Pár hete ezeken a hasábokon írtunk egy pedofília miatt elítélt amerikai-román történészről és ügynökről, Kurt William Treptow-ról, aki ontotta az angol nyelvű könyveket a dákoromán elmélet bizonyítására. Ismeri őt?
– Személyesen még nem találkoztunk, de láttam már a könyveit amerikai és kanadai könyvtárakban.
– Ezekben az intézményekben még mindig folyik a román–magyar könyvháború?
– Ennek ma már nincs túl nagy értelme, mert úgyszólván minden megtalálható az interneten; s ha mégsem, az amerikai könyvtárellátó rendszerben két hét alatt bármelyik könyvhöz hozzá lehet jutni. Ez a háború igazából húsz-harminc éve dúlt, és be kell vallani, hogy a magyarok – törvénytisztelő emberek lévén – nem nagyon jeleskedtek benne. A módszer egyszerű volt: ki kellett kölcsönözni a könyvet, aztán kifizetni az „elvesztésért” járó büntetést.
– Mi volt ennek az értelme?
– Hogy azok az amerikaiak – sajnos soha nem voltak sokan –, akik érdeklődtek a térség történelme iránt, lehetőleg csak az egyik fél álláspontját tükröző könyvet olvashassanak angolul.
– Hogyan működik ma a Corvinus Publishing? Milyen pénzből adják ki a könyveket?
– A mai napig több mint hatvanötezer kötetet ajándékoztunk főként amerikai egyetemi, államvezetési, kutatóintézeti és médiakönyvtáraknak, valamint történészeknek, újságíróknak és diplomáciai képviseleteknek. Mostanában terjesztettük ki működési területünket Magyarországra, Európára, Ausztráliára és a Távol-Keletre. Az eddig kapott, beszerzett, kiadott könyveink nagykereskedelmi értéke több mint félmillió amerikai dollár. Munkaközösségünk tagjai önkéntesek, fizetést semmiféle jogcímen nem kaphatnak, költségtérítés is csak számla alapján fizethető. Sajnos mind kevesebben vannak azok, akiket érdekel a magyarság szolgálatának ez a módja. Talán százötven kitartó támogatónk van, ők többnyire Észak-Amerikában élő magyar kisnyugdíjasok. Arra is akadt már példa, hogy terveinket a végrendeletükkel támogatták – néhai De Kova György barátunk jelentős összegű adománya például egy kötet teljes nyomdaköltségét fedezi. Hoszszú távú terveinket azokra a másod-, harmadgenerációs magyarokra építjük, akik ugyan már konyhanyelven sem beszélnek magyarul, de származásukat nem felejtették el.
– Miért tartják fontosnak a könyvek kiadását?
– Röviden összefoglalva: a magyarság külföldi hírnevének javítása, ellenfeleink propagandájának ellensúlyozása és az idegen kormányok felvilágosítása miatt. Hatásosan akarjuk előkészíteni a magyar lobbicsoportok munkáját, és angol nyelvű szakirodalommal támogatjuk őket. Távolabbi célunk a Duna-medencében élő népek megbékélésének feltételeit feltárni és lehetővé tenni. Ezért felkutatunk, felvásárolunk és terjesztünk angol nyelvű magyar történelmi tárgyú könyveket. Szükség esetén fordíttatunk vagy íratunk ilyeneket, aztán kinyomtatjuk (egy címet általában két és fél ezer példányban adunk ki), és célzottan, ingyenesen terjesztjük őket. Tavaly például az egyik hamiltoni magyar család jóvoltából Sisa István The Spirit of Hungary (Magyarország szelleme) című nagyszerű munkájából ötszáz példányt ajándékoztunk az amerikai szenátoroknak, washingtoni és budapesti külföldi követségeknek, külföldi tudósítóknak, kutatóintézeteknek, valamint közel kétszáz EU- és NATO-döntéshozónak. Az EU-s címekre ugyancsak elküldtük Janics Kálmán Czechoslovak Policy and the Hungarian Minority, 1945–1948 (A csehszlovák politika és a magyar kisebbség, 1945–1948), illetve Charles Wojatsek From Trianon to the first Vienna Arbitral Award (Trianontól az első bécsi döntésig) című könyvek, valamint az Eleven Hundred Years of Success (Tizenegy évszázad sikere) című CD-lemezünk egy példányát. Egy akcióban cáfoltuk Verhaugen úr állításait a kedvezménytörvényről, és több száz uniós diplomatának küldtük el a Kettős mérce című rövid memorandumot. Kiadtuk és terjesztjük két „fehér könyvünket” The East-Central European Syndrome, I–II. (A kelet-közép-európai szindróma, I–II.) címmel, és szétküldtük a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökének, Sólyom Lászlónak a What did the Venice Commission declare? (Mit hirdetett meg a velencei bizottság?) című tanulmányát is.
– Hogyan választják ki a lefordítandó könyvet, és kikkel íratnak, ha nem találnak megfelelőt?
– Általában kiválasztunk egy problémát, és körülnézünk a magyar könyvpiacon, mi kapható az adott témakörben. Ha találunk megfelelő könyvet, és megegyezünk a szerzővel-kiadóval, akkor azt fordíttatjuk le; ha nem, akkor megíratjuk a könyvet tisztességes, ám háttérbe szorított történészekkel. Gondosan figyelünk könyveink tartalmi minőségre, hiszen meg kell felelnünk a rendkívül szigorú amerikai egyetemi kívánalmaknak. A tényekre koncentrálunk, nem uszítunk, és nem próbáljuk tendenciózusan beállítani a dolgokat. Hogy megértse működésünk lényegét: a kedvezménytörvény megszavazása idején a külföldi politikusok nem sokat tudtak a Magyarországot és a Monarchia utódállamait érintő kérdésekről. Első döbbenetükben azt hitték, hogy ez teljesen új, példa nélküli kezdeményezés, ezért jogos a szlovák és a román reakció. A mi feladatunk ebben a helyzetben a tájékoztatás – az már más kérdés, hogy ebben az esteben az akkori kormány és külügy is tehetett volna többet.
– Milyen könyveken dolgoznak most?
– Két éve kezdtünk egy akciót: történelmi zsebkönyveket adunk ki ötezer példányban a térségben élő népek nyelvén saját történelmükről, saját forrásaikra hivatkozva, ám elfogulatlanul. A szerb, a román és a ruszin már elkészült, a szlovák is rövidesen nyomdába kerül. A négy zsebkönyvet angolra fordítva majd egyben is kiadjuk – ezt eddig senki nem tette meg, megjelenése óriási hiányt pótol. Többen úgy vélik, magyarul is ki kellene adni, mert otthon sem jelent meg ilyen felfogásban (a nemzeti érzékenységet figyelmen kívül hagyó) könyv a magyar és a környező népek viszonyáról. Feldolgozzuk majd a Kárpát-medencei kisebbségek történetét egy átfogó könyvben, de készül a Nemzetiségi bánásmód Európában és Magyarországon című kiadvány is. Haladunk a korral, hiszen terjesztjük a Hungary, Eleven Hundred Years of Success című CD-ROM-ot, amely a magyar történelmi adatok tárháza. Minden diák, tanár és kutató hozzájuthat, aki igényli. Ezer példányban kapták meg az EU és a NATO vezetői, így azt gondolom, nincs ma felelős beosztású politikus Brüsszelben, aki nem tud annak utánanézni, mi a helyzet a magyarokkal.
– Ma az információk jelentős részét a világhálóról szerzik be az emberek. Önöket hol lehet elérni?
– A honlapunk jelentőségét mutatja, hogy működésünk négy éve alatt eddig közel kétszázezren kattintottak ránk. A legtöbb böngésző az elsők között mutatja a Corvinus Libraryt, amikor a Hungarian History címszavakat ütik be a keresőbe. A weboldalon közel kilencven könyv olvasható teljes egészében angol nyelven. Rengeteg e-mailt kapunk – a románoktól, szlovákoktól néha gorombaságokat is, a harmadik-negyedik generációs magyaroktól pedig hálás leveleket. Nagy örömünkre az amerikai történelemtanárokat megcélzó akciónk után egyikük visszajelzett, hogy előadás-sorozatot épített kiadványainkra. Szükségesnek tartjuk az anyaországba irányuló honlapot is mihamarabb elindítani, mert bár a „bűnös nemzet” fogalmát már kevéssé használják, azért huszadik századi történelmünket még mindig erősen baloldali szempontok szerint tárgyalják.
origo.hu
Egyre nagyobb bajban van Ruszin-Szendi Romulusz, akár tíz évet is kaphat
