Anonymus szerint amikor Atilla I. Szent Leó pápával találkozott, egy angyalt látott az egyházfő feje fölött lebegni. Ez a látomás bírta rá arra, hogy a pápa békeajánlatát elfogadva elvonuljon Róma falai alól. A döntés egyben azt is jelentette: mégsem valósul meg egy „szkíta” vezetésű hatalmas birodalom, amely az Atlanti-óceántól a Tien-sanig terjedt volna. A végül német-római vezetéssel létrejövő középkori és újkori Európa véres és szomorú évezrede után az ember eltűnődik: ki küldhette oda azt az angyalt?
– Egyáltalán nem biztos, hogy volt angyal, és az sem biztos, hogy ez a találkozó létrejött. Ha mégis, nem Róma előtt. Atilla ugyanis sohasem járt Rómában. Mi a lemezborítóra azért feltettük a Képes Krónika miniatúráját, amely a nevezetes jelenetet ábrázolja. Történelmietlen talán, mégsem árt eljátszani a gondolattal, hogyan alakultak volna dolgok, ha a Római Birodalom romjain létrejön, és hosszú időn át egyben is marad egy akkor még lényegében azonos műveltségű, hatalmas népszövetség.
– Az akkori Nyugat ettől a verziótól Atilla korában sem volt elragadtatva…
– Hát persze! Mert ők akartak diktálni. El is vetették a magot Európa későbbi megosztottságát illetően (lásd Napóleon, Hitler, Sztálin). Mindig meghúzzák a választóvonalat a Dunánál, ott, ahol a római limes állt valaha. Különös, de a románok is tiszteletben tartották ezt Kun Béla idejében. Pedig az Atilla által elképzelt földrajzi-gazdasági egység olyan értékes régiót is magában foglalt, mint Közép-Ázsia. Egy olyan vidékről van szó, ahol ma Amerika azért harcol, hogy Kína mögé kerüljön a hegemóniáért folytatott küzdelemben. De szerintem már eldőlt: a jövő évezred a Távol-Keleté, és ennek nyugati hídfőállása lehetnénk mi.
– Atillával kapcsolatban a kortársak szinte szitokszóként emlegetik barbár keleti voltát. Durva és céltalanul kegyetlen figuraként ábrázolják, aki azt üvölti: „Ahová én lépek, ott nem nő többé fű.” Tibetben azért Kína folyamatosan megmutatja, hogy arrafelé sem Lao-ce mindenki.
– Igaz, de Kínát összességében kell vizsgálni. A világ egyik legrégibb kultúrája maradt fenn Kínában. Nem gondolnám, hogy a maoista évek mindent tönkretehettek volna. Érzem Kínában az erőt, látom, ahogyan harcol azért – és vissza is szerzi –, ami az övé. Egy biztos: hosszú történelmük során a helyükön maradtak, és onnan igyekeznek a világ változásaira reagálni. Annak ellenére, hogy a nagy falat az ázsiai hunok betörései miatt emelték, azért a magyarokat Európába szakadt testvéreiknek tekintik. Visszatérve Atilla alakjára, nagyon nehéz azoknak bármilyen meggyőző érvet mondani, akik rasszista elméleteket követve Atillában máig Hitler előképét szeretnék látni, vagy egy kalap alá vennék bármelyik megalomán világhódítóval. Hát volt olyan, aki hajóra ült az arany miatt a keresztes zászló alatt.
– A köztudatban talán nincs is benne igazi mélységében, mit is jelent a vele kapcsolatban oly gyakran emlegetett „Isten ostora” kifejezés.
– Blaskovich Lajos írja Őshaza és Kőrösi Csoma Sándor célja című könyvében: „A hunok beáramlásának következménye, hogy végleg összetörte Róma hatalmát, és így a Német-, Francia-, Spanyol-, Angolországok akkori néptörzseinek önálló élete, nemzeti kialakulása megindulhatott… Kultuszát is az elfogulatlan nyugati tudósoknak kellett feléleszteniük, és figyelmeztetni bennünket, magyarokat arra, hogy Atilla ősatyának mivel tartozik Anglia, Német- és Franciaország és az egész keresztény világ.”
– Ebből a hálából az utódoknak nem sok jutott.
– Némi cinizmussal azt mondhatnám, azért lépjünk be az Európai Unióba, hogy legalább lehetőséget adjunk a franciáknak arra, hogy amit a trianoni békeszerződéssel ellenünk vétettek, azt rendbe is hozhassák. Népünk túlnyomó része kiáll mellettük az iraki háború kérdésében, de ők is álljanak ki a határainkon túl élő testvéreinkkel kapcsolatos gondjainkban.
– Mi a véleménye arról, amikor uniós csatlakozásunkat a Szent István-i műhöz próbálják hasonlítani?
– Nagyon dühít. István király uralkodásakor még alapvetően független, erős magyar államról beszélhettünk, az Európai Unióval viszont maradék függetlenségünket is vásárra viszik idegenszívű vezetőink. Különösen elborzaszt, ahogyan hős exkommunisták kijátsszák az országot az arab világ és természetes európai szövetségeseink ellen.
– Hagyományaink, kultúránk határokon belüli elfogadtatása terén ma olyan rossz a helyzet, hogy az már az unióban is csak javulhat.
– Jó példa erre, ahogyan bizonyos tudományos körökben a mai napig a hun–magyar rokonság kérdéskörét Atilla életműveként kezelik, agyonhallgatják és kigúnyolják, miközben például a Corriere della Sera című olasz napilap arról tudósít, hogy Aquileában, abban a városban, amelyet egykor Atilla elpusztított, tudományos tanácskozás zajlik azzal a bevallott céllal, hogy az Atilláról kialakított igazságtalanul negatív képet kiigazítsa.
– Hogyan ünnepli az Atilla-évet?
– Készítettem egy emléklapot ebből az alkalomból, amelyet kedves ismerőseimnek küldtem el. Az Atilla kardját, a csodaszarvast és a turulmadarat ábrázoló kép túloldalán Arany János-idézet olvasható a Buda halálából: „Csillag esik, föld reng…” Ezeket a szavakat, úgy gondolom, komolyan kell vennünk, a kozmikus történések valóban hatnak ránk, meghatározzák, mi történik velünk. Elég, ha a mostani világfolyamatokra gondolunk.
– Milyen rendezvények várhatók, készül-e film, születik-e valamilyen kiadvány a jeles alkalomra?
– A Turán című folyóirat idei első száma Atilla-szám, de egész évben foglalkozik a lap a hun király személyével, életművével. Nagy filmet tervezünk, olyat, amely méltó emléket állít Atillának, de az anyagiaktól függ, mikor tudunk belevágni. Tavaly Tápiószentmártonban avattak Atilla-szobrot. A soproni Atilla-szobor még a negyvenes évek elején készült. Rákosiék nem rombolták le, érdekes módon csak elásták. 1991-ben a helyiek kiásták, és újra talapzatra került. 2001-ben avattuk Szentendrén az Atilla kardjára emlékeztető, csodaszép oszlopot. Remélem, az idén az előző kormány alatt kezdődő szoborállítások sorozata folytatódik, sok helyen emlékeznek majd meg maradandón az uralkodóról, akit legkeresztényibb királyaink sora is nagy elődjeként tisztelt. Ha kis közösségekben éltetjük a hagyományt, talán nehezebb lesz eltépni a gyökereinket.
origo.hu
Orbán Viktor személyesen tárgyalt a nemzetközi sztárprofesszorral – fotó
