A brüsszeli honatyák Strasbourgba mentek

A brüsszeli Európai Parlament legtöbb hivatalnokának ajtaja előtt egy pléhláda fekszik, ezt minden hónapban egyszer feltöltik mindenféle dokumentummal, amelyet azután egy kamionkaraván visz a 450 kilométerre lévő Strasbourgba. Az Európai Uniónak ugyan Brüsszel a „fővárosa”, és itt is van az Európai Parlament hétköznapi rezidenciája, ám Franciaország úgy kívánja, hogy az Európai Parlamentnek Franciaországban kell tartania az üléseit. E francia követelés teljesítése érdekében Strasbourgban egy, a plenáris ülések megtartására alkalmas üléstermet és 700 parlamenti tag és segítőik számára irodákat tartanak fenn. Minden hónapban egy hétig itt ülésezik az Európai Parlament.
Eugen Morgan az Európai Parlament képviselője, a költségvetési bizottság tagja szerint ennek a „strasbourgi nonszensz”-nek véget kell vetni. „Minden hónapban parlamenti munkatársak és adminisztrátorok ezrei kerekednek fel, hogy a négynapos parlamenti ülésre Strasbourgba vándoroljanak. Csak az utazási idő évente 25 855 munkanapot vesz igénybe és 3,9 millió eurójába kerül az európai adófizetőknek. A teljes költség évi százhetvenhárommillió euró, ami túl sok ahhoz, hogy történelmi hagyományokat ápoljunk. Az új tagok belépésével a költségek az égbe fognak emelkedni, ezért épp ideje, hogy ennek véget vessünk.”
Strasbourg főpolgármestere, Fabienne Keller szerint azonban városa az európai egység szimbóluma, és a szimbólumok fontosak. Rossz lenne, ha minden ülést Brüsszelben tartanának. Különben is az Európai Parlament tagjai egyre gyakrabban panaszkodnak, hogy Brüsszelben növekszik a bűnözés, míg Strasbourg egy nyugodt hely.
Lássuk be, ezek komoly érvek, az elmúlt héten is egy történelmi eseménynek lehettünk tanúi Strasbourgban: a honatyák elsöprő többséggel jóváhagyták a jelentkező tíz ország csatlakozását. Hatalmas tapsvihar tört ki a parlament zsúfolt üléstermében, amint Pat Cox, az Európai Parlament elnöke befejezte a szavazás országonkénti eredményének ismertetését. „Európa a történelemmel randevúzott” – tette hozzá emelkedett hangulatú beszédében. Günter Verheugen, az Európai Parlament bővítési biztosa szerint a szavazás az utóbbi idők legfontosabb döntése volt.
A kételkedőknek azt mondta „Az integráció, amit eddig elértünk, olyan békét, összhangot és prosperitást hozott, amelyet sohasem élveztünk korábban e kontinensen”. Cox szerint a szavazás meghatározó momentum volt egy igen hosszú folyamatban, melynek során „véget lehetett vetni a 20. századi Európát jellemző részekre szakadásnak és barbarizmusnak, és a közös értékek mentén egy egységes Európát lehetett létrehozni”.
Az ünneplést a kevés számú elutasító vokson túlmenően csak az zavarta némileg, hogy az Európai Parlament közalkalmazottai nyugdíjfeltételeik védelme érdekében éppen sztrájkot hirdettek. Az egyik szakszervezeti vezető arra a kérdésre, hogy miért éppen erre a zsúfolt hétre kellett időzíteni a sztrájkot, azt felelte, hogy máskor nem vették volna észre, hogy éppen sztrájkolnak. Szerencsére nem mindenki vett részt a megmozdulásban, így az ülés rendben lezajlott, a tolmácsok is a helyükön voltak, hogy a résztvevők tudják, mit ünnepelnek.