Jelenczki István József Attila hátrahagyott verseiből és töredékeiből készült összeállítása, a Hagyaték című filmvers – amelyet nemrég vetítettek a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) – Mérei Anna József Attila édesapjának életét nyomon követő dokumentumfilmjével együtt a szó döbbenetes erejével szembesít.
Fiatal pár bóklászik a Gát utca 3. szám alatti kis lakásban, amelyben József Attila született 1905. április 11-én, s amely 1964 óta emlékhely. A külső falon a régi márványtábla a „proletár költőt” köszönti. Bent, a 2002 óta látogatható új kiállításon, amelyet Bagó Ilona, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa rendezett, szűkítő, kisajátító értelmezésnek nyoma sincs. Családi fényképek, hivatalos iratok születésről és halálról, az itthoni, a bécsi, a párizsi tanulmányokról, megjegyzés vágyakról és valóságról. Diszkrét útbaigazító feliratok és gyönyörűséges szövegek: versek, prózarészletek, levelek, rajzok. Üveg alatt könyvek, amelyekkel valaha együtt élt a költő: Ady-, Babits-, Batsányi-, Baudelaire-, Berzsenyi-, Burns-, Victor Hugo-, Juhász Gyula-, Rimbaud-, Turgenyev-, Verhaeren-kötetek magyar és francia nyelven, Simonyi Zsigmond A magyar nyelv élete, Marx A tőkéje franciául. A fiatal pár böngészi a dokumentumokat, hosszan nézi a képeket. Vissza-visszalépnek, nehéz innen elmenni.
József Attila hagyatékának öszszegyűjtésével 1949-ben bízta meg a költő testvérét, József Jolánt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. A törzsanyagot tőle és Szántó Judittól az ötvenes években vette át a Petőfi Irodalmi Múzeum, azóta is ott őrzik. Ennek a múzeumnak van a legnagyobb József Attila-gyűjteménye. De innen-onnan azonban még mindig előkerülnek kéziratok: az utóbbi három évben három is felbukkant, az Eszméleté, a Falué és a Vas-színű égboltban (a Reménytelenül második része) című versé. Továbbra is lappanganak viszont a Vágó Mártához írott József Attila-levelek, amelyek nyomát a múzeum elvesztette. A kilencvenes évek végén újabb rejtéllyel szembesültek a munkatársak. Valaki egy köteg 1923-ból való képeslappal állított be, amelyet állítólag József Attila címzett Espersit Máriának. A múzeumnak megvételre felajánlott lapokon csak egy-egy sor írás látható, de az összes lap egy-egy sora összeolvasva akár verset is kiadhat. A szóhasználat jellemző József Attilára, de a kézírás, úgy tűnik, nem az övé – tudjuk meg Bagó Ilonától.
A Hagyaték, amelyet Jelenczki István eredetileg a trilógia egyik részének szánt, baráti segítséggel, minden támogatás nélkül készült el 2001 decemberére. A rendező később úgy döntött, hogy ettől független, önálló trilógiát forgat. Ez a filmfolyam hatvan–hetven százalékban összeállt, de csak azért, mert a rendező barátai, munkatársai részint ingyen dolgoznak, részint másként segítik. Trilógiatervének sorsa jól mutatja a hazai filmtámogatási rendszer összes visszásságát. Jelenczki István éveken keresztül hiába kilincselt anyagi segítségért a legkülönbözőbb fórumokon. Először 1999-ben pályázott a mintegy tizenhatmillió forintos költségvetésű filmre. Elutasították, akár az utóbbi két-három évben beadott negyvenhárom pályázatából negyvenegyet. Az ORTT 2000-ben kiírt portréfilmpályázatán nyert, de a pénzhez csak 2002 januárjában jutott hozzá. Akkor tudta elkezdeni a József Attila-filmtrilógia munkálatait.
Jelenczki a Csillagidő című katalógusban csak ennyit árul el magáról: „1956 januárjában születtem. Kiállításaim egyre mélyülő stációk a halálhoz vezető úton.” Főiskolát nem végzett, de 1976-tól tucatnyi filmet forgatott, köztük portrét Mészöly Miklósról, Polcz Alainről s a zseniális csillagászról, Izsák Imre Gyuláról (A hold túlsó oldalán). Haláljog és Elvesztünk című alkotásaiért a 25. magyar filmszemlén megkapta a dokumentumfilm kategória rendezői különdíját. Képeit, fotómontázsait egyéni és csoportos kiállításokon mutatta be 1975-től. Dokumentumfilmje, ha egyszer elkészül, hiányt tölt majd be, mert mindmáig nincs olyan film, amely József Attila egész életét mutatná be. Nagy szükség volna hiteles és minél teljesebb dokumentumfilmre, mert több jel mutat arra, hogy még ma sem tudunk mindig a „percnyi lét” okozta feszültségeket leküzdve beszélni József Attila életéről és életművéről.
Jelenczki trilógiája a költő életének drámai-dramaturgiai pontjaira összpontosít. A „maga teljességében, minden rárakódott politikai előítélet nélkül” akarja őt bemutatni, érzékeltetve máig ható kulturális kisugárzását, tudatosítva, hogy zseniális emberről van szó. Jelenczki az évekig tartó előkészületek során végigjárta József Attila életútjának összes hazai és külföldi helyszínét, adatokat gyűjtött, fényképtanulmányokat készített, beleásta magát a PIM és más múzeumok, levéltárak József Attila-gyűjteményeibe, a Magyar Rádió hang- és a Magyar Televízió képarchívumába. József Attila személyiségét interjúk, archív kép- és hangfelvételek, játékfilmes helyzetek, képversek segítségével rajzolja meg. A költemények Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva és Simon Péter előadásában hangzanak el. Szakértőnek Tverdota Györgyöt kérte fel.
„Halála óta csaknem minden politikai hatalom megpróbált élni és visszaélni nevével, költészetével – írja a szinopszisban Jelenczki. – Veszélyes, ha az ember eltávolítja életművéről a politikai hatalmak manipulált szennyét. Veszélyes, mert ha ez a kísérlet – a »talált tárgy megtisztítása« – megtörtént, akkor ott áll ő a maga független, zseniális szellemiségével, ott áll az Ember esendőségében, bűneivel és azzal a »tisztasággal«, amit soha nem tudtak neki megbocsátani.” Neki, akinek annyi csodálatos verset köszönhetünk, és aki oly fájdalmas sorokat írt Vágó Mártának 1928-ban: „Ami kívül hiányzik a világból, azt az ember belül, önmagában kell megteremtse, mert máskülönben elpusztul.”
origo.hu
„Engem nem érdekel, hogy hol lesz király, csak itt ne, Pápán”
