A Jelcin-korszak feszültsége után szokatlan nyugalom köszöntött Oroszországra – állítják szinte egyöntetűen az elemzők. Az elnök már-már zavaróan magas, folyamatosan 70 százalék feletti népszerűsége is mutatja, hogy Putyin alapjában teljesítette a társadalmi várakozásokat. A 90-es évek viharai után az emberek rendre, nyugalomra és az életkörülmények javulására vártak, s e tekintetben nem eredménytelen Putyin eddigi országlása. Mint Andrej Rjabov is kiemeli, e viszonylagos nyugalommal a háttérben egyértelműen pozitív folyamatok indultak el Oroszországban. A szakértő kiemeli a formális hatalmi intézményrendszer megerősödését, a döntéshozatali mechanizmus átláthatóbbá válását. Mint ezzel kapcsolatban aláhúzza, az udvari intrikák helyett az intézményekre került a súlypont. Rjabov érezhető előrelépésként értékeli a föderális állam megreformálását, erősítését is.
Az eredmények többsége azonban nem is igazán az új vezetésnek, mint inkább a kedvezően alakult körülményeknek köszönhető, jegyzi meg Rjabov. A gazdaságban például az 1998-as devalváció hatásának, amely a belső piac élénküléséhez vezetett. Nem szabad elfelejtkezni – teszi hozzá – az olaj világpiaci árának hosszú ideje kedvezően alakuló trendjéről sem.
A politológus felhívja a figyelmet a külső körülmények kedvező alakulása ellenére elszalasztott lehetőségekre is, kiemelve a gazdaság szerkezeti átalakításának lassúságát. Különösen aggasztónak tartja, hogy a társadalom majd kétharmada az új gazdaság keretein kívül rekedt, ami konzerválja az elavult viszonyokat. E széles réteg ugyanis egyrészt a kommunisták bázisát alkotja, míg a másik fele mindig a hatalom mellett szavaz, amely így a reformok előrevitele helyett sokkal inkább e lecsúszott elektorátus nem túl nagy igényeinek kielégítésében érdekelt. Így aztán az ország most inkább egy körben forog. Rjabov nem tartja kielégítőnek a demokratizálás fokát sem. Mint aláhúzza, nem a formális intézményi rendszer megteremtésével van gond, hanem azok hozzáférhetővé tételéről. Így ne csak a tucatnyi oligarchikus cég tudjon hatni a döntésekre – említi meg példaként Rjabov –, hanem azokban érvényesüljenek a kis- és középvállalkozói réteg s a lassan formálódó középosztály érdekei is.
Az elmúlt három évben kialakult rendszer jellemzésekor a legtöbbet emlegetett szó a stabilitás, a kiszámíthatóság mellett a pragmatizmus. A legtöbbször az ország képességeinek reális értékeléséből kiinduló külpolitikai nyitást hozzák fel ennek illusztrálására. Emellett gyakran elhangzik azonban, hogy mindezt egy finoman etatista fordulat tette lehetővé a belpolitikában. Andrej Rjabov szerint totalitarista felhangról inkább csak Putyin politikai ellenfelei beszélnek, ők próbálják így beállítani az új rendszert. Egyes tulajdonosi csoportok ugyanis élesen konfrontálódtak a hatalommal, s a megtörésükre irányuló erőfeszítéseket minősítik így. Alapvetően reformorientált rendszerről van szó – állítja ezzel szemben Rjabov – még azon feszítő ellentmondás ellenére is, hogy a társadalom jelentős része szkeptikusan viszonyul a reformokhoz, a gazdasági hatalom pedig továbbra is tucatnyi oligarchikus óriáscég kezében összpontosul.
origo.hu
Füstös szobák titka – ő küldte Gyurcsánynak a selyemzsinórt
