A tartozás fedezetének elvonása öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ám ha közben a perbe fogott megfizeti tartozását, a büntetés nem érvényesíthető – tájékoztatta lapunkat Szabóné Szentmiklóssy Eleonóra, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság sajtóreferense. A vagyonkimentés gyanúja azért merült fel a nyírmártonfalvai termelőkben, mert értesüléseik szerint a Hajdú-Bét vagyontárgyait értékesíti, és félő, hogy nem lesz miből megfizetnie tartozásait. A fizetési hajlandóság gyér voltát támasztja alá az a levél is, amit a Hajdú-Bét a napokban küldött ki a termelőknek. A kétsoros iromány szerint a cég felülvizsgálja a nyilvántartott követeléseket, s amíg ez meg nem történt, azok jogosságát vitatják.
A súlyosan – egyes piaci információk szerint 20 milliárd forint erejéig – eladósodott Hajdú-Bét néhány évvel ezelőtt már volt hasonló helyzetben, akkor a hitelek fejében kényszertulajdonosként az OTP lépett be a társaságba, majd rövid idő múlva az MSZP közeli Wallis vette meg a magyar baromfipiac harminc százalékát lefedő céget. Időközben azonban egy, a Hajdú-Bétből kivált szakmai befektetőcsoport nyírgelsei székhellyel erős konkurenciát teremtett a Hajdú-Bétnek, s ajánlatot is tett a Wallisnak a Hajdú-Bét hajdúvidi telephelyének megvásárlására. Akkoriban azonban a Wallis másként gondolkodott, nyolcmilliárd forinttal modernizálta és feltőkésítette a Hajdú-Bétet. Ám a befektetői remények nem igazolódtak vissza, a céget leültette a kacsa- és a libapiacon jelentkező túltermelési válság, s most információink szerint maga a Wallis volt az, aki felajánlotta, értékesíti az ország legnagyobb víziszárnyas-feldolgozójának számító zagyvarékasi üzemet a nyírgelsei Nyírségi Szárnyas Kft.-nek. A vevőt képviselő Varga Ferenc mezőgazdasági igazgató nem cáfolta értesülésünket, azt sem tagadta, hogy a víziszárnyas-vonalhoz tartozó keltetők törzsállományának, illetve feldolgozókapacitásának árában már meg is állapodtak a Wallisszal, ám a vételár nagyságáról, illetve arról, hogy mikorra várható az üzlet megkötése, titoktartási nyilatkozatára hivatkozva nem kívánt felvilágosítást adni. Az üzlet hátteréről mindenesetre annyit tudni, hogy a víziszárnyas-vonal vételáraként befolyó pénzből mód nyílhat a termelői követelések kielégítésére.
Korántsem biztos azonban, hogy ezek az elképzelések valóra válhatnak. Ugyanis, ha a bíróság jogerősen megállapítja a fizetésképtelenséget, a vagyontárgyak értékesítésére már csak a felszámolónak lesz lehetősége. Ebben az esetben a tulajdonosi értékesítés már jogszerűen nem lehetséges, ha mégis megtörténne, az csődbűntettnek számítana. A piac egyes, a céggel szállítói kapcsolatban lévő szereplői szerint a felszámolás a Hajdú-Bét esetében bizonyos előnyöket is rejt magában, hiszen elképzelhető, hogy a cég által megszervezett, a magyar piac egyharmadát lefedő szárnyasintegráció egyben maradhat, s a későbbiekben a kedvezményes hitelből termelők is beszállhatnak 30-40 százalékos részesedés erejéig a működtetésébe. Arra viszont csekély esélyt ad a felszámolás, hogy a termelők rövid úton pénzhez jussanak, hiszen csak az APEH, illetve a bankok után következnek. A vevői szándékok mellett vannak tulajdonosi elképzelések is, amelyek inkább a cég szétszedése irányába mutatnak. Még mindig tartja magát az az elképzelés, ami szerint a Hajdú-Bétet az ugyancsak nehéz helyzetben lévő Bábolna Rt.-vel kell összeházasítani, s aztán állami reorganizációt követően privatizálni.
A baromfivertikum tulajdonosi köreiben végbemenő átrendeződést mindenesetre nagy valószínűséggel megint a kistermelőknek kell megfizetni: a Hajdú-Bét Rt. ugyanis több mint ötmilliárd forinttal tartozik a termelőknek – elsősorban a libatartóknak. A mezőgazdák hónapok óta hiába várják a pénzüket, a cég nem fizet, vagy legfeljebb töredékét adja oda a gazdáknak, azt is készpénzben. Így jutott például nemrégiben másfél millió forinthoz Lakatos Sándor nyírmártonfalvai libatenyésztő, aki követelése nyomatékosítására november elején odaláncolta magát a Hajdú-Bét debreceni gyárának kapujához. Más termelők azonban nem úszták meg ennyivel, Hajdúnánáson például egy középkorú asszony a halálba menekült.
A Hajdú-Bét szerződési feltételeiről és fizetési hajlandóságáról szólva érdekes dolgokat mondott el tudósítónknak Bessenyei Lászlóné. Megtudtuk: a feldolgozó kihelyezi a naposállatot, és szerződésben garantálja, hogy azt táppal látja el, illetve a nevelés végén rögzített áron visszavásárolja. Ezzel szemben a cég által biztosított táp soha nem elegendő ahhoz, hogy abból a minőségi előírásoknak megfelelő libát neveljenek, ahhoz a termelőnek még magának is be kell ruháznia a jószág élelmezésébe, és természetesen őt terheli a víz, a villany, a világítás és a munkabér költsége is. A naposliba és a táp árát csak a nevelési ciklus végén, elszámoláskor kell megfizetnie a termelőnek olyan módon, hogy a neki járó összegből azt levonják. Ám a finanszírozás nincs ingyen, a cég kamatot számol fel a kihelyezett takarmány, illetve a naposállat után is. Fordítva azonban már nem így működik a dolog, késedelmes fizetés esetén a termelő már nem tudja a kamatköltséget érvényesíteni, mert az erőfölényben lévő feldolgozó nem hajlandó annak megfizetésére.
Az elkeseredett termelők a napokban újra felkeresték a Hajdú-Bét illetékeseit, de eredményre nem jutottak, ekkor döntöttek úgy, hogy látva a cég vagyontárgyainak gyors tempójú értékesítését, megpróbálják jogi útra terelni követeléseiket.
origo.hu
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe
