Közérdekek és magánimák

Úgy mondják, az emberhez még hiányzik egy láncszem. Enélkül nem komplett. Kutya fülit se ér. A hiányzó láncszem, óh… rémálmaimban se jöjjön elő. Eléggé rossz arcúak az előemberek. Meglehet, az ember a zombi és a jeti keresztezéséből származik, és Augustus császár operálta rá csak később a méltó és illő fejet. Ugyan kinek hiányzik egy láncszem? Hisz Illyés óta tudjuk, mert Illyéstől tudjuk, hogy mindenki szem a láncban.
Nem mindegy persze, hogy melyikben. Tito az imperialisták láncos kutyája. Ez is egy lánc. A gyermekláncfű is lánc, ugyanakkor az élőlánc mégsem a réten, hanem inkább az Erzsébet hídon szokott gyülekezni, blokád végett. A láncdohányosnak egy pakli a nyakék és egy rúd cigarettli a szem. A hitbuzgó pedig amúgy rózsafüzérben gondolkodik.
A rózsafüzér egyébként meglehetősen vidám történet: Vahhab, a vahabita Szaúd-Arábia megálmodója tudniillik a tánccal és a zenével együtt szerette volna betiltani. Van eszerint az önkénynek, az őrületnek és a doktriner szellemtisztaságnak egy olyan határa, melyen túl immár a bilincs a tilos, és a szabadság a kötelező. Szabad rablás és szabad fohász, felhőtlen egek alatt.
Jelzem, ez a röpdolgozat is szem a láncban. Egy hosszabb gondolatsor harmadik láncszeme. Volt már ilyen az Enciklopédia énezer történetében. Emlékszel a Kókuszdió 1-re és Kókuszdió 2-re? Az volt ilyen, de az megmaradt a kettő között. Még tovább kettőnél nem jutottam, Babits Mihály. Most bezzeg? Három a magyar. Ki gondolta volna, hogy a szentatya által nemrég megalkotott világosságos rózsafüzér ily hoszszú távú eszmélkedésre fog serkenteni?
Akinek van füle a hallásra, írják, szentségibb szinten. Most profán lélekkel én a jobb és rosszabb köröktől azt megkérdeztetem, hogy kinek van joga tudni? Kinek van joga látni? Alkotni? Észrevenni? Felfedezni – és új világokat teremteni? Mert hát mit is vett észre II. János Pál pápa? Valami magától értetődőt. Valami nyilvánvalót. Azt, hogy a rózsafüzérből – Jézus elimádkozható élettörténetéből – hiányzik mintegy tizenhét év. Azt, hogy a rózsafüzér tépett: hiányzik belőle egy láncszem. Akármelyikünk ráébredhetett volna erre. Valószínűleg tudtuk is, tudat alatt, ám ilyennek fogadtuk el. Születési rendellenességével egyetemben szerettük. Jó, de mi van akkor, ha valaki a laikusok közül egyszer csak megvilágosodik, és ugyanarra a következtetésre jut, mint II. János Pál pápa, s kiegészíti magában a rózsafüzért a hiányzó részletekkel? A maga esze szerint. Gond egy szál se, hisz imádkozni még a vallásban is szabad. Az egyház nem tiltja, hogy ki-ki a maga esze szerint is imádkozhasson az Úrhoz.
Vannak kanonizált imák és lehetnek magánimák. Csak épp a magánimák sohase válhatnak kanonizált imává. Egy magánima csak ritkán, bonyolult teológiai processzusok eredményeként válhat közérdekűvé. A rózsafüzérhez nyúlni pedig csak a pápának szabad. A rózsafüzér legalább akkora, mint Irak.
Irakot megtámadni s ezúton megváltoztatni ma csak egy szuperhatalomnak s a szuperhatalom elnökének, Bush elnöknek van módja. Ugyanígy a rózsafüzér megváltoztatásához is szellemi szuperhatalom, pápai tekintély kell. Pedig hát a rózsafüzér csak egy szófüzér.
Bizonyos dolgokhoz tehát csak egy adott tekintély vagy hatalom birtokában nyúlhatnak hozzá, szólhatunk hozzá. Az öltöztető a királynak sohase mondhatja, hogy meztelen. Ez a mindenkori köztársaság előjoga.
Ma úgy tűnik, sok a köztársaság és kevés a király. A nyilvánvaló hiányosságokat elvileg észreveheti és szóvá teheti akárki, s a tehetség elvben nem hatalom és tekintély, csak dicsőség és irgalom dolga. Házilagosan közérdekű rózsafüzért ugyan nem faraghatunk, de az alkotókészség egyéb ezer úton kedvére beteljesítheti magát. Vagy sem. Mert ami a politikában a hatalom és a teológiában a tekintély, az a természettudományban és a művészetben a trend.
Van egy együttes: Névtelen Nulla. Névtelen nullák, nevenincs, nehezen beazonosítható erőcentrumok írják elő, hogy mi hathat és mi nem. Hogy mely gondolatokból, művekből válhat kanonizált láncszem és melyekből nem. Az a természettudományos gondolat, mely nem jelenik meg valamely pápa vagy elnök, értsd irányadó, mértékadó szaktudományos folyóirat hasábjain, az csak magánima lehet. Rétegműsor. Szellemi pária. Érinthetetlen. Közérthetetlen. És érdektelen. A publikációhoz viszont impact-factor és ezeregy más mellékfeltétel szükségeltetik. A főtétellé váláshoz ezeregy mellékfeltétel.
A komolyan vételnek ma már majdhogynem teológiája van. E teológia szerint a huszonhat dimenziós téridő egy megengedett feltételezés, a mágneses töltés viszont magánima. Scientifican American, Nobel-díj, Oscar-díj. Az informatikai társadalom a szabad értékválasztás és a szabad szellemi felfedezés jogával áltat, kecsegtet, hiteget. Bármit közzétehetsz, ám hogy rád klikkelnek-e vagy sem, azt változatlanul egy nevenincs klikk határozza meg. Határozatra jőni rá nem ér?
Ha hirtelen szemedbe szökik, no nem a könny, hanem az, hogy hol sántítanak az évezredek, hogy hol billegnek a szilárd alapozottságúnak tételezett elméletek, akkor változatlanul egyedül vagy. Nincs hatalmad, hogy a világvershez hozzáírd a hiányzó szakaszt.
Hiába van vákuumod, semmivel se tudod betölteni a kiáltó és feltételezett hiányt. A meglátás változatlanul kevesek kiváltsága – privilégium. Divina et impera? Oszd meg és uralkodj? Változatlanul nem oszthatod meg a világot önmagával, mert fölötted – uralkodik.