Miniszter úr!
Eddig kétszer találkoztunk, mindkét alkalommal kora reggel, a Nap-kelte stúdiójában, ahol a Kereszttűz vendége volt, és kétszer ugyanazt kérdeztem Öntől. Elismerem, az ilyesmi nem vall dús fantáziára, de mit tehettem volna, ha kitért: nem válaszolt. Talleyrand követőjének bizonyult, aki szerint a beszéd a gondolatok eltitkolására való. Ezért gondoltam, hogy inkább levelet írok, amelyre aztán vagy felel, vagy nem, a lényegen, a magyar tanügy állapotán úgysem a szavak változtatnak, hanem a jó cselekedetek.
Nem lakom az Ön hivatalának környékén, de az az érzésem, ha mostanában arra járnék, és a Honvéd utca felől figyelném a minisztérium bejáratát, a nap bizonyos óráiban lázas ötleteket látnék kizúdulni onnan. Tarka hebehurgyaságokat. Nem kibicként mondom ezt, van bizonyos fogékonyságom hozzá, én ugyanis születésem óta tanárgyerek vagyok.
Ráadásul nem akármilyen tanáré.
fogyasztói jogok
Utazási csalások megelőzése: mit tehet a fogyasztó?
