Mára a telefonnak van külső dizájnja és multimédiás használati értéke, ez igaz a városi vezetékes vonalaknál használt készülékekre is. A vezetékes, fix telefonkészülékek esetében a külső mellett megjelentek cordless (vezeték nélküli) eszközök is, sőt az egymáshoz kapcsolható vezetéket nem használó termékek is. A mobiltelefonok esetében nagy ugrás volt a 750-ről a 900 MHz-ra való átállás, már csak azért is, mert a készülékek mérete nagyban csökkent.
Milyen szempontok vezérlik a vásárlókat akkor, amikor telefonkészüléket akarnak venni? – tette fel a kérdést a svájci Swiss Media Group (SMG). A válasz igen összetett, hiszen meg kellett vizsgálni, hogy vezetékes vagy mobil telefont akarnak-e vásárolni, majd a készülék vásárlásának a célját, és végül a legfontosabbat, hogy kinek, illetve ki veszi a készüléket. Ha a három lényeges kérdésre választ kaptunk akkor be tudjuk azonosítani, hogy milyen távközlési készüléket fog megvásárolni a megkérdezett delikvens – állítja az SMG. Magyarországon a telefon a nyolcvanas évek végéig szinte luxuscikknek számított, csak a kivételezettek vagy a szerencsések juthattak városi vonalhoz, és azt egy esetleges lakhelyváltozás esetében elveszthették. A kilencvenes években hazánkba is betört a telefónia, előbb a vonalas telefonok száma és a hozzájuk rendelt távközlési, elsősorban hangtovábbításra használt szolgáltatások jelentek meg, és elérhetők lettek bárki számára, majd a mobiltelefonok terén történt gyökeres változás. A helyhez nem kötött Westel 450 MHz-es mobil készülékek sokáig csak a menedzserrétegek telefonjai voltak, az akkori szolgáltatási díjak és készülékek árai nagyban meghatározták azoknak a felhasználóknak a számát, akik igénybe tudták venni a mobilszolgáltatást. A sokszor leárnyékolt, vidéken nem teljesen lefedett hálózattal bíró analóg rendszerre csatlakozó készülékeknek sajátságos nevük volt, az Ericsson közel két kilogrammos készülékét „vasalónak” becézték, míg a Motorola termékét „radiátornak”, de sokak szerint csupán „bunkófon” volt a nevük.
A vállon hordható vagy kisebb kézitáska méretű szerkezeteket 1993–94-ben váltotta fel a 900 MHz-es rendszer, valamint az ahhoz kapcsolódó, marokméretű készülékek. Az Ericsson „tégla” modelljeit követték a Motorola MicroTac flippes termékei, a nagy kártyásból kis kártyás telefonok lettek, majd mára a multimédia kiszolgálóivá váltak. A készülékeket gyártó cégek első célja az volt, hogy a külsőt valamilyen módon vonzóvá tegyék, majd azt követte a súly és a méret lecsökkentése. Azért, hogy egy női retikülben kényelmesen elférjen egy készülék, és a táska se húzza használója vállát, a gyártók az akkumulátorok méretével kezdtek foglalkozni. Mint ismert, az akkumulátorok energiatároló kapacitását nagyban meghatározza méretük és felhasznált anyaguk, így súlycsökkentésük érdekében a cégek más és más technológiákat kerestek. Míg a „bunkófonokat” jobbára menedzserek vásárolták, addig 2000-ben a felhasználók köre már jobbára fiatalokból, tinédzserekből állt. Ennek következtében újabb kihívás elé nézett a távközlési szakma. Olyan szolgáltatásokkal kellett előrukkolni, amelyek egyre több fiatalt vonzanak, és számukra érdekes lehetőségeket biztosítanak. Ilyen volt először az sms (Short Message Services – rövid szöveges üzenet), majd a wap (Wireless Application Protocol – mobiltelefonra továbbítható internetes adatok), a rádióval kombinált készülékek és az MP3 lejátszóval rendelkezők. A későbbiekben következett az mms (Multi Media Services – multimédiás szolgáltatás), ezáltal már képeket, mozgófilmet is küldhetünk és kaphatunk mobilkészülékünkre.
Jelenleg a magyar szolgáltatók arra törekednek, hogy az emelt díjas, többek között az mms-szolgáltatások legteljesebb körét nyújthassák a felhasználóknak, de ehhez szükség van úgynevezett GPRS- (gyors adatátviteli) és mms-szolgáltatásra képes készülékekre. A verseny nagy – a készülékgyártók körében is. A piac telített, de az újabb és újabb szolgáltatások miatt a felhasználók minimum kétévente kicserélik készülékeiket – áll az SMG tanulmányában.
A hazai Alcatel, Motorola, Nokia, Panasonic, Siemens, SonyEricsson készülékek mellett az extra szolgáltatást nyújtók is megjelentek. Bár Magyarországon nem kaphatók a Vertu készülékei, de Ausztriában hatezer eurótól egészen 24 ezer euróig választhatunk a platinából is készült telefonokból, korlátot csupán pénztárcánk és igényünk szabhat. Hasonlóan kevesen vásárolnak a Haier gyártó által forgalmazott, tollméretű készülékekből is. Magyarországon az SMG mérései szerint főként a 100 ezer forint körüli kategóriájú mobilok iránt nagy a kereslet, egy-egy új termék friss formája és szolgáltatásainak nóvum jellege némileg megdobja a piaci forgalmat. A szolgáltatók körében kapható készülékek árát tekintve szinte teljesen mindegy, hogy a Westelnél, a Pannon GSM-nél vagy a Vodafone-nál vásároljuk meg telefonunkat. Ami az egyiknél drágább, az a másiknál olcsóbb.
origo.hu
Zelenszkij így hálálja meg a támogatást! Tönkreteszi Európát?
