Gyökeres változáson ment keresztül a magyar gazdaság az elmúlt évtizedben, a gazdasági folyamatokban az állami szerepvállalás elkerülhetetlenül jelen volt. Az állam nem csupán szemlélőjeként jelent meg a folyamatban lévő gazdasági történések mellett, hanem gyakran irányítója, mozgatója, befolyásoló ereje, az utóbbi négy évben pedig aktív gazdasági szerepvállaló is volt, ami elsősorban a Széchenyi-tervben, az idegenforgalom fellendítésében vagy az útépítési programban nyilvánult meg – nyilatkozta lapunknak Papcsák Ferenc, aki úgy gondolja: a pénzügyminiszternek is egyet kell értenie azzal, hogy az állam a gazdasági folyamatokból nem vonulhat ki, sőt vannak és lesznek olyan területek a jövőben is, ahol fontos szerepe van.
A képviselő álláspontja szerint a közvagyon védelmével, a még meglévő vagyonnal kapcsolatosan szükséges az állami szerepvállalás jelenlegi szinten történő fenntartása. Az állami vagyon lebontása lényegileg a mai állapotok szerint az 1990-es induló állapothoz viszonyítottan is megtörtént.
Papcsák Ferenc emlékeztetett: az 1990-es állapot szerint 1670 milliárd forintnyi könyv szerinti értékkel mintegy 1859 vállalat várt arra, hogy tulajdonost cseréljen, ami véleménye szerint figyelemre méltóan nagy szám. A privatizációs folyamat „eredményeként” 1238 állami vállalkozás került 2001 júliusáig értékesítésre több-kevesebb sikerrel. Leszögezi, hogy a privatizáció szükségszerű volt, mivel ennek is köszönhetően alakult ki a mai tulajdonviszonyok szerinti – egészséges – arány az állami és a magántulajdon között.
Ugyanakkor megállapítható – mondta –, hogy a privatizációs folyamat mostanra lényegileg lezárult, a stratégiai, nemzetpolitikailag jelentőséggel bíró vállalkozások vonatkozásában viszont nem indokolt a további privatizáció.
Hangsúlyozta: hiba lenne egy gyors, átgondolatlan privatizációt elindítani most, mivel a magyar tulajdoni szerkezet véglegesnek tekinthető aránya már kialakult, és a költségvetés szempontjából sincs privatizációs kényszer. Az állami és magántulajdon aránya 20–80 százalék, ami – a környező országok adatait is figyelembe véve – általánosnak és elfogadottnak, EU-konformnak tekinthető.
Papcsák Ferenc szavai szerint a magyar állam további feladata a megmaradt állami vagyon megfelelő kezelése. Mint mondta, a polgári kormány jelentős lépéseket tett ezen a téren, de a hosszú távú elképzeléseit már nem tudta megvalósítani. Az akkori ellenzék delegáltjai is üdvözölték azokat az elképzeléseket, amelyek a szervezet vagyonkezelésre történő átalakítását célozták, az elképzelések azonban a jogszabály-előkészítés folyamatában rekedtek. Az új kormány a privatizációs folyamat lezárulta ellenére további privatizációs lépéseket erőltet. Kijelentette: az MSZP–SZDSZ-kormány 1994 és 1998 között, a privatizációval kapcsolatban tett lépései erősítik aggályait, hiszen ebben az időszakban számos állami tulajdonú társaságot értékesítettek, nem egy alkalommal kifogásolható körülmények között. Ehhez kapcsolódóan merülnek fel a – szintén jelzett időszakban értékesített – közel 550 vállalat privatizációjával kapcsolatos kérdések, amire László Csaba pénzügyminisztertől várják a választ.
Papcsák Ferenc és Lasztovicza Jenő fideszes országgyűlési képviselők arra kíváncsiak, hogy napjainkban milyen körülmények között működnek az 1994–98 között magánosított cégek; teljesültek-e a privatizációs szerződésben a felek által vállalt kötelezettségek, így különösen a foglalkoztatási kérdések? Továbbá nem tartja-e a pénzügyminiszter alacsonynak a privatizáció ellenértékeként kifizetett, akkor gyakran csupán öt-tíz százalékot a cégek akkori valós szerepéhez, a vagyon jelentős nagyságához és a piacon betöltött súlyukhoz mérten? Mennyiben valósultak meg a privatizációs szerződésben meghatározott feltételek? Mindezen vállalat privatizációjának reális értékeléséhez kérik, hogy László Csaba bocsássa rendelkezésükre az általuk megnevezett 547 társaság privatizációs szerződését.
Papcsák Ferenc 507, Lasztovicza Jenő pedig 40 cég privatizációjának körülményeiről és annak eredményeiről kíván felvilágosítást kapni, amelyek között megtalálható a már megszűnt Ácsi Cukoripari Rt., az Állami Nyomda Rt., a Balaton Bútorgyár Rt., a Balaton Füszért Kereskedelmi Rt., a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Rt., a már szintén megszűnt Bélapátfalvai Cement és Mészipari Rt., a Caola Rt., a Centrum Áruházak Rt., a Cívis Hotels Rt., a Domus Rt., az Első Pesti Hengermalom Rt., az Eravis Szálloda és Vendéglátó Rt., az Expressz Utazási és Szálloda Rt., a Globus Konzervipari Rt., a Győri Keksz Kft., a Gyulai Húskombinát Rt., a Magyar Pénzverő Rt., az Ózdi Acélművek Rt., az OREX Óra- Ékszer Kereskedőház Rt., a Pénzintézeti Központ Bank Rt., a Pénzjegy Nyomda Rt., a Polgári Bank Rt., a Szikra Lapnyomda Rt., a Taurus Gumiipari Rt., a Zalatej Rt. vagy a Zsolnay Porcelángyár Rt.
A képviselő végezetül elmondta: arra is választ várnak, hogy a pénzügyminiszter eredményesnek ítéli-e meg ezen cégek privatizációját, figyelemmel az értékesítés körülményeire, valamint az MSZP–SZDSZ-koalíció nevezett időszakban betöltött kormányzati szerepére.
origo.hu
Brutális verekedés szakította meg a majálist – videó
