A Népstadion előtt felbukkant az osztályellenség

Hol van már a tavalyi hó? Hol van az az idő, amikor egy válogatott labdarúgó-mérkőzés jegyüzérét idehaza pénzbüntetésre ítélték? Ez a fajta bűncselekmény nálunk alighanem egyszer és mindenkorra kiment a divatból. Nem általában a jegyüzérség, csak a futballmeccsek jegyeiből származó haszon.
Szegény jegyüzérek, akik valamikor egy magyar–osztrák mérkőzésből – ha ügyesek voltak – meggazdagodtak, ma legfeljebb csak koldulhatnának a Népstadion bejáratánál, de így sem biztos, hogy jutna vacsorára nekik. A „szakma” virágzó időszakának számított az a kor – az ötvenes évek –, amely összenőtt az Aranycsapattal.
Kevés olyan dolog történt abban az időben az életünkben, amit visszasírunk, de az akkori futballt örökké siratni fogjuk, minden járulékával együtt. Éppen ezért különös érzés kerített hatalmába abban a percben, amely kezembe juttatott egy jelentést 1955-ből „a főváros területén működő kerületi bíróságok, valamint a büntető fellebbviteli tanácsok az árdrágítás, üzérkedés és spekuláció miatt indított bűnügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatáról”.
A jelentés tulajdonképpen emlékeztetőül szolgál a Budapesti Fővárosi Bíróság akkori elnöke számára négy hónap tapasztalatáról, az ítéletekről készített statisztikákról. S miközben a válogatott meccsek jegyüzéreiről olvashatunk, kikerekedik egy teljesebb kép is a társadalom perifériájáról.
A bevezetőben mindenekelőtt az ítélkezés hiányosságait taglalják: „1. A büntetéskiszabás gyakran liberális és törvénysértő. 2. Az osztályharcosság hiányzik az ítélkezésből. 3. Bíróságaink nem értékelik az életszínvonal elleni cselekmények politikai jelentőségét. 4. Sok esetben helytelenül alkalmazzák – különösen jegyüzérekkel szemben – a Bhő. 273. pont 1. alpontját és a vádlott által elért nyereséget kifejezetten csak effektív forint értékben értelmezik.”
„A B. VIII. [kerületi bíróság – a szerk.] 2303/1954. sz. ügy vádlottját, aki a magyar– román futballmérkőzésre érvényes 2 db 20 Ft-os belépőjegyet 40 Ft-ért árulta, mindössze három hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, törvénysértően alkalmazva a Bta. 55. paragrafusát.”
Pergessük vissza az éveket. A világbajnoki döntőt követően először lépett pályára válogatottunk 1954. szeptember 26-án Budapesten, a románok ellen. Kilencvenháromezer (!) néző volt kíváncsi Puskásék játékára. A válogatott közmegelégedést keltő győzelmet aratott: 5-1-re nyert a Népstadionban.
Október 10-én elcsíptek egy újabb jegyüzért. „A B. VIII. 2524/1954. sz. ügy vádlottját, aki a Magyarország–Svájc [3-0, 94 ezer néző előtt] labdarúgó-mérkőzésre érvényes 4 db 15 Ft-os jegyet 25 és 30 Ft-ért árulta, hat hónapi felfüggeszett börtönbüntetésre ítélte a kerületi bíróság.”
Lássunk most néhány másfajta esetet.
„A B. VI. 1420/1954. sz. ügy vádlottját, aki a 2,70 Ft-os mozijegyet 5 Ft-ért árulta, és tettenéréskor 8 db jegyet találtak nála, a bíróság mindössze 300 Ft-ra marasztalta el. Az ítélet jogerős. Törvényességi óvás kezdeményezését látom indokoltnak.”
„A B. IV. 4/1955. számú ügy mindkét vádlottja a közértben összevásárolta a tojást 1,70 és 1,80 Ft-ért, és azt az újpesti piacon feketén 2,60 és 2,80 Ft-ért árulta. Vádlottaknak egyéb kereseti forrásuk, foglalkozásuk nincs. A bíróság itt is törvénysértően alkalmazta a Btk. 51. paragrafusát, és a vádlottakat három-négy hónapi börtönnel sújtotta. Fokozza az ítélet liberalizmusát, hogy az elkövetés idején, 1954 novemberében igen kevés tojás került a piacra, a dolgozók ezért általában sorbaálltak.”
„A B. VIII. 139/1955. sz. ügy vádlottja esetében, aki 5 kg lúgkövet 30 Ft-ért megvásárolt és azt 40 Ft-jával kínálta eladásra, a bíróság mindössze 500 Ft pénzbírság kiszabását látta jónak.” Stb.
Figyelemre méltó és jellemző a korra – a konkrét eseteken túl – a bírálatban olvasható következő szövegrész: „Bíráink általában a büntetés kiszabásakor sehol nem foglalkoznak azzal, hogy miként értékelte a bíróság a konkrét cselekmény társadalmi veszélyességét. Pl. az V. és VI. kerületi bíróságon egyetlen jegyüzérrel szemben kiszabott ítéletben sem lehetett azt olvasni, hogy a bíróság tekintettel lett volna a cselekmény rendkívül nagy, romboló hatására, hogy a munka után szórakozni vágyó dolgozó azért nem tudta kulturális igényét kielégíteni, mert lelketlen és naplopó jegyüzérek, addig, amíg ő dolgozik, a jegyeket felvásárolják, és neki csak sokszor tízszeres áron sikerül ezektől az üzérektől jegyet szereznie. Nem érzik bíráink e körülmények nagyfokú politikai jelentőségét, hogy a kevésbé öntudatos dolgozó nem a jegyüzérek káros tevékenységét szidja, hanem állami és kulturális szerveink helytelen intézkedésében látja kultúrigénye megrövidítésének okát. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy bíróságainknak ítélkezésükben sokkal keményebben és osztályharcosabban kell visszaverniük az osztályellenség támadásait…”
Végezetül: „A B. VIII. 139/1955. sz. ügy büntetett előéletű vádlottját, aki a magyar–osztrák labdarúgó-mérkőzésre érvényes 3 db 25 Ft-os jegyet 70 Ft-ért árulta, a bíróság mindössze 2000 Ft-os pénzbüntetésre ítélte.”
Erre a bizonyos október 16-i, népstadionbeli mérkőzésre 104 ezer néző (!) volt kíváncsi. A magyar csapat parádés játékkal 6-1-re győzte le a „sógorokat”. Schwartz dr., az Austria elnöke így nyilatkozott a találkozó után: „Ez a mérkőzés futballálom volt. A magyarok lökhajtásos repülőgépen száguldoztak, a mieink a bécsi fiákernél maradtak.”
Csoda hát, ha valaki a 25 forintos jegyeket 70 forintért árulta?
Bezzeg ma megfizetnénk egy ilyen meccsért a belépőjegy tízszeresét is! De hol van ma már egy ilyen mérkőzés? Sehol. Ezért hát az osztályellenségre se vár osztályharcos megtorlás.