MI A MAGYAR?

Babcsuszkó – bableves belefőzött tésztával.
Boszorkányszél – meleg napokon délidőben feltámadó futó szél, fuvallat. A határban dolgozók bele szokták dobni a szélbe a kezük ügyében lévő kapát, villát: hátha eltalálják vele valamelyik boszorkányt.
Csiripiszli – csíráztatott búzából készült pépes étel. Hagyományos böjti étek volt, amelyet lábasokban, fazekakban sütöttek ki.
Csuramurál – csorgat, vékonyan folyat.
Csökbök – kis növésű ember.
Dömhec – pocakos, elhízott személy.
Elcsöntörög – ide-oda tipegve elidőz, elmarad, elvan.
Eppe – puszi; megeppéz – megcsókol.
Farkapénz – állatok vételárához csapott kisebb összeg, borravaló. Eredetileg a megvásárolt állat hazahajtásáért járt ki, később csak a vételár megtoldása volt, és az eladó gyermeke kapta.
Félünnep – (egyházilag) nem parancsolt ünnep. Az ilyen napokon a szokásosnál kevesebbet dolgoztak, a ruházat és az étkezés is eltért a megszokottól.
Heremóka – gyermekek ijesztésére emlegetett képzeletbeli szörny.
Himpér – málna. Az 50-es évekig, ameddig csak saját szükségletre termeltek, ez a név járta, de amint ez a gyümölcs is kereskedelmi cikk lett, kiszorította a málna szó.
Kattancs – vizes kalács. Jellemzően hurkába való tölteléknek sütötték, de az uradalmi idénymunkások számára készített zsíros paprikás tekercset is ugyancsak kattancsnak nevezték.
Kusza – a tarlón összegereblyélt gabonaszálak halmaza.
Letyelótya – fecsegő természetű.
Maricskál – marokkal szétnyomkod, szétzúz. Jellegzetesen a moslékba került szilárd ételmaradékot, főtt krumplit szokták a lében turkálva maricskálni.
Megvirágzik – valaki nem sokáig marad meg valamilyen helyzetben, valamely helyen. Megvirul – valaki nem marad meg hosszan valamilyen helyzetben, állapotban. Nincs fogható eltérés a két ige jelentése között, a másodikat azonban régebbinek érezzük.
Nyüstöl – nagy öltésekkel varr valamit.
Pócik – a ház háta mögött a fal mentén végigfutó földpadka. Rendeltetése az volt, hogy a tömésfal alját megvédje a tetőről lecsorgó eső verdesésétől, így a felázástól.
Pilinga – kés pengéje.
Síp – pince torka, lépcsős vagy lejtős lejárati része.
Szerhéjalja – eresz által fedett tornác.
Szentelt barka – templomban megáldott barkás vessző. Az ilyen barkát régen féltve őrizték, és szemeiből égiháború alkalmával tűzbe vetettek néhányat a ház védelmére.
Tézsla – mezőgazdasági eszközök (eketaliga, fogas, borona, henger) ökrös vontatásánál használt alkalmi rúd.
Traktély – vendéglő, étterem.
Vakota – hegszerű folt a hüvelyesek hüvelyén, a krumpli vagy gyümölcs héján.
Zsiba – liba, kisliba.
Ábrahám Imre: Nyúl község nyelvkincse (Pannonhalmi-dombság), 1991