Egy kiállítás képei

Kétezer-egyben, a franciaországi magyar kulturális évadban a romantika párizsi múzeumában mutatták be először azt a kiállítást, amelyet Brno és Kecskemét után most Budapesten, a Mai Manó Házban tekinthet meg a hazai közönség. A Kertész és Brassai előtt című kiállítás magyar–angol nyelvű, szép katalógusát a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum jelentette meg osztrák segítséggel. Méltó a kiállításhoz ez az album, megjelenése azért is öröm, mert közkinccsé teszi a hazai fotográfia eddig főként csak szakemberek által ismert korszakából válogatott műveket. Azon fotográfusokét, akik valamilyen módon – serkentőleg vagy éppen negatív példaként – a legnagyobbakra: Kertészre, Brassaira, Moholy-Nagyra, Capára is hatottak.

A kötet alapjául szolgáló kiállítás, amely az 1900-as évek elejétől eltelt negyedszázadot tekinti át, Párizsban is revelációként hatott. Azt az időszakot tárja elénk, amelynek „órája még az európai időt mutatta”, s amelyben az egyre inkább kommercializálódó műtermi fényképészetet felváltja az úgynevezett festői stílus, a rendkívül időigényes, sok labormunkát igénylő piktorializmus – avagy fotóromanticizmus –, azt pedig a „manipulálatlan, csak a látvány erejében bízó modern fotográfia”. Képet kapunk a magyarországi művészfotó kialakulásáról, „a fényképészeti műfajok, a művészi és szolgáltatói szféra szétválásáról”, a fényképészek specializálódásáról (a fotóriporter, illusztrátor, portréfényképész, műszaki fotós megjelenéséről). Az albumban olvasható két tanulmány – Kincses Károly és Anne Cartier-Bresson (a párizsi kiállítás egyik kurátora) tollából – választ ad arra is, mi okozta ezeket a változásokat, ki honnan jött, és hova tartott.

Azután következnek a képek, amelyeket Kincses Károly személyes hangvételű, gyakran lírai és soha nem didaktikus szövegei kísérnek. Klösz György édeskés műtermi fotója. Székely Aladár, Máté Olga, Pécsi József, Landau Erzsi, Rónai Dénes gyönyörűséges portréi. Ifj. Divald Károly tájképei, magas hegyi felvételei, képeslapjai – milyen tágas és levegős volt akkoriban Budapest! Balogh Rudolf művészi városképei – ő készítette az első éjszakai felvételeket fővárosunkról, jó negyedszázaddal megelőzve Brassait, akinek az éjszakai Párizst bemutató albumát (1933) a legnagyobb hódolattal emlegetik ma is szerte a világon.

A Tabán, ahogy az építész Vydareny Iván, a műszaki rajzoló, filmes, riportfotós Escher Károly és a legjelentősebb német szakfényképészeti díjat elnyert Pécsi József látta. A párizsi divattervezőből fényképésszé (egyszerre volt műterme Budapesten, Nizzában és Hágában) és filmessé (Korda Sándorral dolgozott együtt) lett Angelo Funk Pál sejtelmes kikötői. Gazdag fotótörténetünk megannyi izgalmas emléke.
(Anne Cartier-Bresson – Kincses Károly: Kertész és Brassai előtt. A modernizmus gyökerei a magyar fotográfiában. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2001. Ára: 4600 forint)