét látom. Hegedűs Loránt esetében a megfélemlítés volt a cél.
– Hogyan képzeli el az unión kívüli életet?
– A fenntartható fejlődés gazdaságpolitikáját kell bevezetni Magyarországon, amely kevésbé függ a világgazdasági folyamatoktól. Persze szerényebben élnénk, magasabb színvonalú oktatás mellett. Le kell térni az eddigi útról. Sokkal többet kell áldozni az árvízvédelemre, tágabb értelemben a környezetvédelemre, s meg kell teremteni a Németh László által is megfogalmazott kert-Magyarországot. Soha ez időszerűbb nem volt. Az állandó növekedést hajszoló, természetellenes gazdaságpolitikán Magyarország és a többi kis állam csak veszíthet.
– Éppen most akarják elérni egyes gazdasági körök Járai Zsigmond jegybankelnök elmozdítását. Önök korábban bírálták a volt pénzügyminisztert gazdaságpolitikai szemlélete miatt. Most hogyan látják a helyzetet?
– Minden pozíciót megszereznek erőszakkal. A rendőri vezetést lecserélték, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökét támadják, nem nyugszanak addig, amíg le nem váltják, hogy nagyobb inflációt teremtsenek. Ez egy összehangolt támadás az MNB pénzpolitikája ellen Járai Zsigmond személyén keresztül. A kormány a nemzeti bank teljes ellenőrzését akarja megszerezni, hogy el tudja szabadítani az inflációt, s még jobb viszonyokat teremtsen a nagytőkének. Idegen, multinacionális vállalatok állnak a háttérben, az ő lobbizásuk eredménye ez a támadás. Azok a hazai szervezetek, illetve cégek, amelyek ugyanezt szorgalmazzák, szintén nem magyar kézben vannak. Sajnos a Fidesz gazdaságpolitikája sem volt sokkal jobb, mi akkor is megmondtuk arról a véleményünket.
– Arról zajlik a vita a parlamentben, hogy harci vagy egészségügyi, műszaki alakulatot vezényeljen a NATO-köteléken belül Magyarország Afganisztánba. Mit gondol erről?
– Az afganisztáni magyar szerepvállalásra határozott nemet mondunk. A világon semmi közünk nincs ehhez a háborúhoz. Magyarország és Afganisztán között sohasem voltak olyan történelmi kapcsolatok, ami ezt indokolná. Bár sok afgán él itt, szépen beilleszkedtek a magyar társadalomba, ez azonban nem elégséges érv. Ahhoz, hogy hol bujkál Oszama bin Laden, szintén semmi közünk. Idegen célokért egyetlen magyar ember hajszála sem görbülhet meg. A NATO-népszavazás alkalmával egyébként mindezen érveket elmondtuk, figyelmeztettünk, hogy ennek a belépésnek súlyos következményei lesznek.
– Nemrég Budapesten ünnepelt Adrian Nastase román miniszterelnök, aki Medgyessy Péterrel együtt Erdély Romániához csatolására koccintott. Mennyi esélyt ad arra, hogy a jövőben valamelyik magyar kormányfő Kolozsváron ünnepli a második bécsi döntés évfordulóját, Észak-Erdély visszatérését?
– Semennyit. Ez az egész dolog védhetetlen. Medgyessy kezet csókolt Nastasénak egy olyan alkalomból, amely a magyarság tragédiáját jelenti. Megalázták a nemzetet. Még a Népszabadságban is megjelenhettek olyan írások, hogy a magyar kormány lefeküdt a román érdekeknek.
– Kertész Imre átvette irodalmi Nobel-díját. Gratulált neki?
– A Sorstalanságot akkor olvastam, amikor megjelent. Jó könyv. Nem vagyok közeli kapcsolatban vele. Nem írtam neki gratuláló levelet. Ebben az esetben az első pillanattól érzékelni lehetett, hogy nyomás nehezedik a magyar közvéleményre, az újságokra, a média formálóira, hogy tessék hódolni, akár olvasta valaki a Sorstalanságot, akár nem. Tessék ezt úgy ünnepelni, mintha Illyés Gyula, Márai Sándor vagy Nagy László kapta volna a Nobel-díjat. Hogy csak három olyan nevet említsek, amely a magyar irodalomnak és közönségnek toronymagasan többet jelent, mint Kertész Imre. Egyébként a sorstalanság is Sors.