Már az ostrom sem a régi

Az amerikai hadsereg bagdadi tevékenységét egyelőre semmiképpen sem lehet ostromnak nevezni a szó hagyományos értelmében. Sokkal inkább a védőket tesztelik, és igyekeznek minél nagyobb veszteséget okozni nekik. Bármi is lesz azonban az elkövetkező napokban az iraki főváros sorsa, eleste sem jelentené még a háború végét.

Bagdadban a hagyományos, történelemből megszokott városostrom helyett furcsa, az amerikai katonai-politikai célkitűzéseknek legjobban megfelelő műveletek zajlanak a napokban. A második világháborús, vagy az 1999-es grozniji tapasztalattal szemben ugyanis nincs szó Bagdad körülzárásáról, elszigeteléséről, területlefogó légi-tüzérségi előkészítésről, amely a védők földhöz szegezése, tehetetlenségre kárhoztatása mellett az épületek, illetve a lakosság nagyarányú pusztulásával jár. Éppen ellenkezőleg, a város 10-20 kilométeres körzetében lévő bázisaikról az amerikai erők gyors kombinált gyalogsági-páncélos műveleteket hajtanak végre Bagdad központjában. A hagyományos katonai terminológia szerinti „erőszakos felderítésre” emlékeztető rohamok során igyekeznek minél nagyobb veszteséget okozni az iraki erőknek, tapasztalatot szerezni azok harcmodorával kapcsolatban, tisztázni elhelyezkedésüket, mozgásuk útvonalát. A műveletek célja az is, hogy aktivizálják, mozgásra kényszerítsék az eredetileg beásott irakiakat, akik így kiszolgáltatottá válnak a légitámadásoknak. A feladatot végrehajtó, többségében századszintű alegységek aztán üzemanyaguk és lőszerük fogytával visszatérnek kiindulási körzeteikbe.
Ezt erősíti meg a Pentagon tegnap kiadott közleménye is, mely szerint a Bagdadban folyó amerikai hadművelet erődemonstráció, s még nem minősíthető feltétlenül a Bagdad birtoklásáért vívott csatának. Olyan üzenetet küld a jelenlegi hadművelet az iraki rendszernek, amelynek célja megmutatni: oda megyünk, ahová akarunk, és akkor, amikor akarunk – idézte a Reuters a szóvivőt.
Bagdadban ráadásul már nem- csak a déli országrészben megismert, javarészt civilruhás, könnyűfegyverzetű Bász-párti, vagy fidajín harcosok állják útjukat az amerikaiaknak, hanem a Köztársasági Gárda nehézfegyverzetű alakulatai is. Ezek harckocsikkal, tüzérséggel, páncéltörő lövegekkel és nagyobb hatótávolságú páncéltörő rakétákkal vannak felszerelve.
Bászrában, a brit csapatokra bízott nagyvárosban is hasonló taktika kezd felülkerekedni, amelyből hiányoznak a valódi ostromnak nevezthető frontális, nagy saját és ellenséges veszteséggel járó támadások, amelyek mellesleg az épületekre és a lakosságra is tragikus következményekkel lehetnek.
A nagy propagandaértékű és újszerű városi harcokkal párhuzamosan az amerikai–brit erők konszolidálják helyzetüket az általuk eddig elfoglalt területeken is, mind a lakosság körében, mind pedig katonai-logisztikai szempontból. Irak belsejében utakat, repülőtereket javítanak, felszerelést, készleteket halmoznak fel, amelyekre a későbbi harcokban lehet szükség, s így már nem kell azokat nagy távolságról – Kuvaitból – a megszállt országba szállítani.