Ebben az évben már nem várható komolyabb áremelés a téglapiacon – mondta lapunknak Péter Gyula, a szövetség elnöke. Hozzátette: a piacvezető Wienerberger Téglaipari Rt. – amely cég magatartása az egész hazai piacot meghatározza – ez évben már öt százalékkal megemelte árait, további emelést a jelentős gázárváltozás ellenére sem tervez. Egyébként komolyabb emelésre utoljára a múlt évben került sor, aminek következtében a termékek árszínvonala a szlovák árakat érte utol. Ugyanakkor a szlovén, az osztrák és a német áraknál 30 százalékkal még így is alacsonyabb – tette hozzá az elnök, aki a gyártók forgalmáról szólva megjegyezte: 2001-ben a pozitívan változó építési támogatások miatt még kivárt a piac, aminek következménye a téglagyártók és -forgalmazók tervezettnél gyérebb forgalma volt. Múlt évben azonban nemcsak a kivárások generálta forgalmat sikerült behozniuk a gyártóknak, de a további igények megjelenésével ritka sikeres évet zártak. A 2003. év első két hónapjában viszont pangó piac volt az általános, s a kereslet némi növekedése csak márciustól figyelhető meg. Péter Gyula szerint a múlt évi kiváló téglaeladási mutatókat az idén nem tudja hozni a piac, ugyanakkor tetőcserépben lát esélyt a forgalom szinten tartására.
A téglapiac helyzetén a külpiacok sem lendíthetnek jelentősen, hiszen az elnök szerint a téglatermelésben nemcsak a behozatal, hanem a kivitel volumene is minimálisnak tekinthető. Igaz, burkolótéglát kisebb mennyiségben szállítanak Horvátországba magyarországi cégek, s jut némi export Romániába is, ám a környező országok téglából többnyire önellátók. Ennek oka, hogy a tégla szállítása 98 százalékban közúton zajlik, s a le- és felrakodás során magas az élőmunka költsége, az ideális szállítási távolság pedig 50 kilométeren belül van. A cseréppiac az elnök szerint azonban más: a Magyarországon gyártott 4,6 millió négyzetméternyi kerámiacserép duplája kerül egy évben a tetőkre. Vagyis ez esetben az import jelentősnek nevezhető. Ezen felül több mint négymillió négyzetméternyi betoncserép kerül az épületekre, továbbá kétmillió négyzetméternyi olyan anyag, amelyet a szakember szerint jobb lenne nem használni.
A tégla- és cserépgyártás a rendszerváltozás előtt nagyvállalati keretek között, trösztirányítással folyt – emlékszik vissza Péter Gyula, majd az akkori termelési adatokról megjegyezte: a kisméretű téglából (NF: 6,5´12´25 centiméteres) a 70–80-as években kétmilliárd darabot állítottak elő egy év alatt a hazai 116 téglagyárban. (Napjainkban 36 cég 57 gyárban termel.) Cserépből pedig 100 millió darabot kellett gyártani. A tégla többnyire jó minőségű volt, a cserépé viszont inkább pocsék. Összehasonlító adatként a szakember elmondta: a korábbi kétmilliárd tégla a 90-es években 1,2 milliárdra zuhant vissza, és ezután csak nagyon lassan indult meg a termelés bővülése, s érte el a produktum az évi 1,50-1,55 milliárdot. Napjainkban a cseréptermelés pedig 75 millió darabot tesz ki.
Péter Gyula ismertette: a 80-as évek végén a téglás és cserepes szakma újabb gyárak építéséhez kapott állami támogatást. Az üzemek megépülését követően azonban az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) piaci értékük töredékéért rövid idő alatt eladta azokat. Néhány év alatt, 1994-re a teljes szektor magánkézbe, főleg külföldiek kezébe került. Mára a téglapiac 80 százaléka, a cseréppiac pedig teljes egészében külföldi kézben van. Az állami vagyon eladását külföldieknek Péter Gyula ekképpen kommentálta: „ha akarom, ez rossz döntés volt, ha akarom, jó”. Utóbbi mellett szól – úgy véli –, hogy a lakosság a külföldi cégek megjelenésével nyert, hiszen a hazai tőkeszegény magyar vállalkozások akkortájt nem tudták volna felvenni a versenyt a multinacionális vállalatokkal sem a befektetések és a fejlesztések, sem az új technológiák meghonosításában.
Az utóbbi években a termelésfelfutás az elnök szerint azért következett be, mert az Orbán-kormány a szakma véleményét meghallgatva 2000-ben elindította kedvező lakástámogatási rendszerét. Ennek megvalósításához pedig jelentős mennyiségű építőanyagra volt szükség. A támogatási rendszer legnagyobb sikerét Péter Gyula abban látja, hogy a banki lakásépítési hitelkamatok 26 százalékról 2,75–4 százalékra zuhantak, ez pedig nagyban elősegíti a régen várt lakásmobilitás kialakulását. Érdekes módon az elnök korábban ellene volt a használt lakásokhoz adandó támogatások bevezetésének, mára azonban változtatott véleményén. Mégpedig azért, mert a használt lakás esetében az adásvétel, a cserék, az ügyletek végén gyakran áll új lakás, s ez jelentősen indukálja a mobilitást.
Az MTSZ elnöke kiemelte a lakásépítés gazdasági jelentőségét, s kijelentette: az ebbe fektetett pénzek igenis megtérülnek az államnak. Ezért sem szabad a támogatásokat csorbítani, sőt növelni kell azokat. Állítását egy adattal is alátámasztotta: amíg az EU-ban e területre a GDP két, két és fél százalékát fordítják, addig hazánkban csupán 0,7 százalékát. Péter Gyula szerint pozitívum, hogy a Medgyessy-kormány sem nyúlt – eddig – komolyabban, drasztikus módon a támogatásokhoz. Az elnök megjegyezte: a lakástámogatási rendszer működtetésének politikai üzenete és értéke is van, hiszen felmérésük szerint a pozitív állami szerepvállalással létrehozott egyetlen lakás akár 25-30 polgárra is kedvező hatást gyakorolhat a kormányzat megítélésében, ez pedig négyévente szavazatokban számolható.
A szakember a lakáspiacon további lépéseket tart indokoltnak, s a már említett mutatókon túl állítását újabbakkal erősíti meg: amíg hazánkban tavaly ezer lakosra számolva 31 új otthont adtak át, addig a minőségileg és szerkezetében jobb lakásállománnyal bíró Ausztriában ez a mutató öt, Németországban 7,5 volt. Az uniós peremországokban még ezt is meghaladva szárnyal az építés, s ezen viszonyszám Írországban és Portugáliában eléri a tíz-tizenegyet. Ez pedig arra enged következtetni – teszi hozzá a szakember –, hogy a majdani uniós peremállam Magyarország is hasonló eredményeket tud elérni.
origo.hu
Kiderült, miért látogatott Pécsre Orbán Viktor
