Kéri László:
Az igen szavazatok aránya nem volt meglepő, mert aki nemmel szavazott, az megtehette azt is, hogy nem megy el. Ez szerintem válasz az alacsony részvételi arányra is. Ez nem ugyanaz a választási lehetőség, amikor van mit mérlegelni. Az ország döntő többsége tudja ugyanis, hogy nem valós kérdés, hogy csatlakozunk-e vagy nem. Néhány napon belül senki nem emlékszik majd a részvételi arányra. Budapesten a kevesebb igen voks annak tudható be, hogy azoknak a politikai erőknek, amelyek a „nem” mellett politikai tábort is tudtak szervezni – elsősorban a MIÉP és más alternatív értelmiségi csoportok – bázisa a főváros. Ez volt az a választás, ahol a kampánynak nem volt sok jelentősége. Az is ostobaság, ha döngeti a mellét a kormány, de az is, ha az ellenzék azt mondja: a rossz kormánykampány miatt volt ilyen a választási részvétel. Az viszont valóban igen fontos kérdés, hogy elegendő-e az egy év a felkészülésre, mert a Horn-, az Orbán- és a Medgyessy-kormány közös mulasztásai öszszeállnak.
Fricz Tamás:
Az eredmény semmiképpen nem tekinthető sikernek, ezért szerénységre kell késztetnie a politikai szereplőket. Az igenek aránya szép, de a választási részvétel nagyon sivár. Medgyessy Péter előre elkészített szombati beszédében közölte, hogy európai módon cselekedtünk. Ez azonban nem helyénvaló megállapítás, mert 1972 óta hét uniós népszavazás volt a miénk előtt a különböző országokban, mindenütt minimum hatvanszázalékos részvétellel, de gyakori volt a 70-80, sőt Dániában a 90 százalékos megjelenési arány is. A szombati eredményre elsősorban a kormányzat nem lehet büszke, mert a csekély részvételi arány egyik oka a teljes egészében rossz és elhibázott kormánypropaganda. Döntési helyzetben voltak: vagy a demokratikus európai módszer szerint felnőttnek tekintik a magyar lakosságot és beavatják a pozitívumokba és a negatívumokba, vagy ismét alattvalóként kezelve őket, sikerpropagandával, általános, semmitmondó hurráoptimista kampánnyal ráveszik az embereket, hogy azt cselekedjék, amit a kormány akar tőlük. Ez utóbbi a kádári korszakra emlékeztet. A kormány a magas részvételben bízott, és abban, hogy akkor ebből politikai tőkét szerezhet, ami esetleg felvetheti számukra az előre hozott választást, így azonban a minimálisra korlátozódott ennek a lehetősége.
Lakner Zoltán:
Örvendetes az eredmény, de az lett volna igazán jó, ha a választók többsége elmegy szavazni. Az alacsony részvétel okait keresve a kormánypropaganda hibáztatásával nem érhetjük be, de az sem helyes, amit kormányoldalról lehet hallani, hogy az ellenzék hozzáállását hibáztatják. Azon viszont el kell gondolkodni, hogy az ország lakosságának a fele ezt az ügyet egyszerűen nem érezte anynyira a magáénak, hogy elmenjen szavazni. „Kincstári szövegek” azok a magyarázatok, hogy előre lehetett tudni az eredményt. Inkább arról van szó, hogy négymillió ember azt gondolta: nem rendelkezik kellő információval ahhoz, hogy döntsön, és a feje fölött dőlnek el a dolgok. Úgy tűnik, az a csaknem másfél évtized, amióta demokráciában élünk, nem győzte meg a magyarokat arról, hogy saját sorsukról nekik kell dönteni. Az uniós csatlakozásnak éppen az lenne a lényege, hogy az emberek a kezükbe vehetik az életük irányítását, és nincsenek kiszolgáltatva az aktuális kormánynak. A következő egy év nem lesz elegendő a felkészülésre, mert vannak olyan történelmi okok, amelyek miatt a magyarok nem annyira bíznak a politikában, a politikusokban, de a saját erejükben sem. Szemléletváltásra lesz szükség, amelynek során ezek a korlátok csak évtizedek alatt fognak leomlani.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
